A mezőgazdaság digitalizációjáról szóló szakmai diskurzusban egyre gyakrabban jelennek meg a többhektáros, szinte emberi beavatkozás nélkül működő üvegházak és vertikális farmok. Robotok mozgatják a növényeket, automatizált rendszerek szabályozzák a tápanyagellátást, szenzorok ellenőrzik a termesztési körülményeket, a szoftverek pedig a teljes termelési folyamatot felügyelik. A technológiai lehetőségek azonban nem feltétlenül esnek egybe a gazdasági racionalitással.
A kérdés nem az, hogy mit lehet automatizálni, hanem az, hogy mit érdemes.
Erre hívja fel a figyelmet Floris Berghout, a holland kertészeti automatizálási rendszereket fejlesztő Viemose vezérigazgatója is. A szakember szerint az ágazatban sok szó esik a tízhektáros, teljesen automatizált salátatermesztő üzemekről, miközben jóval kevesebb figyelem jut azokra a kisebb gazdaságokra, amelyek egy-két, esetleg három hektáron is eredményesen működnek, anélkül hogy a termelés minden mozzanatát gépekre bíznák.
Berghout szerint a beruházások megítélésénél különösen fontos egy aránytalanság felismerése: az automatizálás utolsó 20 százaléka akár a teljes beruházás 80 százalékát is felemésztheti. Ez nem általános érvényű költségtörvény, hanem a komplex rendszerek fejlesztéséből és telepítéséből szerzett gyakorlati tapasztalat. A teljes automatizáláshoz szükséges utolsó műveletek gépesítése ugyanis gyakran aránytalanul drágább az elérhető további hatékonyságnövekedéshez képest.
A beruházó így könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy a technológiai simításokért fizet, miközben annak gazdasági előnye már korántsem egyértelmű.
Nem minden üvegháznak kell nagyüzemmé válnia
A Viemose erre a problémára válaszul három különböző automatizálási koncepciót alakított ki. A vállalat korábban elsősorban egyedi megrendelések alapján dolgozott, ám a tapasztalatok azt mutatták, hogy a termelők sokszor maguk sem tudják pontosan meghatározni a szükséges automatizálási szintet. A piacon látott, rendkívül fejlett rendszerek könnyen olyan elvárásokat teremtenek, amelyek nincsenek összhangban az adott gazdaság termelési méretével vagy pénzügyi lehetőségeivel.
A vállalat ezért a mozgatható termesztőcsatornákra épülő Moving Gutter System (MGS) technológiáját három konfigurációban kínálja: GrønStart, GrønPro és GrønCustom. Az alaprendszer lényege, hogy a növények tápoldattal ellátott csatornákban fejlődnek, amelyek mozgatásával a rendelkezésre álló termesztőfelület és a munkafolyamatok szervezése is optimalizálható.
A GrønStart a belépőszintet képviseli. Bevált műszaki megoldásokra épül, miközben az ültetés és a betakarítás továbbra is kézi munkával történik. A rendszer később külső gyártók berendezéseivel bővíthető, vagyis a termelőnek nem kell már az induláskor megvásárolnia az összes automatizálási funkciót. Berghout szerint a Viemose az elmúlt években mintegy 600 hektárnyi, erre az alapkonfigurációra épülő rendszert telepített.
A GrønPro ennél magasabb automatizálási szintet kínál. A növényeket a rendszer automatikusan mozgatja a munkaterületre, illetve onnan vissza, miközben különféle vetőgépek, palántázó berendezések és más feldolgozóegységek csatlakoztathatók hozzá.
Informatikai szempontból különösen érdekes, hogy a rendszer egyszerű indítási és leállítási jelekkel koordinálja a különböző gépek működését. Ez lehetővé teszi, hogy a termelő több gyártó berendezéseit integrálja, és ne legyen egyetlen beszállító teljes technológiai kínálatához kötve. A moduláris megközelítés a termelési kapacitás későbbi bővítését vagy átszervezését is megkönnyítheti, bár az egyes berendezések műszaki kompatibilitását továbbra is biztosítani kell.
A vállalat becslése szerint a GrønStart és a GrønPro együttesen a termelői igények és projektek mintegy 90 százalékát lefedheti. A fennmaradó, speciális követelményeket támasztó beruházásokhoz fejlesztették ki a GrønCustom változatot, amelynél már az üzem elrendezése, a termesztőcsatornák mérete, a mozgatás sebessége, a növényfajták és a betakarítási folyamatok is egyedi mérnöki tervezést igényelhetnek.
A legdrágább automatizálás nem feltétlenül a leghasznosabb
A háromféle rendszer mögött valójában olyan beruházási szemlélet húzódik meg, amely messze túlmutat a kertészeti technológiák piacán.
Az ipari automatizálásban, a vállalatirányítási rendszerek bevezetésénél vagy akár a mesterséges intelligenciára épülő üzleti folyamatok kialakításánál is visszatérő kérdés, hogy mikor éri meg egy újabb munkafolyamatot automatizálni. A technológiai fejlesztés költsége ugyanis nem feltétlenül arányos az általa kiváltott munka mennyiségével.
Az egyszerű, ismétlődő műveletek gépesítése sok esetben viszonylag gyorsan megtérülhet. Az utolsó, nehezebben szabványosítható feladatok automatizálása viszont már összetett gépi látást, speciális robotikai megoldásokat, további érzékelőket, precízebb vezérlést vagy egyedi szoftverintegrációt követelhet.
A beruházás költségét ráadásul nem kizárólag a beszerzési ár határozza meg. Figyelembe kell venni az üzemeltetést, a karbantartást, a rendszerintegrációt, az esetleges leállásokat és azt is, hogy a vállalkozás rendelkezik-e a technológia működtetéséhez szükséges szaktudással.
A kertészetekben mindehhez a munkaerőköltségek és a termesztett növények jövedelmezősége is hozzátartozik. Hollandiában és Németországban a magasabb bérköltségek miatt már kisebb termelési területeken is indokolható az automatizálás, ám ebből nem következik, hogy minden munkafolyamatot ki kell váltani.
Berghout az üvegházi klímaszabályozó rendszerekkel állít párhuzamot. Egy korszerű létesítményben zárt szabályozási körök, vízhűtéses megoldások, többlépcsős szűrőrendszerek és IP-alapú szoftveralkalmazások is működhetnek. A kezelőknek azonban továbbra is érteniük kell a technológia összefüggéseit, és szükség esetén be kell tudniuk avatkozni a folyamatokba.
A túlzott technológiai összetettség így önmagában is üzleti kockázattá válhat. Minél több egymásra épülő alrendszer működésétől függ a termelés, annál fontosabb a karbantarthatóság, a hibák gyors felismerése és a működés helyreállíthatósága.
A Viemose megközelítése ezért nem a teljes automatizálás ellen szól, hanem annak automatikus célként való kijelölését kérdőjelezi meg. Egy vállalkozás számára adott esetben jövedelmezőbb lehet egy részben gépesített, de rugalmasan működtethető rendszer, mint egy drága, teljesen automatizált üzem, amelynek kihasználtsága nem fedezi a beruházási és működési költségeket.
Magyar fejlesztések is keresik az optimális automatizálási szintet
Magyarországon sem ismeretlen a hidropóniás növénytermesztés és a robotizált kertészet. A debreceni Green Drops Farm saját fejlesztésű Rotower technológiája például függőleges termesztőtornyokat, szenzoros adatgyűjtést és távoli vezérlést alkalmaz. A fejlesztés egyik szakaszában a tornyok automatizált forgatását egy UR5 kollaboratív robot működésével kapcsolták össze, amely a betakarítást és az új palánták behelyezését is képes elvégezni. A rendszerben a világítás, a szivattyúk és a termesztési paraméterek felügyelete is automatizálható. A fejlesztők 2022-ben számoltak be a robotizált megoldás teszteléséről, 2023-ban pedig egy saját fejlesztésű konténerfarmot is bemutattak.