Matt Damon lepasszolta, így Ben Affleck átvette a főszerepet a saját maga által rendezett thrillerben, ami a Netflixen keresztül érhető el. Megérdemli a figyelmünket, vagy eltűnik majd a végtelen tartalom feneketlen mélységében?
A sztori
Egy Los Angeles-i polgármesterjelölt, Mark Kimball (Ben Affleck) fiát elrabolják Halloweenkor. Az emberrablók 7 millió dollárt követelnek záros határidőn belül, készpénzben. Kimball kampánya nem áll a legjobban: le van maradva ellenlábasával szemben, ezért már a házára is jelzálogot tett, hogy valahogy megnyerje a választást. A kampánymenedzsere (Steven Yeun) előáll egy megoldással, bevonják a tárgyalásba a jégszívű Dayle Burtont (Gillian Anderson), hogy megszerezzék a pénzt és hogy végigvezesse őket azokon a lépéseken, amikkel visszaszerezhetik a fiút. Közben Mark felesége, Abigail Kimball (Kerry Washington) titkaira is fény derül. A család élete fenekestül felfordul, és olyan kemény döntéseket kell meghozniuk, amelyek az egész jövőjükre hatással lehetnek.
A pozitívumok
A történet egyáltalán nem olyan kiszámítható, mint amilyennek a sztori alapján tűnik. Az első hatalmas fordulat már az első fél óra után arcon csapja a nézőt, amit nagyon ügyesen titkoltak az előzetesek során, de nagyon más kontextusba helyezi a történéseket. A pillanat, amikor a zsarolók először telefonálnak Marknak, iszonyatosan feszültre sikerült. Egy hosszú, "vágás nélküli", megrázó jelenet során láthatjuk a szülők első reakcióit a drámai helyzetre. Affleck nemegyszer önmagából teljesen kikelve, nyálfröcskölve üvöltözik, amit egyszerűen élmény nézni, máskor viszont előveszi az érzelmesebb oldalát is, ami szintén jól áll neki. A legjobb mégis Gillian Anderson, aki annyira jéghideg, annyira érzelemmentes, annyira profi, hogy képtelenség nem imádni, még a kevés játékideje ellenére is. A meghökkentésen túl a film gondolkodnivalóval is szolgál: meddig vagyunk hajlandóak elmenni a szeretteinkért? Mikor érdemes hazudni és hogyan tálalja mindezt egy profi politikus? Vajon akkor is megtenné mindezt, ha a kampányérdek nem ezt diktálná?
A negatívumok
A feszült kezdés után a film fokozatosan ellaposodik, és csak néha-néha viszi fel újra a pulzusunkat, az izgalmakat nem képes a teljes játékidő alatt fenntartani. A túszejtés és a befejezés között az út olyan, akár egy hullámvasúton: egyszer fent, egyszer lent. A lenti szakaszokon pedig könnyen elveszíti az ember figyelmét a film. Kerry Washington nem rossz, de a kémia nem igazán működik közöttük Affleckkel. Steven Yeun totálisan semmilyen, ráadásul a karaktere kap egy kétmondatos háttérsztorit, de többet nem is foglalkoznak vele, így nehéz is lett volna többet kihozni ebből. Los Angeles csak egy díszlet, és bár a rendező ezzel kapcsolatban is próbál valamit üzenni, de mivel a film 90%-a a jelölt házában játszódik, így ez elveszik a zajban.
A verdikt
Az Állatok inkább lett felejthető, mint emlékezetes. Megvannak a maga izgalmas pillanatai, van benne néhány ügyes fordulat, a mondanivalója pedig abszolút releváns, de thrillerként nem elég letaglózó és a szereplőgárdába is bele lehet kötni. Affleck eddig csak jobb filmeket rendezett ennél, és remélhetőleg jobbakat fog a jövőben is.
