A hazai képregénytörténelmet feldolgozó írásunkat ott fejeztük be legutóbb, hogy a kockás füzetek a könyvkultúra önálló részévé kezdtek válni, sőt, a kétezres évek közepén úgy tűnt, végre tartós fellendülés előtt áll a magyar képregénykiadás. Új szakkiadók indultak, megjelentek az igényesebb könyvesbolti kötetek, a képregényfesztiválok pedig olyan közösséget teremtettek, amelynek tagjai egyre többféle történetre voltak kíváncsiak. A Marvel népszerűsége továbbra is töretlennek látszott, miközben a japán mangák is egyre több olvasót hódítottak meg.
A következő évtized azonban alaposan rácáfolt a várakozásokra. A nemzetközi Panini magyarországi próbálkozása hamar véget ért, a mangakiadás lendülete megtört, és 2011-ben megszűnt az a Semic is, amelynek neve több generáció számára egyet jelentett a képregényekkel. A hazai piac mégsem omlott össze. A Kingpin, a Fumax és más szereplők új modellekkel próbálták életben tartani a műfajt, miközben a képregények a hagyományos könyvkiadásban és a független magyar alkotók között is egyre nagyobb teret nyertek.
A Panini megpróbálta meghódítani a magyar Marvel-piacot
A kétezres évek közepének egyik legérdekesebb vállalkozása a nemzetközi Panini Comics magyarországi megjelenése volt. A kiadó 2005 őszén négy Marvel-sorozatot indított el: a Hihetetlen Pókembert, a Rozsomákot, az Újvilág X-Ment és az Újvilág Fantasztikus Négyest. A választás logikusnak tűnt. A Pókember a Semicnek köszönhetően már jól bejáratott név volt Magyarországon, az X-Men és Rozsomák iránti érdeklődést pedig az akkoriban megjelent filmek is növelték.
Az Újvilág, vagyis az Ultimate-univerzum különösen jó belépési pontnak számított. Ezek a történetek a Marvel legismertebb karaktereit helyezték modern környezetbe, így az olvasóknak nem kellett több évtizednyi előzményt ismerniük ahhoz, hogy megértsék őket. A Panini azonban végül nem tudott tartósan megkapaszkodni a magyar piacon. A sorozatok 2008 elejére leálltak, és bár a nemzetközi vállalat továbbra is jelentős képregénykiadó maradt, magyar nyelvű füzetes programja véget ért. Ez a kudarc több szempontból is tanulságos. A Marvel már akkor hatalmas nemzetközi márka volt, de a magyar piacon még ez sem jelentett automatikus sikert. A külföldi kiadásból egyszerűen átvehetőnek tűnő modellnek itthon szembe kellett néznie a kisebb példányszámokkal, a terjesztési költségekkel és azzal, hogy a közönség jelentős része továbbra is a Semic korábbi sorozataihoz kötődött.
A következő években a Marvel-képregények hazai sorsa egyre inkább egy másik kiadóhoz kapcsolódott.
A Kingpin lett a magyar Pókember egyik legfontosabb őrzője
A Kingpin 2006-ban jelent meg a magyar képregénykiadás szereplői között, és idővel olyan meghatározó vállalkozássá vált, amely nélkül ma már nehéz lenne elképzelni a hazai Marvel-kínálatot. A kiadó történetének legfontosabb fordulópontja a Semic megszűnéséhez kapcsolódott. Amikor a több mint húsz éven át meghatározó vállalat 2011-ben végleg összeomlott, a magyar képregényrajongók számára nagyon is valós veszélynek tűnt, hogy a rendszeres, újságos szuperhősfüzetek végleg eltűnnek.
A Kingpin azonban 2012-ben újraindította a Hihetetlen Pókembert, később pedig egyre nagyobb választékot épített ki. A kiadó hivatalos oldalán ma már a hagyományos Pókember-füzetek mellett a Peter Parker Pókember, a Marvel+, a Marvel Legendák, a Marvel Mérföldkövek, a különféle különszámok és a klasszikus történeteket összegyűjtő kötetek is megtalálhatók. A Kingpin ráadásul nem állt meg a Marvelnél. A Batman, a Superman és más DC-karakterek történeteivel is foglalkozni kezdett, miközben a gyűjtőknek szánt, régi képregényeket újra bemutató sorozatokra is egyre nagyobb hangsúlyt helyezett. A stratégia egyik legfontosabb eleme a folyamatosság. A kiadó nem egyszerűen néhány népszerű képregényt jelentet meg évente, hanem több olyan sorozatot is fenntart, amelyekre a rendszeres olvasók előre számíthatnak. Ez a magyar piacon különösen nagy érték, hiszen egy félbehagyott sorozat nemcsak az adott kiadvány vásárlóit veszítheti el, hanem a kiadóba vetett bizalmat is megingathatja.
A Kingpin 2026 szeptemberében például már a Hihetetlen Pókember 89. számánál tartott, miközben megjelent a Marvel Mérföldkövek újabb kötete és a Peter Parker Pókember következő füzete is. A DC oldaláról pedig ott volt az Abszolút Batman, valamint a magyarul is megjelent Superman és Pókember közös történet. A Kingpin felemelkedése tehát nem egyszerűen egy sikeres kiadó története. A Semic után nagyon-nagyon okosan egy olyan piaci űrt töltött be, amelynek betöltése nélkül a magyar szuperhős-képregénykiadás alighanem egészen másként alakult volna.
A Semic bukása nemcsak egy kiadó megszűnését jelentette
A Semic története 2011-ben ért véget, ám az összeomlás nem egyik napról a másikra következett be. A kiadó már a kétezres évek második felében komoly nehézségekkel küzdött. A rendszeres képregények száma jelentősen lecsökkent, 2009-ben megszűnt a Kretén, majd 2010-ben véget ért A Csodálatos Pókember második folyama is. A céghálózat pénzügyi problémái végül felszámolási eljárásokhoz vezettek, és 2011-ben már nem volt visszaút.
A megszűnés nagyságát nehéz túlbecsülni. A Semic ugyanis nemcsak egy kiadó volt a sok közül, hanem egy olyan korszak jelképe, amikor a képregényvásárlás sokak számára egyet jelentett az újságoshoz tett rendszeres látogatással. Egyes sorozatok azonban túlélték a vállalatot. A Garfield és a Zseb-Garfield kiadását a Drize vitte tovább, így Jim Davis figurája akkor sem tűnt el a magyar piacról, amikor a korábbi kiadó már megszűnt.
A Drize működése különösen érdekes példa arra, hogy egy képregényes márka akár évtizedeken keresztül fenntartható akkor is, ha körülötte teljesen átalakul az iparág. A Garfieldnak ugyanis nem kell új filmes univerzumot vagy bonyolult előtörténetet kínálnia ahhoz, hogy újabb olvasókat találjon. A rövid, humoros történeteket bárhol el lehet kezdeni, és a régi rajongók számára is könnyen gyűjthetők. A kiadó 2026 szeptemberében már a Garfield 434. számát jelentette meg, ami önmagában lenyűgöző teljesítmény egy olyan piacon, ahol számos sorozat néhány kötet után megszűnt.
A mangák első nagy magyarországi hulláma
Miközben az amerikai képregények kiadói átrendeződtek, a kétezres évek második felében egy egészen más közönség is egyre nagyobb szerephez jutott. Az anime és a japán popkultúra hazai népszerűsödésével párhuzamosan megjelentek azok a kiadók, amelyek már kifejezetten a mangákra építették kínálatukat. Közülük talán a MangaFan volt a legmeghatározóbb. A kiadónak olyan sorozatokat köszönhettünk, mint a Naruto, a Death Note, a Nana, a Vampire Knight, a Ruróni Kensin, a Chrno Crusade és az Árnybíró. Ezek a címek rendkívül különböző közönségeket szólítottak meg, hiszen a Naruto és a Ruróni Kensin elsősorban akciódús kalandokat kínált, míg a Death Note a pszichológiai thrillerek, a Nana pedig a romantikus és drámai történetek kedvelőinek is érdekes volt.
Ez a változatosság a manga egyik legnagyobb erősségének bizonyult. A japán képregény ugyanis nem egyetlen műfaj, hanem olyan történetmesélési forma, amelyben szinte bármilyen témának helye lehet. A kiadók így azokat a fiatal olvasókat is könnyebben megszólíthatták, akik nem érdeklődtek a hagyományos amerikai szuperhőstörténetek iránt.
A MangaFan mellett az Athenaeum a Mangattack sorozattal próbált részesedni a fellendülésből, míg a Delta Vision olyan címeket is megjelentetett, mint a Berserk és az Angyalok menedéke. A korai magyar mangapiac sokszínűségét és a félbehagyott sorozatok problémáját egyaránt jól bemutatja ez a későbbi visszatekintés. A manga ráadásul üzleti szempontból is eltért a nyugati képregényektől. A sorozatok gyakran sokkötetesek voltak, és a rendszeres folytatás különösen fontos szerepet játszott a vásárlói szokások kialakításában. Aki egyszer belekezdett a Naruto vagy a Death Note gyűjtésébe, jó eséllyel a következő kötetet is meg akarta vásárolni.
Csakhogy ennek a modellnek is megvolt a hátulütője. Ha egy sorozat eladásai nem érték el a megfelelő szintet, a kiadó könnyen olyan helyzetbe kerülhetett, hogy a már megkezdett történetet sem tudta végig magyarul megjelentetni. A vásárlók számára ez különösen kellemetlen volt, hiszen nem egyszerűen egy újabb kalandról maradtak le, hanem esetenként a történet lezárásáról is. A magyar mangapiac első fellendülése ezért nem bizonyult tartósnak. A kétezres évek végének gazdasági nehézségei, a kis piacból adódó korlátok és a kiadók visszavonulása miatt egyre kevesebb új kötet jelent meg. A MangaFan képregénykiadói tevékenysége 2016 végétől szünetelt, a Mangattack korábbi programja lezárult, és a Delta Vision mangás vállalkozásai sem folytatódtak a kezdeti lendülettel. A visszaesés egészen megdöbbentő volt, Bayer Antal adatai szerint 2017 és 2022 között egyetlen új japán manga sem jelent meg magyarul.
Pedig ekkorra az animék és a japán popkultúra már egyáltalán nem számítottak ismeretlennek Magyarországon. A rajongók megmaradtak, a magyar nyelvű kiadások azonban szinte teljesen eltűntek. Ez világosan megmutatta, hogy egy lelkes közösség önmagában még nem garantálja a gazdaságilag fenntartható képregénykiadást.
A Fumax kétszer is fontos szerepet játszott a magyar képregénykiadás megújulásában
A Fumax története szinte tökéletesen leképezi a hazai piac elmúlt húsz évének változásait. A kiadó a kétezres évek közepén még jóval szerényebb kínálattal indult, mint amekkorával ma rendelkezik. A korai időszak egyik legfontosabb vállalkozása Frank Miller Sin Cityjének első két kötete volt, amelyeket később olyan kiadványok követtek, mint a Megtorló: Balfékek szövetsége, illetve Nihei Cutomu Rozsomák: Snikt! című munkája. Utóbbi már 2006-ban megjelent magyarul, és különösen érdekes vállalkozásnak számított, hiszen egy japán alkotó értelmezte újra a Marvel egyik legismertebb mutánsát. A kiadó ezzel egyszerre tudta megszólítani a szuperhősök és a mangák közönségét. A korabeli megjelenésről a Kilencedik.hu is beszámolt.
A Fumax azonban a kétezres évek végének visszaesését sem kerülte el. A képregénykiadását 2011 körül háttérbe szorította, és több éven keresztül elsősorban fantasztikus regények megjelentetésére koncentrált. A visszatérés 2016-ban kezdődött, majd a kiadó egyre jelentősebb szereplővé vált. A Watchmen, a Sandman - Az álmok fejedelme, a Transmetropolitan, a Lucifer, a Monstress, a Black Science és számos Marvel- és DC-kötet révén olyan kínálatot épített ki, amelyből egyre világosabban kirajzolódott a magyar képregénypiac új iránya. Már nem az volt a cél, hogy havonta néhány olcsó füzet jusson el minél több újságárushoz. A Fumax egyre inkább a könyvként kezelt, sokszor keménytáblás, gondosan szerkesztett és gyűjtésre alkalmas kötetekben gondolkodott. A választékban pedig egyaránt helyet kaptak a szuperhősök, a sci-fi, a fantasy, a horror és a felnőtt olvasóknak szóló történetek.
A kiadó szerkesztője, Koncz Ákos egy 2021-es interjúban részletesen beszélt arról is, hogyan működik egy magyar képregénykiadó, és milyen nehézségeket okozott a papírhiány, valamint a nyomdai költségek növekedése. A beszélgetés különösen értékes betekintést nyújt abba, mi minden történik egy képregénnyel, mire a kész kötet eljut az olvasóhoz.
A Fumax második nagy fordulata a mangákhoz kapcsolódott. A 2021-ben megjelent Fangirl után fokozatosan ismét előtérbe kerültek a japán és más ázsiai képregények. A 2025-ös megjelenési adatok alapján a Fumax már a magyar mangapiac egyik legfontosabb szereplőjének számított. A kiadó tehát kétszer is újra tudta építeni a képregényes kínálatát: először az amerikai és felnőtteknek szóló kötetekkel, majd az ázsiai képregényekre fordított figyelemmel. Ez jól mutatja, hogy a magyar piacon a hosszú távú sikerhez nem feltétlenül a legnagyobb példányszámok, hanem a tudatosan felépített profil és a folyamatos alkalmazkodás vezethet.
A képregény végre könyvként is komolyabb figyelmet kapott
A kétezres évek közepén nemcsak a szakkiadók újítottak. A hagyományos könyvkiadók is egyre gyakrabban fedezték fel, hogy a képregények között komoly irodalmi és művészi értékű alkotások találhatók. Ennek egyik legfontosabb példája Art Spiegelman Mausa, amelynek teljes magyar változata 2005-ben jelent meg az Ulpius-ház gondozásában. A holokauszt feldolgozásának egészen különleges formáját választó mű már nemzetközileg is elismert klasszikusnak számított, és fontos szerepet játszott abban, hogy a képregényről ne kizárólag gyerekeknek szóló szórakoztatásként beszéljünk.
Hasonló jelentősége volt Marjane Satrapi Persepolisának, amelynek magyar köteteit a Nyitott Könyvműhely, illetve annak képregényes tevékenységéhez kapcsolódó Art Comix gondozta. A Gyerekkorom Iránban és A visszatérés az iráni forradalom és az emigráció személyes történetét mesélte el, és olyan közönséget is megszólíthatott, amelyet a hagyományos képregényekkel addig nem sikerült elérni.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
A Nyitott Könyvműhely és az Art Comix nevéhez más, művészibb vagy irodalmi igényű képregények is kapcsolódtak. Bár ez a kiadói program később nem maradt fenn a korábbi formájában, szerepe fontos volt abban, hogy a képregények a szépirodalmi és kulturális érdeklődésű olvasók előtt is nagyobb elismerést kapjanak.
A Cartaphilus ugyancsak meghatározó kiadója lett ennek a korszaknak. A Watchmen, a Sandman, a Hellboy és más amerikai képregények révén olyan műveket tett elérhetővé magyarul, amelyek később újabb kiadóknál is megjelentek vagy folytatódtak. Különösen érdekes ebből a szempontból a Watchmen és a Sandman története. Ezek a képregények ma már a műfaj megkerülhetetlen klasszikusainak számítanak, de magyarországi megjelenésük nem egyetlen folyamatos, zavartalan kiadói program eredménye volt. A jogok, a kiadási lehetőségek és a piaci körülmények változásával idővel más szereplők vették át a stafétát.
A képregény könyvesbolti elfogadottságához persze nemcsak a felnőtteknek szóló művek járultak hozzá. A Pesti Könyv például a Lucky Luke történeteivel és más európai albumokkal jelent meg, míg a Móra az Asterix és a gyermekeknek szóló képregények révén játszott fontos szerepet. Később a Pesti Könyv kínálatában olyan címek is helyet kaptak, mint a Blacksad és a Southern Bastards, vagyis a kiadó fokozatosan a felnőtt olvasók felé is nyitott.
A könyvkiadói szemlélet terjedésével ráadásul az is megváltozott, hogyan tekintettek maguk az olvasók a képregényekre.
Egy keménytáblás, több száz oldalas kötet már nem feltétlenül ugyanolyan vásárlói döntés volt, mint egy újságosnál néhány perc alatt kiválasztott füzet. A képregényből egyre gyakrabban lett könyvespolcra kerülő, gyűjtői relikvia.
A magyar alkotók is saját kiadói hátteret teremtettek maguknak
A kétezres évek közepének fellendülése egy másik folyamatot is elindított: egyre több magyar alkotó döntött úgy, hogy nem vár egy nagyobb kiadó érdeklődésére, hanem önállóan vagy kisebb közösségekbe szerveződve jelenteti meg a munkáit. A Magyar Képregény Akadémia és a Pinkhell antológia például fontos szerepet játszott abban, hogy új rajzolók és írók mutatkozhassanak be. A Roham a kortárs, alternatív képregények egyik meghatározó fóruma lett, míg a Nero Blanco Comix a Papírmozi és más kiadványok révén kapcsolódott a magyar alkotói közeghez.
A Titkos Fiók ugyancsak megérdemli a figyelmet, különösen az alternatív képregények és a magyar humor területén. A Napirajz népszerűsége pedig jól mutatta, hogy egy magyar alkotás akkor is komoly közönséget találhat, ha nem követi a hagyományos kaland- vagy szuperhőstörténetek mintáját. Ezek a kezdeményezések sokszor nem működtek hosszú ideig ugyanabban a formában. Hatásuk azonban nem múlt el nyomtalanul.
A Windom, a Linea Comix és a Képregény Kedvelők Klubja különféle kiadványai például a régebbi magyar képregények megőrzéséhez és újrafelfedezéséhez járultak hozzá. Sebők Imre, Zórád Ernő, Korcsmáros Pál és más klasszikus alkotók munkáinak felkutatása, újranyomása és rendszerezése nélkül a magyar képregénytörténet ma jóval nehezebben lenne hozzáférhető.
A kisebb kiadói műhelyek közé tartozott vagy tartozik többek között a Cerebrocomics, a Firka Comics, a Bloodlust Comics, a Chameleon Comix és az Anagram Comics is. Ezeknél a szereplőknél a működés gyakran egy-egy alkotóhoz vagy konkrét projekthez kötődött, ezért történetük nem mérhető ugyanazzal a mércével, mint egy rendszeresen megjelenő Marvel-sorozaté.
A jelenlegi aktivitásukat sem minden esetben lehet egyértelműen megállapítani, de a hazai képregényes kínálat sokszínűségéhez hozzájárultak.
A magyar képregények egyik fontos sajátossága éppen az, hogy a nagyobb kiadók mellett mindig is létezett egy olyan alkotói réteg, amelyet nem kizárólag a kereskedelmi siker motivált. Ezekből a műhelyekből pedig idővel olyan szereplők nőhettek ki, amelyek már rendszeres, önálló megjelenéseket tudtak fenntartani.
A kétezres évek második fele és a 2010-es évek eleje így egyszerre bizonyult a magyar képregénykiadás egyik legnehezebb és legfontosabb időszakának. A korábbi nagy szereplők egy része eltűnt, a rendszeres mangakiadás visszaszorult, az újságos füzetek korábban megszokott kínálata pedig jelentősen átalakult. Közben viszont olyan kiadók erősödtek meg, amelyek később a piac meghatározó szereplőivé váltak.
Az új korszakban már nem néhány országos terjesztésű vállalat jelentette a képregénykiadás egészét. Egyre több kisebb kiadó, önálló alkotó és közösségi kezdeményezés talált magának helyet. A következő részben azt nézzük meg, hogyan vezetett ez a változás a 2010-es évek új magyar alkotói hullámához, majd a 2020-as évek minden korábbinál változatosabb kiadói kínálatához.
