Colleen Hoover nagy sikerű bestsellerének filmadaptációja megérkezett a mozikba, hogy a könyvesboltok után a mozikasszáknál is bizonyítson. Vajon sikerült méltó módon feldolgozni a formabontó könyvet, ami önállóan is megállja a helyét?
A sztori
Verity Crawford (Anne Hathaway) elismert bestselleríró egy autóbalesetet követően már nem tudja befejezni a megkezdett könyvsorozatát. A férje, Jeremy Crawford (Josh Hartnett) felfogadja a hasonló műfajban és stílusban alkotó, anyagi problémákkal küszködő Lowen Ashlightot (Dakota Johnson), hogy a felesége jegyzeteit átbogarászva írja meg a hátralévő néhány regényt. Lowen beköltözik a házba, azonban Verity holmijai között talál egy titokban megírt önéletrajzot, amiből sötét titkok derülnek ki a család történetével kapcsolatban. Az írónő fokozatosan egyre jobban összemelegszik a ház urával és annak fiával, miközben az elméletben öntudatlanul fekvő, gondozásra szoruló felesége különösen kezd viselkedni, mintha a házban kísértene.
A pozitívumok
A film nagyszerűen követi a könyv cselekményét és felépítését, igazán nagy dolgokon nem is változtat, inkább csak apróságokba nyúl bele. Anne Hathaway abszolút felfelé lóg ki a színészgárdából, idén sokadik alkalommal bizonyítja a tehetségét: Az Oak Street vége és az Odüsszeia után ezúttal egy olyan szerepben, ahol egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy pszichopata-e vagy sem. Sajnos ennyit tudunk elmondani a pozitív oldalról.
A negatívumok
Merthogy a film egyébként rendkívül lapos, unalmas, vontatott. Ami működött a könyv lapjain, abba nem sikerült életet lehelni a mozivásznon. Zéró feszültség, olcsó jump scare-ek, az égvilágon semmilyen feszült hangulat. A rendező, Michael Showalter nem érzi, hogy néha csend is kéne a filmbe, a popslágerektől a vonósnégyesig minden visít vagy épp dübörög a fülünkbe, ami rövid idő alatt megöli az atmoszférát. A fényképezés ötlettelen, a vágás a semmilyen és a kifejezetten rossz között ingázik, Josh Hartnett és Dakota Johnson között a kémia iszonyatosan gyenge, szinte nem is létezik. Ennek a filmnek legalább szexinek kéne lennie, de még ezt sem tudja összehozni, hiába villant cicit Johnson. Az ágytámlaharapdálós képsorok valószínűleg a történelem legtaszítóbb, egyébként szexinek szánt snittjei. Arról már ne is beszéljünk, hogy a könyv erőteljes mondanivalója annyira nem jön át, hogy a készítők a végére még egy extra jelenetet is beszúrtak, hogy a nézők jobban értsék a tanulságot.
A verdikt
A könyvhöz hű adaptáció született, mégis működésképtelen. Több kreativitás, egy jobban átgondolt vízió és egy tehetségesebb rendező kellett volna ahhoz, hogy egy olyan filmet kapjunk, amin ásítozás és óranézegetés helyett valóban izgulni tudunk. Hathaway játéka legalább jó, de mivel neki van a legkevesebb jelenete, így ez nem tudja kihúzni a Verity-t a csávából. Egy kiváló alapanyagot sikerült teljesen elbaltázva a vászonra vinni.
