Milly Alcock új szintre emeli Kara Zor-El történetét.

Egészen elképesztő, hogy ez a széria még mindig tud újat mondani, méghozzá ugyanolyan szívbe markoló módon, mint ez idáig.

Érzem, hogy nagyon szeretne mondani valamit, és mond is, de nagyon hámozni kell.

Nagyon próbálkozik, hogy visszahozza az első részek színvonalát, de többnyire izzadságszagú erőlködésről van szó.

A Prime Video noir szuperhősdrámája furcsán jó lett.

A második szezon egy sokkal nagyobb volumenű projekt lett, ez viszont a hibákat is felnagyította.

Véget ért a Prime Video legvéresebb politikai rémálma.

Érteni vélem, hogy mi volt a cél, de 7 év után ezzel a filmmel visszahozni a moziba a Star Warst egy kicsit soványnak érzem.

Jon Bernthal Frank Castle-je nem csak simán kibillenti, egyből kitépi a Disney+-t a komfortzónából.

A Mortal Kombat-film folytatása mindent a bunyóra tett fel, nem véletlenül.

A Star Wars animáció olyan magasságokba ért, amire évek óta nem volt példa.

Nehéz lenne egy szóval jellemezni ezt a filmet, de ha mégis kellene, akkor a hiányérzet lenne az.

A Star Wars világának egyik legérdekesebb antagonistája végre saját sorozatot kapott, mely le sem tagadhatná, honnan inspirálódott, és az a helyzet, hogy jól áll neki.

Látványosabb lett, de a történet tekintetében mégis visszavett a Super Mario Galaxis: A film.

A második évad végre csont nélkül azt adja, amit ettől a sorozattól vártunk.

Simu Liu és Melissa Barrera sorozata a legfrissebb példa rá, hogy egy produkciónak nem elég okosnak látszania, annak is kell lennie, hogy igazán élvezni tudjuk.

Ahogy Luffy és csapata a Grand Line viszontagságaival ismerkedik, a Netflix stábja véletlenül leszállította az egyik legjobb TV epizódot, amit valaha láttam.

A Hail Mary-küldetés pontosan annyira jó filmben, mint könyvben, de valahogy a mozis adaptációba még több szív fért bele.

Megnéztem az első három részét a Yellowstone spin-offjának, amely fejest ugrik a procedurális rendőrsorozatok világába.

Az év egyik legnagyobb animációs meglepetése lehet a Pixar legújabb filmje.