Colleen Hoover 2018-ban gondolt egy merészet és a megszokott romantikus regényei helyett írt egy teljesen más típusú történetet. A köszönetnyilvánítás szerint akkor még azt hitte, hogy a kiadók nem lesznek vevők erre a pálfordulásra, de nagyobbat nem is tévedhetett volna: 2018 decemberében ugyan még magánkiadásban volt csak kapható a Verity, de később a jogokat megvásárolta a Grand Central Publishing és egy bónuszfejezettel megtoldva újra megjelentette azt a nagyközönség számára. A könyv elképesztő siker lett, világszerte milliós eladásokat produkált, a bestseller listák élére ugrott, és az írónő egyik legmeghatározóbb regényévé vált. Olyannyira, hogy filmverzió is készül belőle Anne Hathaway, Dakota Johnson és Josh Hartnett főszereplésével.
Az amerikai premier 2026. október 2 lesz.
A könyv történetét egy anyagi problémákkal küszködő író, Lowen Ashleigh szemszögéből követhetjük végig, aki az anyja halála után kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Be kell fejezni egy világhírű könyvsorozatot, ugyanis annak írója, Verity Crawford egy autóbaleset következtében már nem tudja ezt megtenni. Lowen a Crawford-házba utazik, hogy átnézze Verity jegyzeteit, közben azonban egy egészen bizarr önéletrajzba botlik, amiből egyre sötétebb titkokra derül fény az egykori íróról. Mindeközben Lowen egyre közelebb kerül a ház urához, Jeremy Crawfordhoz, valamint az egyetlen megmaradt gyerekéhez, Crew Crawfordhoz. A családot ugyanis súlyos tragédiák sújtották már a múltban is: Verity balesete előtt nem sokkal az ikerlányaik is meghaltak.
De miért kellett így történnie és milyen anya volt valójában Verity? Ezek azok a kérdések, amikre az egész könyv alatt keresni fogjuk a választ, miközben az írói lét lélektanában is egyre mélyebbre ásunk.
A könyv felépítése egészen zseniális. Miután Lowen beköltözik és elkezd kutakodni Verity dolgozószobájában, megtalálja a titokban elkészített önéletrajzát. Nem bírja türtőztetni magát és beleolvas, innentől fogva pedig a sztori két szálon halad: egyrészt Lowen mindennapjait követhetjük nyomon a Crawford-házban, másrészt minden második-harmadik fejezetben továbbhaladunk az önéletrajzban is, ami egyre gyomorforgatóbb és felkavaróbb részleteket tár fel Verity múltjából. Mindezt rendkívül olvasmányos stílusban teszi, a lapok csak úgy peregnek az ember ujjai között, a fejezet végi cliffhangerek pedig olyannyira működnek, hogy a könyvet tényleg letehetetlen letenni.
Kevesebb mint 24 óra leforgása előtt el is jutottam az első szótól az utolsóig, ennél jobb ajánlólevél pedig aligha kell egy regény számára.
Egyetlen problémám volt csak vele, méghozzá az erotika ábrázolásmódja: számomra ez egyszerűen túl sok. Az írás nem szűkölködik az obszcén, vulgáris kifejezésekben, amik korábban biztosan nem bírták volna el a nyomdapapírt. Ráadásul ahogy néhány szexuális aktus meg van írva, az konkrétan olyan érzés, mintha pornót olvasna az ember. Nem részletezném, mik történnek a könyv hasábjain, de nekem ezzel az irányvonallal van problémám: az internet nagy része pornó, a sorozatok jelentős hányadában egyre cenzúrázatlanabbul jelenik meg a szex, nem szeretném, hogy az irodalom is hasonló úton járjon. Szerintem legalább ennek a műfajnak meg kellene hagyni a tisztaságát, a szépségét.
Persze ez is egy írói eszköz és itt is van funkciója, ezt belátom. Én mégis inkább azt érzem, hogy ez egy jól marketingelhető, vásárlócsalogató vonás lett az elmúlt években, nem pedig ténylegesen szükséges megoldás. Lehet ennél sokkal cizelláltabban is fogalmazni, az olvasó akkor is meg fogja érteni, miről van szó. Legyen mocskos, ha annak kell lennie, de talán ne ennyire.
A történet végét természetesen nem fogom elspoilerezni, de annyi biztos, hogy rendesen megüli az ember gyomrát. A könyv címe, egyben a legfőbb szereplő neve ugyebár Verity, amelynek a jelentése pedig nem más, mint igazság. De mi is az igazság? És melyik igazságnak hihetünk? Nos, ezt az olvasás befejezését követően mindenkinek magának kell eldöntenie.
A Verity az egyik legeredetibb könyv, amit az elmúlt évek során olvastam, a befejezése pedig Christopher Nolan Eredetét (Inception) idézi meg, csak, ha lehetséges, még annál is zseniálisabban.
Tűkön ülve várom a film premierjét, hogy vajon ezt a pazar alapanyagot hogyan sikerül átültetni a mozivásznakra. Annyi biztos, hogy amikor megérkezik, jelentkezni fogok egy különbségeket összegyűjtő cikkel, akárcsak az Odüsszeia esetében.
