1998-ban és az azt követő években édesapám minden téli hétvégén elvitt a balatonfűzfői uszodába. Nem sok ponton találkozott az érdeklődési körünk, de mindketten imádtunk úszni, úgyhogy gyerekkorom legszebb emlékei között tartom számon ezt az időszakot. Emlékszem, hogy ahogy beléptünk a szomorú kommunista épület kapuján, apa a kezembe nyomott két húszast, hogy úszás előtt és után is játszhassak egyet az uszoda büféjében lévő Street Fighter gépen.
Egyfajta tradícióvá vált ez számunkra az évek során és lehet, hogy apa nem is tudja, hogy ez a pár év annyira meghatározó része volt ez a gyerekkoromnak, hogy az uszodaklór szagáról a mai napig ez az első dolog, ami eszembe jut.
Csak azért meséltem ezt el nektek, hogy legalább egy kis történetet kapjatok a Street Fighterrel kapcsolatban, mert a 2026-os filmtől ezt teljesen feleslegesen várnátok. Sőt, valójában bármit is vártok ettől a filmtől, csalódni fogtok, hacsak nem arra vágytok, hogy 1 óra és 59 percen keresztül mozogjanak dolgok a vásznon, mert azt azért stabilan hozza.
A sajtóvetítés estéjén szerzett élményeimet úgy tudnám a legjobban összefoglalni, hogy egy nem túl ügyes sofőr meghúzta az autómat a mélygarázsban és ez még mindig csak a második legrosszabb dolog volt, ami aznap este az Arénában történt velem. A Street Fighter ugyanis alig-alig nevezhető filmnek, hacsak nem egyszerűsítjük le odáig ezt a fogalmat, hogy egymás után vágott jelenetek után egyszer csak jön a stáblista, mert akkor elnézést kérek, jobb szó híján ez valóban egy film.
Az első öt perc - az első újvonalas Mortal Kombathez hasonlóan - még elhiteti veled, hogy itt valami különleges dolog készül, ami majd bebizonyítja, hogy sokkal több van a verekedős játékok sztorijában, mint amit a '90-es évek a papírmasé jelmezekkel ki tudott izzadni magából. Aztán kezd gyanússá válni, hogy ugyan ezek az anime-szerű intermezzók stílusosak, viszont csak lusta expozícióként funkcionálnak, amit már nem tudtak élőszereplősen leforgatni, mert elégették a pénzt Jason Momoa CGI Blankájára, aminél 32 évvel ezelőtt Robert Mammone izzadtságtól megfolyt zöld testfestéke is jobban működött a képernyőn.
No, we Ken't
Szóval megegyeztünk, hogy ez egy film, és azoknak általában története is van, a Street Fighterén pedig rögtön három író is dolgozott, de valahol a film első harmadánál nagyon összeveszhettek egymással - vagy a vágóval -, mert a játékidő fennmaradó részében valójában csak egymás után történnek a néha még egymásnak is ellentmondó dolgok. Azt feltételezem, hogy Ryu, Ken és Chun-Li történetei alkották volna a sztori gerincét, de ezeket sem felépíteni, sem érdekessé tenni, sem pedig lezárni nem sikerült. Ezen persze az sem segített, hogy nagyon nehéz volt úgy követni, vagy épp komolyan venni a dolgokat, hogy az írók exkluzívan kis költségvetésű pornókból kölcsönöztek dialógusokat.
Ryuból egy alsópolcos Ip Man lett, Ken pedig egy kicsit kevésbé kellemetlen Logan Paul, szóval Chun-Li az egyetlen, akinek a történetében lehetett volna valamennyi potenciál, de a karakterépítés valahol seggkörnyéken elakadt. Annyit tudunk, hogy az Interpolnál dolgozik és később egy hétmásodperces animéből az is kiderül, hogy Bison megölte az apját, majd azt is megtudjuk, hogy lábbal ügyes, a munkájában viszont nem.
Itt meg kell jegyeznem, hogy a sajtóvetítés szinkronos volt, úgyhogy nem tudom megmondani, hogy mennyiben okolható ezért az egészért az Amerika Kapitány: Szép új világot, az Until Dawnt és a Kézipoggyászt író emberek kompániája, és mennyit írhatunk fel azoknak a számlájára, akik következetesen Utcai Harcosnak fordították a Street Fightert, ami technikailag nem hibás, mert tényleg ezt jelenti a cím.
David Dastmalchian Bisonja világít a pankrátorokból, humoristákból és muzsikusokból verbuvált gárdában, de ezzel a szkripttel még ő sem tud igazán mit kezdeni. M. Bison ugyanis egy Dr. Genya-szerű gonosz, aki jelenettől függően pszichóerőt vagy hato-erőt szeretne kinyerni nálánál ügyesebb harcosokból... Nos, valamiért. Nem derül ki. Feltehetően gonosz okokból. Az őt körülvevő kezdő felnőttfilmes színészekből és haladó cosplayerekből álló csapat szintén gonosz, de mindegyiknek bele lehet verni a fejét egy-egy taktikusan elhelyezett tereptárgyba, úgyhogy a feladatukat valójában teljesítik. A háttértáncosok megnyugtató mementói annak, hogy az 1997-es Mortal Kombat Sindeljének szelleme tovább él, mert ezek a karakterek kizárólag a "Kár, hogy te... meghalsz!"-hoz hasonló örökbecsűekkel kommunikálnak.
IMAX-ben sem Saggat
Az akció egyébként többször tagadhatatlanul látványos, rengeteg embert ütnek és rúgnak át néha nem teljesen egyértelműen szivacsból készült sziklafalakon, de a legtöbb harc egy CGI TikTok-videó, ami csak két másik jelenet közötti űrt hivatott kitölteni. Az az érzésem, hogy nem sok leforgatott akciósnitt végezte a Street Fighter vágószobájának padlóján, csak gyakran az ezeket összekötő magyarázó jeleneteknél felejtethették el megnyomni a REC gombot, mert például Ryu és Ken barátból ellenség, ellenségből barát kapcsolata még a narratív oldalról direkt nagyon alacsonyra rakott lécben is megbotlik. A mondvacsinált karakterdráma nagyon ritkán több egy kényelmes oknál, hogy az aktuálisan képernyőn lévő ember megüthesse azt, aki véletlenül ugyanabba a jelenetbe keveredett vele.
Követhető narratíva hiányában marad a látvány, ami legjobb esetben is inkonzisztens. Az ismert karakterek speciális mozdulataira láthatóan nagy hangsúlyt fektettek és ezek tényleg jól is sikerültek, illetve a már említett animés visszaemlékezések is hatásosak, de a film többi jelenetében fanprojektes díszletek és könyörgő CGI váltja egymást, ami valamicskét azért ront az összképen.
Utcai Haharcosok
A Street Fighter próbálkozik úgynevezett humorral, de nem meglepő módon egyedül Andrew Schulz karakterének néhány megnyilvánulása késztetett arra, hogy hangosabban fújjam ki az orromon a levegőt. A humorbonbon kínálat egyébként olyan klasszikusokból áll, minthogy a túlságosan macsó karakter esetleg meleg, a harcművész nem ügyes szakács, a zöld szörnynek anyakomplexusa van és abból a nehezen feldolgozható dologból, amit Eric André csinál.
Jószándékúan eljátszhatunk a gondolattal, hogy ez az egész valójában csak egy főbiccentés a '90-es évek hasonló filmjeinek szekunderszégyenből megszépülő emléke előtt, sőt, nézhetjük a régmúlt macsófilmjeinek szatírájaként is, de így a Street Fighter csak máshogy nem működik, jobb nem lesz.
Biztos vagyok benne, hogy egy a franchise-ban járatos ember számára rengeteg apró kikacsintás van ebben a két órában, de jó eséllyel ezt a filmet elsősorban hozzám hasonló muglik fogják megnézni, úgyhogy a Street Fighteres finomságokról majd Hunter ír nektek egy másvéleményt.
Akura siker lesz ez, hogy!
Mélyről jövő ellenérzéseim ellenére is meg kell hagynom, hogy a 2026-os Street Fighter mindenképpen bátor. Nemcsak arra vállalkozott, hogy megszépítse minden idők egyik legkellemetlenebb videójátékból készült filmjének emlékét, hanem arra a nolanes bravúrra is, hogy két órán keresztül háromfilmnyi karaktert és egymáshoz alig-alig kapcsolódó történetszálat tartson a levegőben. Ebből az első még sikerült is, hiszen ma reggel sokkal nagyobb szeretettel gondolok vissza a VHS-korszak gyöngyszemeire, mint mondjuk tegnap.
Viszont a legbátrabb dolog, amit Kitao Sakurai a Street Fighterrel csinált az az, hogy nyitva hagyta.
Számomra teljesen ismeretlen és őszintén irigylem is a rendezőnek azt a fajta önbizalmát, ami a végső vágat megnézése után azt mondatta vele, hogy "igen, ebből az emberek biztosan akarnak majd még, úgyhogy egyelőre egyetlen szálat sem varrok el."
A verdikt
Ennek a filmnek egyedül Jean-Claude Van Damme örül igazán, de valószínűleg neki is csak kicsinyes elégtételt jelent az, hogy 32 évvel később sem tudtak jobbat csinálni ebből a játékból. Jó eséllyel pár éve fel sem kaptuk volna a fejünket arra, hogy valakinek nem sikerült adaptálnia egy videójátékot, de amikor kis- és nagyképernyőn sorra bizonyítanak a hasonló alkotások, akkor a Street Fighternek már nem igazán van mivel takaróznia.
Őszintén nem tudom megmondani, hogy kinek ajánlom ezt a filmet. Lehet, hogy bennem van a hiba, mert van, akinek kifejezetten tetszett. Az ő címüket viszont valahol elkevertem...
