Robogunk is tovább a Star Wars kánon idővonalának feltárásban. Legutóbb a Régi Köztársaságról fellelhető tudnivalókat hoztam el nektek, mely egyelőre főként információ töredékekből áll csak össze. A sorozat második részében viszont egy rendkívül friss és izgalmas történetet, A Köztársaság fénykorát tárom elétek.
A nagy kánon összefoglaló korábbi változatának elkészítésekor még csak két könyv jelent meg ebből az érából, azóta viszont végig is futott ez a kiadási projekt, mely 3 fázison és összesen 25 regényen, valamint még annál is több képregénysorozaton keresztül mesélt el egy gigászi sztorit. Ha mindez nem lenne elég, néhány kronológiailag később játszódó történet is visszautal itteni eseményekre, valamint azóta egy sorozatot is kaptunk, ami ennek az érának a végnapjaiban játszódik. Mindezt összefoglalni nem kis kihívást jelentett, de azért remélem, hogy a lényeget sikerül átadnom.
Üdv a vadnyugaton
A sithekkel vívott háborúk lezárultát követően a Köztársaságban több évszázadnyi relatív béke korszaka köszöntött be. A Köztársaság megkezdte terjeszkedését a Magvilágokból a Peremvidék felé, melyet meggyorsított a biztonságos hiperútvonalak feltérképezése, melynek révén már nem csak Erő-érzékeny navigátorok és különböző útkereső berendezések, hanem számítógépek által kalkulált koordináták mentén is lehetségessé vált az utazás.
Az Everon nevű, viharokkal tarkított bolygón élt az evereni nevű nép, mely a természettel való harmóniára helyezte civilizációjának elsődleges fókuszát abban reménykedve, hogy hálából a bolygó viharai nem fogják elpusztítani őket. Ám ez mégis bekövetkezett, egy kataklizmikus esemény pedig távozásra késztette őket, ami átalakította a hontalanná vált nép teljes mentalitását. Mivel bolygójukba vetett bizalmuk alaptalannak bizonyult, még egymással szemben is bizalmatlanná váltak, elkezdték felemészteni saját magukat, a faj megmaradt néhány képviselője pedig szétszéledt a galaxisban.
A Yavini csata előtti ötödik évszázadban az új hiperútvonalak feltérképezésében élen járt két család, a San Tekkák és a Grafok, akik bérbe adták hajóikat bárkinek, aki hajlandó volt ezt a veszélyes tevékenységet végezni, a felfedezett útvonalak koordinátáit pedig aztán megvásárolták, és sarcot fizettettek azért, hogy át lehessen azokon haladni. A Köztársaság szenátusában heves viták folytak arról, hogy ezeket az útvonalakat tegyék közkinccsé, de erre csak jóval később került sor. Ekkoriban két főkancellár volt a Köztársaság élén, egy Orlen Mollo nevű quarren, aki inkább a Peremvidéken töltötte ideje nagy részét terepmunkával, valamint egy Kyong Greylark nevű ember nő, aki a mindennapi politikában és a Magvilágok ügyes-bajos dolgaival foglalkozott elsősorban.
A Köztársaság navigátorokból, kommunikációs szakértőkből, orvosi személyzetből és jedi lovagokból álló csapatokat küldött a Köztársaságtól távol eső régiókba, hogy segítsék a Magtól messze lévő világokat és kommunikációs reléket telepítsenek, melyek segítették az információ áramlását galaxisszerte. Egy efféle küldetés során Porter Engle és Barash Silvain jedik egy helyi konfliktus rendezésében vettek részt, mely kissé balul sült el, Barash pedig önkéntes száműzetésbe vonult azért, hogy újra rátaláljon Erővel való kapcsolatára. Később más jedik is hasonló fogalmadat tettek, melyet aztán róla neveztek el Barash fogadalomnak.
A korszak egyik meghatározó konfliktusa volt az Eiram és E'ronoh közötti háború. Két testvérbolygóról volt szó, melyek egy közös hold körül keringtek, ám évszázadok óta háborúban álltak egymással, melynek kiindulópontjára valójában már senki nem emlékezett tisztán, pusztán a sorozatos újabb és újabb sérelmek okán folytatódott a harc.
Az Erőt tisztelő egyházaknak is a fénykora volt ez az időszak, a vallási élet központja pedig a Jedha volt, ahol összegyűltek a különböző felekezetek képviselői egy konvokáció nevű tanács részeként.
A Nyitott Kéz Útja
Valahol a galaxisban élt egy Zeveron nevű család, akiknek két lánygyermeke született, Elecia és Oliviah. Mindkét gyermek érzékelte az Erőt, ám amikor a Jedi Rend eljött, hogy megvizsgálja képességeiket, csak a fiatalabb lány, Oliviaht vitték magukkal, Elecia pedig hátra maradt. Ezt a gyermek később akkora kudarcként élte meg, hogy elhatározta, bosszút áll a jediken és bebizonyítja, hogy igenis elég erős.
Évekkel később menekültként csatlakozott a Nyitott Kéz Útja nevű szektához a Dalnán, mely úgy tartotta, az Erő használata veszélyes, mert azt eredményezi, hogy valahonnan máshonnan hiányozni fog az energiamező, aminek amolyan pillangó hatásként váratlan következményei lehetnek, így tiltották, sőt, elítélték az Erő-használókat. Elecia az Erő általi látomásainak köszönhetően hamar megmászta a közösség ranglétráját és a csoport vezetőjévé vált az Anya néven.
Nem sokkal később mende-mondák révén tudomást szerzett a Névtelenekről és az irányításukra szolgáló tolemita jogarokról (lásd az előző részt), így elhatározta, hogy megszerzi ezeket. Így hát legtehetségesebb követőiből létrehozta a Gyermekek csoportját, akiknek az lett a feladata, hogy az Erőhöz köthető relikviákat lopkodjanak szerte a galaxisban annak reményében, hogy ráakadnak valamelyik jogarra. Ennek a csapatnak a tagja volt egy Yana Ro nevű evereni is, aki unokatestvérével, Mardával együtt élt a közösségben. A Gyermekek végül megszerezték az évszakok jogarát, míg egy hiperűrkutató, bizonyos Sunshine Dobbs véletlenül ráakadt a Sophrosra, ahonnan elhozott az Anya számára egy Névtelen tojást is.
Az eltűnt ereklyék nyomán két jedi, Zallah Macri és tanítványa, Kevmo Zink kezdtek nyomozni és hamarosan el is jutottak a Dalnára. Hamar rájöttek, hogy bizony az Út áll az eltűnések mögött, ám időközben kikelt a tojásból a Romboló névre keresztelt Névtelen. Ez a lény egy olyan erős zavart hoz létre az Erőben, mely félelmetes látomásokat idéz elő az Erő-érzékenyek elméjében, ezzel megbénítva őket, amíg ő az életenergiájukból tud lakmározni, ami után az áldozatokból nem marad más, csak por és hamu.
A jogaron túl ellopott ereklyéket a feketepiacon értékesítve szép kis vagyont halmozott fel az Út, amiből az Anya építtetett egy hajót, a Gaze Electricet, amin a jedik halála után a szekta elhagyta a Dalnát és a Jedhára indultak, látszólag azért, hogy csatlakozzanak a konvokációhoz. Az Anyának viszont más tervei voltak. Egyrészt folytatni akarta a kutatást a jogar másik fele után, hogy teljes uralma alá tudja hajtani a szörnyeteget, eközben pedig rossz fényt akart vetni a jedikre azáltal, hogy szabotálja az Eiram-E'ronoh konfliktus béketárgyalásait, melyet azután szerveztek a Jedhára, hogy a két bolygó trónörököse, Xiri A'lbaran és Phan-tu Zenn összeházasodtak, hogy így vessenek véget a háborúnak. A két eltűnt jedi után eközben egy Azlin Rell nevű lovag kezdett nyomozni.
A jedhai csata
A Jedhán aztán az Út felhergelte a tömeget, mondván, a konvokáció ellenük dolgozik, és az Erő-használók kihasználják képességeiket az átlagemberekkel szemben. Eközben elengedték a Névtelent, ami különös hatásával látomásokat idézett elő a konvokáció tagjaiban, akik pánikba estek és agresszívan léptek fel. Ebből egy hatalmas tömeghisztéria alakult ki, melynek következtében az Eiram és az E'ronoh közötti béketárgyalások is megszakadtak, a két bolygó hadereje pedig újra egymásnak esett.
A káoszban a dühös tömeg ledöntötte a Jedhaváros határában álló hatalmas jedi szobrot, melynek a belsejében egy régi archívum rejlett. Yana végül itt bukkant rá a hatalom jogarának másik felére, az Út pedig ezután visszatért a Dalnára, mert az Anya tudta, hogy a jedik előbb-utóbb rá fognak jönni arra, hogy ők állnak az események hátterében, így fel kellett készülniük arra, amikor megérkeznek felelősségre vonni őket.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Ennek érdekében az Anya elküldött egy csapatot a Sophrosra, hogy hozzanak további Névtelen tojásokat. A küldetésen Yana unokatestvére, Marda is részt vett, aki ekkoriban már egyfajta spirituális vezetővé vált a szektában, amely címet azért kapott meg, hogy az Anya csillapítsa vakbuzgó hitéből származó tenni akarását, mely kezdett terveinek is az útjába kerülni.
A csapatnak csak egy része tért vissza a rejtélyes bolygóról, mely egyébként egy Erő-nexus is, azaz egy olyan hely, ahol Erő fókuszáltabb formában van jelen. Marda visszatérésére teljesen fanatizálódott és elvette az Anyától a hatalom jogarát, majd bejelentette, a Nyitott Kéz Útja innentől már Zárt Ököl, és ideje, hogy visszaüssenek azoknak, akik az ő hitük szerint kihasználják az Erőt.
Azlin Rell nyomozása révén a jedik hamarosan meg is érkeztek a Dalnára és egy szörnyű csata alakult ki. A Névtelenek számos jedit megöltek, de Mardának azzal is szembesülnie kellett, hogy az Út olyan követőire is rátámadnak, akik nem is tudták magukról, hogy Erő-érzékenyek. Mikor rájött, hogy a lények ezirányú éhségét még a jogarral sem tudja kontrollálni, beomlasztotta az Út rejtekhelyéül szolgáló alagútrendszert, amit így elárasztott víz, a lények nagy része pedig a Rombolón kívül elpusztult. Azlin Rell a Névtelenek hatására teljesen megbolondult, melynek következtében egy szanatóriumban helyezték el, ahonnan megszökött és senki sem tudta, hogy hová tűnt.
A Nihil születése
Miután tudatára jutott az, hogy kicsoda az Anya valójában, és hogy a körülötte lévőket az Erővel manipulálta annak érdekében, hogy azt tegyék, amit akar, Marda ráuszította a Névtelenek utolsó túlélőjét a nőre. A káoszban ugyan Marda a jogar egyik felét képes volt megtartani, a másik fele Yanához került, aki elrejtette azt unokatestvére elől és új életet kezdett, távol ettől az egész vallási fanatikus témától. Az Út egyes bölcsei a Trymant IV bolygón telepedtek le és kezdtek tiszta lappal, továbbra is megtartva hitüket az Erő-használattal kapcsolatban, míg Marda a Gaze Electric feldélzetén és a Rombolóval az oldalán távozott.
Az események borzasztó hatással voltak pszichéjére, amit csak tetőzött az, hogy elkezdett népe, az everenik után kutatni, amikor pedig rájött, hogy az ő fajtájának sehol sem lesz otthona a galaxisban, új filozófiát tűzött zászlajára. Azt, hogy vegyen el mindent, amit csak tud, akár erőszakkal, hiszen csak magára számíthat. Idővel elkezdett követőket gyűjteni maga köré, akikkel együtt járták a galaxist. Ez a szervezet végül egyre nagyobbra nőtt és a Nihil nevet kapta.
A jogar Mardánál lévő fele generációról generációra öröklődött mígnem dédunokájának, Asgarnak a birtokába került, ám a Romboló éhségét nem tudtak csillapítani, ezért a Rystan nevű bolygón jégben hibernálták, és a Ro család egy másik tagja, Kufa őrizte őt. A jogar másik fele idővel a Trymant IV-en, az Út maradványainál kötött ki.
Asgar Ro foglyul ejtett egy Erő-érzékeny nőt, Mari San Tekkát, akinek kivételes tehetsége volt a hipertér ösvényeinek Erővel való felkutatásában, és olyan különleges útvonalakat is be tudott azonosítani, melyre senki más nem volt képes. Ezt a Nihil egy különleges technológia, az úgynevezett ösvényhajtóművek segítségével tudta hasznosítani, ami különösen veszélyessé tette őket, mert gyakorlatilag bárhol, bármikor felbukkanhattak.
A Nihilt három nagy szervezeti egységre osztották, ezek voltak a fergetegek, melyek élén egy-egy saját haderővel rendelkező vezető, a fergeteghajtók álltak. A hierarchiában Asgar külön helyet foglalt el a Nihil Szemeként, akinek hatalma pusztán abban rejlett, hogy csak ő tudta kiadni a fergetegeknek az ösvényeket, amelyeket Mari biztosított számára. Mikor a fergeteghajtók megelégelték Asgar hatalmát, megpróbálták fiát, Marchion Rót a helyébe tenni. Az ifjú meg is ölte apját, ám ahelyett, hogy azután a fergeteghajtók bábjává vált volna, még erőteljesebb kézzel uralkodott fölöttük és olyan terveket lendített mozgásba, melyek egy időre még a Köztársaság hatalmát is megrengették.
