A héten került bemutatásra az Odüsszeia, ez a monumentális blockbuster, ami természetesen Christopher Nolanhez méltó módon a látványon túl sokkal mélyebb rétegeket is rejteget a nézők számára. A rendező sosem volt oda a szóról szóra, képkockáról képkockára történő adaptációkért, így talán nem meglepő, hogy a legújabb filmje esetében sincs ez másképp. Nézzük meg a legfőbb különbségeket az eredeti eposzhoz képest.
Figyelem! A cikk súlyos spoilereket tartalmaz Christopher Nolan Odüsszeiájának teljes történetéről és befejezéséről.
1. A trójai háború középpontba állítása
Homérosz Odüsszeiája nem mutatja meg közvetlenül a trójai háborút és Trója elestét: a szereplők visszaemlékezéseiből, valamint Démodokosz énekéből értesülünk a faló történetéről és a város pusztulásáról a 24 ének során. Christopher Nolan filmjében azonban ez az egyik legfőbb mozgatórugó. Már az első képsorok is a partszakasszal nyitnak, ahol ott pihen a homokban a faló, hogy aztán a trójaiak bedőlve a cselnek bevigyék a kapukon belülre. A későbbiekben többször is visszatérünk a háborút lezáró hadicselhez és annak következményeihez.
Odüsszeusz fel-felvillanó pillanatképek formájában újra és újra Trója "ostromát" látja maga előtt, ahogy elárulták Zeusz törvényét, hátat fordítottak mindennek, ami egyben tartotta a civilizációjukat. A filmben gyakorlatilag ezzel van indokolva, miért tart számára ilyen sokáig a hazajutás: nem érzi méltónak magát, hogy visszatérjen, és újra elfoglalja a trónt. Helyette lótuszvirággal táplálva magát, a feledés langymeleg mocsarában megmártózva próbál menekülni a döntései súlya elől.
2. Szinón karakterének beemelése a történetbe
Szinón Homérosz művében nem is szerepelt, őt Christopher Nolan mástól kölcsönözte. Vergilius Éneisz (Aeneis) című írásában a görög egy ravasz, negatív figura, aki szántszándékkal téveszti meg a trójaiakat. Az adaptációban viszont Szinón nem tud semmiről, azt gondolja, társai magára hagyták, hogy átadhassa az ajándékot, ő pedig hősi halált hal.
A csel pedig Odüsszeusz ötlete volt, ami egy újabb réteget ad az önmarcangolásának: nem csupán a több száz lekaszabolt trójaival kell elszámolnia, hanem feláldozott harcostársával is, aki ráadásul az unokafivére.
A film egy későbbi pontján, amikor Odüsszeusz megidézi a halottakat, Szinón újra feltűnik és számonkéri a vezetőjét. Ekkor derül ki számunkra, hogy a főszereplő nem egy olyan önzetlen, igaz hős, mint elsőre gondoltuk volna. Homérosz alvilágjárásában Szinón semmilyen formában nem jelenik meg, Nolan filmjében viszont ismét fontos szerepet kap. Elsőként vele beszél Odüsszeusz, ráadásul egy feladattal is megbízza, hogy bűnbocsánatot nyerhessen.
3. Az Istenek jelenléte
Homérosz eposzában az istenek nem pusztán a szereplők hitében léteznek: közvetlenül beavatkoznak az emberek életébe, segítik vagy éppen akadályozzák őket. Kirké szigetén például Hermész segíti Odüsszeuszt, hogy megtörje a varázst és visszaváltoztassa a legénységét disznókból emberekké. De Kalüpszó szigetéről is azért szabadul meg hősünk 7 esztendő után, mert Hermész megparancsolja a nimfának, hogy engedje el. A történet elején Telemakhosz is azért indul az apja keresésére, mert Pallasz Athéné emberi alakot öltve erre biztatja a fiút. Athéné a történet vége felé Odüsszeusznak segít, koldussá változtatja, hogy könnyűszerrel tudjon beszivárogni a palotába.
A filmben ez egészen máshogy jelenik meg. Hermész teljesen kimaradt, az Athénét alakító Zendaya pedig csak Odüsszeusz hallucinációjaként jelenik meg egy egyszerű trójai papnő képében, akit ártatlanul mészárolnak le a szeme láttára.
Athéné az élő lelkiismereteként, a tetteit követő bűntudatként tűnik fel, hogy rosszallóan méregesse Odüsszeuszt.
Poszeidón neve többször előkerül a moziban, de mindig csak valamilyen felsőbbrendű erőként. Sokszor hivatkoznak "Zeusz törvényére", amely valójában a xenia, vagyis a vendég és a vendéglátó kölcsönös, vallási jelentőségű kötelezettsége. A görög hagyomány szerint az idegenek és a koldusok Zeusz oltalma alatt álltak, ezért befogadásuk és megvendégelésük szent kötelességnek számított. Ezt a szabályt azonban egyre jobban megvetik a karakterek, és feszegetik a határait, egyre kevésbé érzik valósnak a fenyegetést.
4. A mitikus lények
Az eposz sem szűkölködött a brutális kegyetlenségekben, de Nolan adaptációja helyenként még ahhoz képest is kifejezetten horrorisztikusnak hat. Homérosz ötvözte a mágikus és a mesés elemeket a történetében: a Küklopsz beszél, Odüsszeusz leitatja borral és átveri azzal a trükkel, hogy magát "Senkinek" nevezi. Hermész olyan növényt ad a főhősnek, hogy immunis legyen Kirké mérgeivel és varázslataival szemben, aki egy varázspálcával bűvöli állattá a legénységet. A filmverzióban a Küklopsz egy hatalmas, eltorzult emberre hasonlít, akinek a görögök feje a kedvenc csemegéje, a disznóvá változtatás folyamata pedig kifejezetten undorító, testhorrorokat megszégyenítő képsorokat hoz.
A laisztrügónok is megváltoztak, Homérosz emberevő óriásai Nolan filmjében hatalmas, páncélozott harcosokként jelennek meg, akik inkább egy félelmetes emberi hadseregre, mintsem mesebeli szörnyekre emlékeztetnek. Az eposzban sokkal többet megtudunk róluk: három görög a kastélyukba is ellátogat, megjelenik az uralkodójuk, ám rövid úton arra is fény derül, hogy szeretik az emberhúst.
5. A befejezés
Homérosz hőse, miután dicsőségesen legyőzi a gonosz kérők hadát, találkozik idős apjával, Laertésszel, aki a filmből teljes egészében kimaradt. A kérők rokonsága bosszút akar állni Odüsszeuszon, de Athéné közbelép és kikényszeríti a békét a szigeten.
Ithaka királya 20 év után visszaül a trónjára és újra uralkodni kezd.
Nolan hőse szintén végez a kérőkkel, cseppet brutálisabb és kevésbé magasztos módon. Ezek után viszont nem akar több vérontást, és hogy ezt biztosan elkerülje, a trónt átadja fiának, Telemakhosznak. Ő maga feleségével Pénelopéval hajóra száll, hogy hátralévő életükre önkéntes száműzetésbe vonuljanak. Nyugatra indulnak, hogy a tengeren békét leljenek, megemlékezzenek a háború halottairól és Odüsszeusz lelke végre megnyugvásra találjon.
+1. A tanulság
Az eredeti műben több tanulság is van, de én egyet emelnék ki: Odüsszeusz egyértelműen egy nemeslelkű hős, akinek kemény megpróbáltatásokat kell kiállnia a hazaúton. Sokat szenved, de a sorsa eleve elrendeltetett: vissza kell térnie Ithaka szigetére, hogy újra békét hozzon a birodalmába. Athéné védelmezi, hogy jogos revansot vehessen az erőszakos kérőkön, akik megszegik az Istenek törvényeit. Elnyeri méltó jutalmát, visszaszerzi a trónt és újra együtt lehet a családjával.
Christopher Nolan viszont másfajta üzenetet akart közvetíteni, ezzel kapcsolatban pedig nehéz nem észrevenni a párhuzamot előző filmjével, az Oppenheimerrel. Odüsszeusz itt egy megtört, a bűntudattól és az átélt szörnyűségektől szenvedő katona. A trójai falóval ugyan megnyerte a háborút, de káoszt és pusztítást hozott a világra, elárulta az Istenek törvényeit, ezzel pedig minden, amit emberi normának hitt, darabjaira hullott. Nolan megmutatja, hogy egyetlen gyarló ember meggondolatlan cselekedete is milyen nagy hatással lehet az egész világra, egyetlen mozdulattal lerombolhatja a társadalmat tartó alappilléreket.
A trójai faló olyan, mint az atombomba: a tömeggyilkosság, az embertelenség szimbóluma. Odüsszeusz legnagyobb ellensége a saját lelkiismerete.
Az Odüsszeiáról sokat lehet beszélni, és biztosan fogunk is még, hiszen Christopher Nolan újabb remekművel örvendeztette meg népes rajongótáborát. Nem biztos, hogy mindenki ugyanerre a tanulságra jut, amelyre én, de az biztos, hogy érdemes elgondolkodni azon, mit ad a nézőjének ez a film. Mert ez sokkal több, mint egy látványfilm. Vannak benne grandiózus akciók, de közben az emberi lélek legmélyén vájkál.
A kérdés már csak az, mi mit akarunk magunkkal vinni, amikor elhagyjuk a mozitermet.
