1974. április 5-én megjelent a Carrie, ezzel pedig kezdetét vette egy megismételhetetlen karrier. Nem ez volt az első regény, amelyet Stephen King megírt, de ez volt az első, amiben potenciált láttak és kiadták. Két évvel később már érkezett is belőle a film Brian De Palma rendezésében, Hollywood pedig azóta is imádja King műveit adaptálni: a következő Carrie-feldolgozás október 7-én érkezik a Prime Video kínálatába, ezúttal sorozatformában.
A direktori pozícióban pedig az a Mike Flanagan foglal helyet, aki már korábban is dolgozott King-regények feldolgozásával, ráadásul elég jól is sikerültek. A sorozat érkezése előtt újraolvastuk a könyvet, hogy meséljünk róla egy kicsit nektek, később pedig össze tudjuk hasonlítani úgy, mint a Kutya csillagképet vagy az Odüsszeiát.
A történet ott veszi fel a fonalat, amikor Carrie White-nak eléggé megalázó körülmények között, a helyi gimnázium női tusolójában megjön az első menstruációja. Carrie-nek fogalma sincs mi történik vele: a vallási fanatikus, hibbant anyja sosem beszélt neki a menstruációról, a középiskolás lányok pedig igen kegyetlenül bánnak vele.
Megdobálják tamponokkal és azt kiabálják neki, hogy dugja fel. A sokat bántalmazott lánynak pedig ez adja az utolsó lökést, hogy elszabaduljon az eddig elfojtott telekinetikus ereje.
Az egyik lány, Sue Snell próbálja jóvátenni, ahogy éveken keresztül bántak a lánnyal. Megkéri a barátját, hogy maga helyett vigye el inkább Carrie-t a végzősök báljára. A fiú eleget tesz a kérésnek, Tommyt és Carrie-t bálkirállyá és bálkirálynővé választják, amikoris a nyakukba zúdul egy hatalmas adag disznóvér, Chris Hargensennek és a kegyetlen barátjának köszönhetően. A pokol ekkor szabadul el igazán a kisvárosban, Carrie-ből végérvényesen kitör a telekinetikus energia, a lány pedig eszetlen pusztításba kezd.
A könyv igencsak rövidke, a teljes terjedelme még a 300 oldalt sem éri el. Ami igazán zseniálissá teszi, hogy egy nagyon rövid idő alatt lejátszódó, mégis nagy hatású történetről olvashatunk. Ezt úgy éri el az író, hogy nem csupán Carrie szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, hanem ugrálunk a szereplők között, plusz folyamatosan cikkek, könyvrészletek és vallomások vannak beszúrva a történések közé. Ez pedig ad egy olyan ritmust a könyvnek, ami miatt letehetetlen, rövid fejezetekre van szedve, így pedig az ember nehezen hagyja abba, inkább olvas "még egy kicsit."
A Carrie szórakoztató, a Carrie rémisztő - hiszen a horror királya írta, mi más is lehetne -, de a Carrie legfőképp elgondolkodtató. Az emberi természet legmélyebb bugyraiba vájkál, és hiába íródott több mint 50 évvel ezelőtt, sajnos a mai napon aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.
A bullying nem lett kisebb probléma az elmúlt években, sőt, ha lehet, még átláthatatlanabb és összetettebb lett a közösségi média és az okostelefonok térnyerésével. Manapság már nem csak az iskolában, hanem otthon, az internetet használva is rettegniük kell a fiataloknak, akik a bullying áldozatai lettek. Ezért is lesz roppant érdekes a jelenkorba helyezett sorozatadaptáció: vajon mi újat tud majd mutatni, mit tud majd elmondani a társadalmunkról?
A Carrie egy tökéletes belépő azoknak, akik Stephen King univerzumával szeretnének ismerkedni. Nem a legjobb könyve, hiszen sokat fejlődött később, és írt ennél izgalmasabb és érdekesebb történeteket, de a terjedelme miatt mindenkinek ajánlható, akit érdekel a King-féle horror. A karakterek itt még elnagyoltak és kidolgozatlanok, de más hibát nehéz találni a regényben. Reméljük, a Prime Video sorozata is hasonlóan jól sikerül. Stephen King azt mondja, igen.
