A világ legnagyobb sztárja - talán az utolsó, aki megmaradt - a Diggerre is pontosan úgy nézett, mint bármelyik akciófilmjére, amiben ő maga végezte el a veszélyesebbnél veszélyesebb mutatványokat: 200%-os odaadással. És ez az elköteleződés mind ott van a vásznon, de vajon ezen túl is van még ott valami?
A történet
Digger Rockwell (Cruise), a öregedő, cinikus és könyörtelen, de létének és hatalmának abszurditásával tisztában lévő olajmágnás világméretű katasztrófát idéz elő, amivel a felelőtlen arroganciájukban fürdőző hatalmasok nem tudnak mit kezdeni, ezért neki kell megoldania azt. Vagyis hát kéne.
A pozitívumok
A Digger ötlete A visszatérő bemutatója idején pattant ki Alejandro G. Iñárritu fejéből, aki azt is azonnal tudta, hogy egy ennyire szélsőséges figura kizárólag egy vígjáték tárgyaként kelhet úgy életre, hogy valamennyire is komolyan vehető legyen. És ez most nem paradoxon: ha eme, obszcén módon nagy hatalommal rendelkező figura köré egy drámát akartak volna fűzni, akkor az pillanatok alatt hiteltelenné vált volna. Antihőse egyszerűen túlságosan abszurd ehhez, viszont a mondanivalója jobban átjön egy szatirikus hősként, akiről nevetés közben le lehet hámozni azt a rengeteg réteget, amit a hatalom pakolt rá. Nem is túlzás kijelenteni, hogy Digger a legösszetettebb és - Burdzs Kalifáról való lógás ide, 50 kilós exoskeleton páncélok hordása oda - a legnagyobb kihívást jelentő figura Cruise karrierjében. És nem csupán azért, mert felismerhetetlenségig elmaszkírozva kellett játszania, hanem mert figurájában azért ott rejlik az a humánum, az a sebezhetőség, amit a film során... nos, előásnak.
Ettől függetlenül a Digger mégsem csak egy egyszemélyes show, habár tény, hogy az alaposan elmaszatolt mellékszereplők - élen John Goodman számos amerikai elnökből összegyúrt karakterével és Riz Ahmed egy pillanatra sem komolyan vett doomsayerével - és neki ágyaznak meg, de ezek a karakterelemek jól belesimulnak abba a túlexponált, színeitől megfosztott világba, ami azt sugallja, hogy gyerekek, nyilvánvalóan itt a vég, nem igaz, hogy nem látjátok! Nem, nem látják, mert túl nagyra nőttek ehhez.
A negatívumok
A vetítés egy komoly figyelmeztetéssel kezdődött, melyben arra kérték a sajtó képviselőit, hogy ne lőjék le a film fordulatait, ami igazából érthető, hisz valódi dealbreakerről van szó, egy olyan dologról, ami... nos, nem mondhatjuk meg, milyen hatással lesz az élményre, csak sejtjük, hogy sok nézőben ez határozza meg, hogy csapódik le az élmény. Mi úgy érezzük, Digger lelke rétegeinek előásása bőven elég lett volna a teljes szórakozáshoz, de hát ez van, Iñárritu a rendező, Cruise a színpadra lépő aktor, mi pedig csak a nézők vagyunk, akik jegyet váltottak az előadásra. Attól tartunk, kevesen fognak becsatlakozni mellénk erre a 125 millió dollárba került vanity projectre, amit talán nem csupán költségvetésében lehetett volna megvágni.
A verdikt
A Digger, a film lehet Cruise karrierjének egyik legnagyobb bukása, Digger, a karakter meg a legemlékezetesebb szerepe. A színész kívül-belül kifordul magából; amit a vásznon művel, az az átalakulás non plusz ultrája, és karakterének rengeteg a mondanivalója, ami a sok (gyakorta kínos) nevetésen is átjön, vagyis azon jön át igazán, de a film maga kicsit elveszik saját mozgóképes labirintusában.
A Digger 2026. október 1-jétől érhető el a magyar mozikban szinkronnal és eredeti nyelven, magyar felirattal.
