Folytatódik a teljes Star Wars kánont bemutató cikksorozatunk, mely az elmúlt pár alkalom kesernyésebb hangvétele után ezúttal reménytelibb fordulatot vesz. A Jedi Rend bukása és a Birodalom korlátlan hatalomgyakorlása után most megnézzük, hogyan csíráztak ki a felkelés elvetett magvai, majd nőtték ki magukat azzá az erővé, mely végül képes volt letaszítani trónjáról Darth Sidioust.
A sorozat eddigi részei:
Az első szikrák
A lázadás legelső gyökerei egyértelműen a Kétezrek Delegációjával kezdődtek, melyet még Padmé indított el életében, és azokat a szenátorokat gyűjtötte, akik aggodalommal figyelték Palpatine hatalmának folyamatos növekedését. Ennek tagja volt többek között az alderaani Bail Organa is, valamint Mon Mothma, aki szintén fontos tagja lesz a későbbi Lázadó Szövetségnek.
Kezdetben nagyon széttagolt volt a lázadás. A szenátorok saját szervezkedésén felül kialakult több helyi jellegű csoportosulás is, ezek viszont később főleg radikalitásuk miatt a lázadás nagy egészéből többnyire kimaradtak. Ilyen lázadó sejtet irányított a Rylothon egy Cham Syndulla nevű twi'lek felkelő, de ezek közé tartozott például a Partizánoknak nevezett, szintén meglehetősen szélsőséges, már-már terroristának is nevezhető csoport Saw Gerrera vezetésével. Náluk ténylegesen szentesített szinte akármilyen eszközt a cél, ami természetesen az volt, hogy ott ártsanak a Birodalomnak, ahol csak tudnak.
A szenátorok szervezkedése ezzel szemben sokkal mérsékeltebb volt, és habár nem vetették el az erőszakot, a birodalmi célpontok konkrét elpusztítása helyett sokkal inkább az emberek segítését tűzték ki célul, eleinte egymástól függetlenül működő sejtek révén, melyek egy-egy rendszer népének szenvedéseit próbálták enyhíteni.
Tengely
Az, hogy a különböző sejtek látszólag önállóan tevékenykedtek és sok esetben nem is tudtak egymásról, nem jelentette azt, hogy nem volt közöttük koordináció. Mi több, az, hogy a legtöbb sejt csak a saját tevékenységével volt tisztában, éppen azt a célt szolgálta, hogy ha valamelyik lelepleződik, akkor ne ránthassa magával az összes többit. Volt viszont egy ember, aki a szálak mozgatásával a háttérből tudta összehangolni a különböző akciókat. Egy korábbi birodalmi katonatisztről volt szó, aki miután részt vett egy népirtásban, dezertált a seregből oldalán egy Kleya nevű kislánnyal, akit azután vett maga mellé, hogy utolsó bevetésén meghalt a teljes családja. Ez a férfi, noha nem tudjuk, hogy ez volt-e az igazi neve, Luthen Raelként volt ismert, és arra tette fel az életét, hogy mozgásba lendítse azt a felkelést, mely végül megdöntheti majd a Birodalmat.
Miközben civilben járta a galaxist és tartotta a kapcsolatot a sejtek vezetőivel, valamint kémeket és orgyilkosokat szerveztett be, és egy olyan hálózatot alakított ki, mely még az Birodalmi Biztonsági Iroda, a titkosrendőrség legfelsőbb soráig is elért, addig álruhában egy nívós régiségkereskedést működtetett a Coruscanton, melynek álcája alatt a szervezkedésben részt vevő szenátorokkal, pl. Mon Mothmával is fenn tudta tartani a kapcsolatot.
Noha eleinte nem tűnt túl különlegesnek, mégis kulcsfontosságúvá vált, amikor beszervezett maga mellé egy Cassian Andor nevű fickót, aki ezelőtt különböző simlis üzletekből, lopásokból tartotta fenn magát. Beszervezte őt egy csapatba, melynek az volt a feladata, hogy elrabolja az Aldhani nevű bolygóról egy teljes szektor éves kreditellátmányát, mely küldetés, noha súlyos ára volt, sikerrel végződött. Noha fontos financiális része is volt a pénz megszerzésének, a szenátorok ugyanis egyre kevésbé tudták támogatni az ügyet, lévén, hogy a Birodalom egyre szigorúbban ellenőrizte pénzügyeiket. Ám a legfontosabb indok az volt, hogy Luthen tudta, a zsarnokok jobban összeszorítják majd öklüket, aminek köszönhetően egyre többen fognak szembeszállni vele. Cassian aztán megjárt egy birodalmi munkatábort, ahol tudtán kívül a Halálcsillag alkatrészeit építette rabtársaival, ez a tapasztalat, valamint anyja, Maarva halála és utolsó gondolatai arról, hogy a Birodalomnak vesznie kell, arra sarkalltak, hogy teljes mellszélességgel álljon a lázadás mellé.
Lázadók
Eközben a korábban említett Cham Syndulla lánya, Hera is egy saját csapat, a Szellem nevű hajó legénységével küzdött a Birodalom ellen. Róluk érintőlegesen már beszéltünk az előző szekcióban, ám most válnak különösen fontossá, egészen pontosan akkor, amikor a Lothal bolygónak próbáltak segíteni. A sejthez ekkoriban csatlakozott egy fiatal, Erő-érzékeny helyi fiú, Ezra Bridger is, akinek révén Kanan (egykori nevén Caleb Dume), szembe mert nézni saját múltjával, és megkezdte az ifjú kiképzését. Két jedi hamar felkeltette a Birodalom figyelmét is, így az osztagnak a Főinkvizítorral is meggyűlt a baja, akinek sikerült elfognia Kanant. A férfit a Mustafarra szállítottak. Végül sikerült kiszabadítani őt, a mentőakció során kialakult harcban pedig a Főinkvizítor életét vesztette. Ezután az ügyet maga Darth Vader vette a kezébe, ami azért is volt külön érdekes, mert a lázadással közös munka során ebben az akcióban fedte fel kilétét először Fulcrum, azaz Ahsoka Tano, aki ezután egy rövid ideig szoros együttműködésben dolgozott a Szellem legénységével.
Ezra Bridger ereje fokozatosan növekedett, nagy tehetséget mutatott az állatokkal való kapcsolatteremtés terén, és jól tudott együttműködni többek között a purrgilnek nevezett, űrben élő bálnafélékkel, akik később is segítségére voltak. Ez időben Ahsoka révén csatlakozott a csapathoz Rex is, aki két másik dezertált klónnal, Wolffe-fal és Gregorral rejtőzködött a Seeloson.
Vader mellett a csapat nyomába eredt két másik inkvizítor, az Ötödik Fivér és a Hetedik Nővér is, ami már túl nagy nyomás volt a kis csapatnak, így a három erőhasználó, Ahsoka, Kanan és Ezra a Lothalon lévő földalatti jedi templomba mentek útmutatásért. Itt mindhárman látomásokkal szembesültek: Ahsoka megbizonyosodott róla, hogy Vader valójában nem más, mint egykori mestere, Anakin Skywalker. Ezra Yodával beszélhetett, aki elmondta, a Malachoron találják meg azt a tudást, amivel legyőzhetik a sitheket, míg Kanannek egy próbatételt kellett kiállnia, melynek végén igazi jedi lovag vált belőle.
A hármas ezután a Malachorra ment, a Régi Köztársaság korának taglalása során említett Darth Tanis templomba épített szuperfegyveréhez, melynek belsejében megtalálták az egykori sith holocronját is. Meglepő módon azonban Maul is a bolygón tartózkodott, aki mostanra egyelőre ismeretlen okokból elvesztette uralmát bűnszervezete felett, földönfutó vált belőle. Ezrában meglátta a potenciált, hogy a tanítványa lehessen, így amíg érdekében állt, segített a csapatnak többek között az utánuk érkező inkvizítorok legyőzésében, ám végül Ezráék ellen fordult és megvakította Kanant. Ekkor futott be Vader is, akinek Ahsoka állta útját, az egykori mester és tanítvány megütközött egymással, amit a holocron eltávolítása miatt instabillá vált épület összeomlása szakított félbe. Míg Kanan és Ezra sikeresen elmenekült a bolygóról a holocron birtokában, Ahsoka látszólag a romok alatt maradt, sorsa sokáig ismeretlen volt.
Hamarosan kiderült, hogy a sith holocron egy igen különleges módon lehetett a csapat segítségére. Ha ugyanis egy ilyen sith ereklyét összeolvasztunk egy jedi holocronnal, akkor bármely kérdésre megkaphatjuk a választ. Ehhez azonban szükség van egy sith és egy jedi erejére egyaránt. Ebből kifolyólag járt Maul a Malachoron, és többek között ezért próbált hatással lenni Ezrára is. Végül a teljes osztag túszul ejtésével sikerült rávennie a fiút arra, hogy nyissa ki vele közösen a sith holocront és Kanan jedi holocronját. Maul így új célt kapott, az utolsó dolgot, ami még jelenthetett számára valamit, ugyanis a holocronok egyesítésével megtudta, hogy rejtőzik régi ellensége, Obi-Wan Kenobi.
A Tatuinra érve azonban a jedi mester egy rövid párbajban legyőzte őt, így az egykori sith harcos kudarcokkal teli élete véget ért. Utolsó perceiben megkérdezte Obi-Wantól, a Kiválasztottat óvja-e a peremvidéki bolygón, mire az idős jedi legjobb tudomása szerint igennel felelt - nem másra, mint Luke Skywalkerre, Anakin fiára gondoltak ekkor ugyebár. Maul erre azt válaszolta, "ő majd megbosszul minket", utalva ezzel arra, hogy mindkettejük életét Sidious tette szenvedésekkel telivé, az ifjú Skywalker pedig egyszer majd legyőzheti az Uralkodót.
Thrawn színre lép
A Malachoron történt események után a lothali lázadók fő céljává az vált, hogy Atollon bolygón létesített új bázisukról támogassák a Lothalon maradt azon felkelőket, akiket a lakosságból sikerült megnyerni maguknak. Különösen fontos volt ez a bolygón létesített birodalmi gyár miatt, amit ennek révén sikerülhetett belülről szabotálni.
A Lothal kormányzója, Ahrinda Pryce egy régi szövetségesétől, Thrawn főadmirálistól kért segítséget. Thrawn egy chiss fajba tartozó, gyakorlatilag az egyik legmagasabb katonai beosztásban szolgáló tiszt, aki egy igazi lángelmének tekinthető, zseniális stratégiai érzékkel rendelkezett. Az Ismeretlen Területeken található Chiss Birodalomból érkezett. Valódi célja Palpatine Birodalmának szolgálatával az volt, hogy egy lehetséges szövetségest találjon saját népe számára egy grysknek nevezett fajjal szemben, ami hódítással fenyegette őket, később pedig feltehetően az egész galaxist is. Ugyanakkor akármilyen erős katonai stratégiai érzékkel rendelkezett is, politikai képességei meglehetősen csekélyek voltak, így szüksége volt egy szövetségesre ezen a területen. Ez lett Pryce. Miután Thrawn sikeresen felszámolt egy Nightswan álnéven működő lázadó vezette sejtet, mely hatalmas károkat okozott a Birodalomnak, munkához is látott a Lothalon.
Egészen az Atollonig sikerült visszakövetnie Heraék sejtjét, az itteni bázis pedig el is pusztult. Élt itt azonban egy lény, a Bendu, aki a természeti Erő, a természetben lévő minden élet harmóniájának, a sötétnek és a világosnak a megtestesülése volt. Ennek a lénynek a közbenjárásával a lázadóknak végül sikerült megmenekülniük, és egyre nagyobb számban, több sejttel együttműködve egy újabb bázist hoztak létre Yavin 4-en. Ez már az a bázis, amit az Egy új remény című első Csillagok háborúja filmben is láthatunk.
A cikk még nem ért véget, a következő oldalon folytatódik!
