Megérkezett Stephen King első regényének legújabb adaptációja, ezúttal Mike Flanagan tálalásában, aki a múltban olyan sorozatokkal bizonyította tehetségét, mint A Hill-ház szelleme, A Bly-udvarház szelleme, vagy Az Usher-ház bukása. Ugyanakkor Stephen King regényeivel is jó barátságot ápol, hiszen korábban ő rendezte már a 2017-es Gerald's Game-et (a könyv magyar címe Bilincsben), a 2019-es Álom doktort, valamint a 2024-es Chuck életét. Egyikkel sem állította azonban magát olyan kihívás elé, mint most, amikor sorozatformában hozta el a Carrie-t, ami egyébként egy elég rövidke könyv. Hogy működjön a formátum, alaposan bele kellett nyúlnia a regény cselekményébe, ami a 2013-as Kimberly Peirce által rendezett filmhez hasonlóan áthelyezi a történetet a jelenkorba.
A napjaink Carrie-je
Carrie White édesapja meghal, az anyjára, Margaretre és a kis Carrie-re a rendőrség talál rá a házukban bujkálva. Margaretnek el kell kezdenie dolgozni, Carrie pedig életében először belép az iskola ajtaján, ugyanis kötelezően az Ewen Gimnáziumban kell folytatnia a tanulmányait. Bekerül egy új közösségbe, ahol nem mindenki fogadja kedvesen a világ működéséről mit sem tudó, ártatlan lányt. Amikor megjön az első menstruációja, azt hiszi, meg fog halni, pánikolva esik össze a zuhanyzó padlóján, de a többi lány csak kineveti, megdobálja betéttel, és azt kántálja neki: dugd fel! Persze, ahogy az manapság lenni szokott, mindenki kezében ott a telefon, szóval videóra is veszik a jelenetet. Rövidesen valaki egy hamis Instagram-fiókot regisztrál Carrie nevével, és elkezd mindenkit lejáratni az iskolában. A lány hamar közutálat tárgya lesz, miközben egyre jobban éledezik benne az eddig lappangó, telekinetikus erő. A bullying és a pusztító erő találkozása pedig hamarosan szörnyű következményekhez vezet.
A Carrie-t csak nagyon nagy vonalakban lehet adaptációnak nevezni, az alapműből alig maradt benne valami, amit átültettek a sorozatba. Leginkább a könyv gondolatisága, morális-iránytűje az, amire Mike Flanaganék felhúzták ezt az új történetet.
A széria beleáll mindenbe, ami manapság minimum megkérdőjelezhető a világunkban.
A tanulók fémdetektorokon át léphetnek csak be az iskolába, próbariadókat tartanak, ha fegyveres támadás érné a diákokat, közben az iskolában szinte semmit nem tesznek az ellen, hogy az interneten keresztül zaklatják Carrie-t. Előkerül a mentális betegségek témaköre, a gyász feldolgozása, bár ezekben nem mélyed el igazán a széria. Az alkohol, drog és a szex feljebb lett csavarva a feldolgozásban, ettől pedig helyenként egy Eufória-lightnak érződik, olyan messzire ugyanis sosem megy el, mint a másik sorozat.
Aktualizált történet, elmélyített mellékszálak
Az új adaptációban rengeteg idő volt arra, hogy a mellékkarakterek történetszálát is elmélyítsék. Főleg Chris Hargensen kap elég vaskos háttérsztorit, ami nem is öncélú, és nem csak a játékidő növelését szolgálja.
A sorozat megmutatja, hogy egy otthon komoly gondokkal küszködő tinédzser hogyan fordulhat ki teljesen önmagából, és hogyan válhat zaklatóvá, miután úgy érzi, tönkrement az élete.
A széria nem menti fel Christ, helyette inkább ítélkezésmentesen mutatja be az ő oldalát, azt a másik oldalt, amit általában elfelejtünk megvizsgálni, és egyeseket eredendően gonosznak kiáltunk ki. Ettől még Chris nem lesz szerethető karakter, nem elfogadható, amit tesz, de sokkal rétegeltebb, és nem csak egy egyszerű hisztis pöcsként fogunk tekinteni rá.
Az emberi lélek mélyén
Stephen King könyvei sosem azért ijesztőek, mert annyira para jelenetek lennének benne, vagy mert rettegnünk kell a természetfeletti dolgoktól. King az emberi lélek legmélyében vájkál, azt a sötétséget kutatva, ami minden emberben ott rejtőzik valahol, és csak arra vár, hogy kitörjön. Mike Flanagan pedig úgy tűnik, tökéletesen érti ezt, épp ezért nem próbált meg egy jump scare-ekkel telezsúfolt horrorsorozatot készíteni.
Megvannak ugyan a maga sötét és félelmetes pillanatai, de a Carrie nem amiatt marad emlékezetes, hogy mennyire féltünk a megtekintése közben. Sokkal inkább amiatt a görbe tükör miatt, amelybe belenézve könnyen saját magunkat pillanthatjuk meg.
Ez a tükör pedig igencsak szép. A Carrie vizualitása ugyan nem lóg ki felfelé a mai sorozatos standardból, de így is remekül fest. Az első részben előbukkanó vágások, amik már az utolsó rész képsorait tartalmazzák, rendkívül hangulatosra sikerültek. Nem mellesleg kiválóan adaptálja a könyv struktúráját, amiben szintén egy pillanatig sem titkolták, hogy a történet végén hatalmas katasztrófa fog történni. Az epizódok elején rendre meghallgathatunk valamilyen történetet más telekinetikus képességgel rendelkező emberekről, amik ügyesen építik a világot.
A tökéletes Carrie
A címszereplőt alakító Summer H. Howell egészen kiváló teljesítményt nyújt. A kezdetben visszahúzódó, mindentől idegenkedő és végtelenül kedves Carrie részről részre alakul át, ezt pedig tökéletesen követi le a színészi játék. Először beilleszkedik és egyre felszabadultabban viselkedik, majd amikor rászállnak, egyre inkább indulatossá és erőszakossá válik.
Ez a Carrie nem az a Carrie, akit a regény lapjain megismerhettünk: sokkal kezdeményezőbb, sokkal nagyobb kihatása van a cselekedeteire, az erejét szándékosan tesztelgeti.
Howell alakítása nélkül az egész sorozat ingatag lábakon állna, de ő kitűnő választásnak bizonyult. Samantha Sloyan az állhatatos anyuka szerepében tartogat néhány roppant szórakoztató momentumot, a kettejük közötti anya-lánya dinamika remekül működik. Carrie anyja az eredeti regényben betegesen istenfélő, lányának már-már mártírszerepet szán, hívősége a sorozatban is jelen van, de inkább érezhető képmutatónak, mint ortodoxnak, és ez új szemszöget ad a karakternek.
Mike Flanagan Carrie-je ugyan nagyon távol áll az eredeti alapanyagtól, mégis nagyszerűen sikerült. Az alapművet csak nagyon kis részleteiben idézi meg, de ez egyáltalán nem gond. Egy önállóan értelmezhető, komoly üzenettel és mondanivalóval átitatott alkotás született, ami rávilágít a világunkban zajló problémákra. Nem sekélyes a gondolati világa, nem dagályos a hossza, hanem egy patikamérlegen kimért, nagyszerű sorozat. Egyedül a befejezést lehet nehezményezni és feltenni a kérdést: vajon szükség van erre? Az idő majd választ ad rá. És mivel Flanagan megpedzegette, hogy ő trilógiában gondolkodik, ez a válasz idővel talán meg is érkezik.
A Carrie valamennyi epizódja elérhető a Prime Videón magyar szinkronnal és felirattal.
