James Gunn Superman filmje a Marvel filmes univerzum első fázisát idézi, és ez egy nagyon jó dolog.

Nagyon sok témához akart egyszerre nyúlni a Vasszív sorozat, és bár második fele jelentős javulást mutatott, a lezárást követően így is a hiányérzet dominál.

Danny Boyle egy olyan képet fest a brit apokalipszisről, amire nem vagytok felkészülve.

Karmolnak, harapnak, csípnek a dinók, még a T-rex is úszik, de újjá nem igazán születik itt semmi.

Lezárult a Squid Game és bár a Netflix sikersorozata nem vesztette el teljesen önmagát, de olyan messze sodródott, hogy már csak nyomokban tartalmazza azt, ami igazán különlegessé tette.

Valami ilyesmit kapsz, ha az az eszement ötlet jut az eszedbe, hogy összekevered a Terminátort és A csajok háborúját.

Avagy hogyan tudja elérni a Pixar, hogy az ember sorsközösséget érezzen egy űrben élő intelligens medveállatkával?

Az F1 egy bal kézzel írt szerelmes levél a sportnak, ami még így is kifejezetten szórakoztató tud maradni.

A Mario Kart a nyolcadik résszel elérte azt, amit ebben a zsánerben el lehet érni és ezt a Nintendo véletlenül most be is bizonyította.

Ha a szótárban lenne kép a szolgai másolat kifejezés mellett, akkor ennek a filmnek a plakátja lenne az, mégsem tudunk rá haragudni.

A Predator: Gyilkosok gyilkosa az egyik legjobb dolog, ami hosszú ideje az egész franchise-zal történt.

A John Wick-franchise nagyon szeretne már univerzummá bővülni és meglovagolni a sikert, de ez úgy látszik sokkal nehezebb, mint a készítők gondolták.

A The Last of Us második évadát semmi sem mérgezi meg annyira, mint hogy van mihez hasonlítani.

A The Last of Us második évada más akkordokkal játssza ugyanazt a dallamot, ami idegenül cseng annak a fülnek, amelyik ismeri az eredeti számot.

Ethan Hunt még egyszer utoljára(?) megkísérli megmenteni az emberiséget, a tét pedig még sosem volt ekkora.

Sikerült-e kiköszörülni a csorbát a finoman szólva is sikertelen Hófehérke után?

Nem véletlen, hogy Neil Druckmann nem engedte ki a kezéből ezt az epizódot.

A Wednesdays csodálatosan önti pixelbe a gyermekkori traumát, de inkább egy modernkori művészi alkotás, semmint klasszikus videojáték

Nagyon erős és hatásos jeleneteken keresztül érkezünk meg nem oda, ahol lennünk kellene.

A The Last of Us második évadának talán legjobb részén vagyunk túl, amiben biztossá válik, hogy ebben a világban a fizikai és lelki sebek sem tudnak begyógyulni.