David Fincher, a The Social Network - A közösségi háló rendezője kiszállt, helyette annak egyik írója, Aaron Sorkin vette a kezébe a gyeplőt, hogy az írás mellett ezúttal a rendezést is magára vállalja. Volt értelme újra filmet csinálni Mark Zuckerbergről és a Facebookról?
A sztori
2019-ben egy oknyomozó újságíró, Jeff Horwitz (Jeremy Allen White) elhatározza, hogy tényfeltáró cikket ír a Facebookon terjedő álhírekről és azok negatív következményeiről. Sikerül kapcsolatba lépnie a közösségi oldal egyik mérnökével, Frances Haugennel (Mikey Madison), aki eleinte nehezen adja be a derekát, de végül egyre több információt szivárogtat ki a Facebook belső rendszereiből. A film az információk megszerzéséhez és a cikkek megszületéséhez vezető rögös utat mutatja meg, miközben 2021-ben, a Capitolium ostromának időszakában Mark Zuckerberg már egy meghallgatásra készülődik, ahol a stábja igyekszik őt minél szerethetőbbé tenni. A Wall Street Journal újságírója végül egy 17 részes, Facebook-fájlok névre keresztelt cikksorozatot jelentet meg, az adatok és tények azonban kevesek ahhoz, hogy bármilyen szignifikáns változást hozzanak a techcégen belül.
A pozitívumok
Aaron Sorkin nagyszerűen vette át a stafétát David Finchertől, sikerült egy feszes, megdöbbentő, mégis a kellő pillanatokban humorral operáló filmet letennie az asztalra. A 112 perces játékidő tökéletesen van belőve, a színészi játék kiemelkedő, főképp Jeremy Strong alakít nagyot, aki félelmetesen hozza az ellentmondást nem tűrő, jéghideg techmilliárdost. Jeremy Allen White mókás technofób, de többnyire csak komolyan néz, viszont Mikey Madisonnal, a küldetésben hívő, kiábrándult alkalmazott szerepében tündökölő színésznővel kiváló párost alkotnak.
A film képes érzelmeket kiváltani az emberből: a nyitójelenetet konkrétan kellemetlen nézni, a nagy leleplezéseknél pedig hidegrázós pillanatokban sem szűkölködünk.
A cselekmény a Covid-időszakot is érinti, elrettentő példaként beleépítve néhány olyan momentumot a maszkviseléssel vagy az oltásokkal kapcsolatban, amelyek tökéletesen megmutatják, mennyire elhittek mindent az emberek, amit a közösségi oldal gyűlöletkeltésre épülő algoritmusa tett eléjük. A film nem fél páros lábbal beleszállni Zuckerbergbe és a cégébe, bár mint a stáblista előtti információkból is kiderül, az ilyesminek általában nagyobb a füstje, mint a lángja.
A negatívumok
Sokan komótosnak, sőt egyenesen lassúnak érezhetik a film folyását. Bár Sorkin igyekszik kicsit feldobni a cselekményt azzal, hogy előre-hátra táncolunk az időben, ha valaki nem fogékony a lassabban építkező drámákra, akkor hamar elveszítheti az érdeklődését. Kicsit úgy kell elképzelni, mint a Steven Spielberg által rendezett 2017-es A Pentagon titkait. Bővebb betekintést nyerhetünk az újságírói munka rejtelmeibe, mit szabad és mit nem, mely lépéseknek milyen következményei lehetnek, de a filmnek ez a része nem mindenkit fog érdekelni. Ráadásul a felvetett problémákra meg sem próbál valamilyen megoldást kínálni.
A verdikt
A The Social Reckoningot bőven volt értelme elkészíteni, tud és akar is újat mondani, immár nem a Facebook kezdeteiről, hanem a leginkább botrányokkal tarkított időszakáról. A megtekintése minden felhasználónak ajánlott, hiszen elég kijózanító hatással lehet az emberre, ha szembesül ezekkel a súlyos tényekkel.
Sorkin biztos kézzel vette át a rendezés jogát, és bár a végeredmény nem olyan jó, mint a Social Network esetében, de egy mondanivalóval velejéig átitatott filmet készített. Nem az a fajta mozi, amin csak úgy kikapcsolod az agyad, hanem az, ami után kicsit szomorkásan kullogsz haza azon gondolkodva, hogy milyen világban is élünk.
