Japán szerepjátékokban a kalandozás természete mindig...felemás. A Final Fantasy, Persona, de még a Dragon Quest (amit kifejezetten TTRPG-k ihlettek) epizódok is szeretnek egy adott narratívára koncentrálni, és bár többségük rendelkezik felfedezhető apróságokkal, kihagyható melléktartalmakkal és endgame kihívásokkal, a struktúrájuk miatt nem nehéz azt érezni, hogy az előttünk terpeszkedő szép nagy világ igazából csak csinos illusztráció egy lineáris játékhoz. Nem mintha ez feltétlenül gond lenne: én el nem cserélném a Persona 3 üzenetét vagy a Final Fantasy VII karaktereit egy sandboxosabb kaland szabadságára, de a Monster Hunter Stories 3 élménye üdítő újdonságnak hatott a kedvenc szériáim menetéhez képest.
Ez a spin-off franchise meg akarja adni neked a főszéria legfontosabb elemeit, miközben egy körökre osztott harcrendben próbálja tálalni azokat. A Stories 3-nak végre sikerült is megvalósítania mindezt és még úgyis egy élvezhető egyveleget kaptunk, hogy a formula minden összetevője nem állt össze hibátlanul.
Jön a háború…?
A főbb Monster Hunter epizódok mindig is lazán kezelték a történetmesélést. Ezek a játékok alapvetően a GaaS címek japán ősei, így a fejlesztők pontosan tudják, hogy a vásárlók igazából azért lépnek be mert szörnyeket akarnak gyilkolni a haverokkal és erősebb páncélokat (vagy táborhely díszeket) akarnak kigrindolni esténként. A Stories épp azért született, hogy egy mélyebb mesébe csavarja a brand hőn szeretett világát és eddig felemás munkát végzett ezzel. Sajnos ez az a terület, amiben a Stories 3 is megbicsaklik.
Az alapvetésünk szerint a birodalom hercegét vagy hercegnőjét alakítjuk, aki uralkodói kötelességei mellett a helyi Ranger céh vezetője is. Életének kettőssége lehetővé teszi neki, hogy részt vehessen a királyság jövőjét érintő tárgyalásokon, de mellette a vadonba is ki kell repülnie, ahol a természet védelmét kell segítenie. Ennek a felállásnak köszönhetően tudjuk meg, hogy a birodalom a háború szélén áll egy másik országgal és hogy a világ szörnyeit közben egy furcsa kristályosodás vadítja meg. A különböző sztoriszálak összeérhetnének valami izgalmassá, de erre felesleges várni. A Stories 3 története még mindig csak egy lagymatag indoklás a vadon felfedezésére. A nem várt erőssége a narratívának, hogy több érdekes karaktert is behúz, akikkel tényleg élmény együtt lógni. A közös beszélgetések, utazgatások és mesterien megrendezett átvezetők során azért akadtak szívfacsaró pillanatok, amiket a játék egész ügyesen tálalt.
Mindettől függetlenül egyértelmű, hogy hol volt a tervezők figyelme. A Capcom a világ és a játékrendszerek felépítésére koncentrált, ezek pedig meg is hálálják a törődést, ahogy kilépünk a város kapuin. A játék mindjárt egy Rathalos megülésével indít, akivel leugrunk egy hegyoldalból, és Azuria birodalma kirajzolódik előttünk, ahogy a víztükör felett repülve a Stories 3 megmutatja nekünk a lényeget: a vadon szépségét.
Természetvédelem gachával
Ha azt mondom, hogy még műfaján belül is egy elképesztően összetett játékról van szó, akkor a Shin Megami Tensei rajongók kardélre fognak hányni. Ettől függetlenül ez a helyzet, így hosszas okításra van szükségünk mielőtt el tudnánk veszni a játékrendszerek keverékében. A főszereplőnk technikailag a Rangerek kapitánya, így a veterán vadőrnek megtanítani, hogy hogyan működik a siklás egy Rathalos hátán meglehetősen nevetséges lenne. Szerencsére van nekünk egy ifjú kadétunk, akinek egyébként is meg kell tanítani minden apróságot, hát a tutorial rajta keresztül ismerteti velünk a mechanikákat. És mechanikákból bizony van bőven.
Már elve a körökre osztott harcrendszer is sokkal összetettebb, mint bármelyik másik mainstream JRPG-ben. Amellett, hogy itt is megvannak az elementális erősségek és gyengeségek, a karakterünkkel és szörnyeinkkel (akiket csatába vihetünk) képesek lehetünk az ellenfelek lábát, szárnyát, fejét és minden mását célozni, hogy különböző taktikai célokat érhessünk így el. Közben nekünk kell eldöntenünk, hogy gyors, technikás vagy erős csapásokat akarunk-e bevinni, és függően attól, hogy az ellenfelünk milyen támadást indított dőlhet el, hogy meg tudjuk-e sebezni a másikat vagy sem. Mindezeken felül még három különböző fegyvert is tarthatunk magunknál, melyeknek mind más és más képességei és hatásai vannak. Már írtam 500 leütést és még ott sem tartok, hogy az ellenfeleknek letörhetjük egyes testrészeit, szétszedhetjük a védelmi mechanizmusait, vagy hogy hogyan válik hasznunkra, ha a karakterünket felültetjük az egyik szörnyünkre és vele együtt támadunk.
Ez rengeteg mozgó alkatrész egy olyan harcrendszerben, ami technikailag még mindig csak egy "ő jön, aztán én jövök" tánc. A fentiek alapján könnyű lenne azt feltételezni, hogy az egész egy katyvasz, de ez egyáltalán nem lenne igaz. A harcrendszer elemei egy csodálatosan taktikus keverékké állnak össze, ami köszönhetően a rengeteg darabkájának képes brutálisan izzasztó kihívásokat és könnyedebb ütközeteket is pakolni elénk. A fejlesztők még arra is gondoltak, hogy mi lesz akkor, amikor súlyos szintekkel vagyunk már az ellenfeleink előtt, és századszorra is ugyanazokkal a Velocipreyekkel kellene szembenéznünk. Beépítettek egy "öld meg mindet gyorsan" gombot, ami a megfelelő erőfölény megléte esetén egy csapással legyalulja a szörnyeket,.
Ami a felfedezést illeti, az legalább olyan jól sikerült, mint a harcrendszer. Ahogy felvesszük a játék számtalan mellék és főküldetését ki kell lovagolnunk a vadonba, hogy szörnyeket öljünk, tojásokat keressünk és a városi népek életét segítsük. A Stories alapvetően egy gyűjtögetős kaland, ahol a karakterünk mellé állítunk össze csapatokat a világban található fajok képviselőiből. Ehhez tojásokra lesz szükségünk, amiket ki kell majd keltetnünk, de ahhoz, hogy jobb minőségű tojásokat találhassunk (és erősebb szörnyeket nevelhessünk) helyre kell állítanunk az adott terület ökoszisztémáját. Ehhez be kell telepítenünk a veszélyben lévő fajokat, le kell vágnunk a területre betörő invazív szörnyeket, és be kell cserkésznünk adott lények fészkeit. Rengeteg időt töltünk majd azzal, hogy a megtalált tojásokat kikeltetjük a lényt visszavisszük otthonába, növeljük az adott terület népességét, majd a népességnövekedésnek hála erősebb tojásokat és erősebb társakat szerzünk.
Mindezt úgy tesszük majd, hogy közben folyamatosan nyersanyagokat gyűjtünk, küldetéseket teljesítünk, táborhelyeket pakolgatunk le, és a sztorit lendítjük előre. A Stories 3-ba úgy pörgethetjük bele az órák tucatjait, hogy észre se vesszük. Minden sarkon új fajokat, fészkeket, kincseket és érdekességeket találunk, ahogy felderítjük a világ régióinak határait. Mindezt ráadásul gyönyörű tálalással, és hibátlan teljesítménnyel kapjuk...többnyire.
Váltogatunk
Ha megnézitek a mellékelt képeket, akkor láthattok felvételeket a játék Nintendo Switch 2-es és PC-s verziójából is, melyek között olyan screenshotok is vannak, amiket a Steam Deckemről lőttem. Mivel hozzáférhettünk a Stories 3 több verziójához is, így megizzasztottam mindent, hogy összehasonlíthassam az élményeket és ami a PC-s mókázást illeti, ott nincs okom panaszra. A középkategóriás gépemen a játék hibátlanul tartotta a 60fps-t mindent maximumon tartva, ezt pedig nagyrészt a gyönyörű, de meseszerű stílusirányzatnak köszönhetjük. A Capcom az RE Engine erejével elhozta talán az egyetlen olyan animés grafikai körítést, ami 3D-s természete ellenére is elképesztően jól néz ki. Nagyon remélem, hogy ezt a dizájnt mások is kölcsönveszik majd, mert ahogy a Stories 3 kezeli a színeket, árnyékokat, részecskehatásokat és a hatalmas vadon kirajzolását az példaértékű kell legyen a Bandai, a Koei és mindenki más számára is.
A szépségnek ugyanakkor ára van, és itt jön a Switch 2 a maga...kevésbé hibátlan portjával. Az mindenképpen dicséretet érdemel, hogy a hibrid verzió körítése szinte megkülönböztethetetlen a PC-s változat maximumjától. A csökkent felbontás, és a recésebb árnyékok elárulják, hogy min is játszunk, de összességében a látvány szinte semmilyen veszteséget nem szenvedett. A gond az, hogy a Capcom ragaszkodik a kioldott framerate-hez, és hasonlóan a Resident Evil Village-ben tapasztaltakhoz, a Monster Hunter Stories 3 egyszerűen nem képes 60 frame-et tartani, még jobb körülmények között sem. Valamiért a kiadó ragaszkodik a 60 eléréséhez még akkor is, ha az eredmény csak egy "itt-ott megvan 60", de mi sokkal jobban örülnénk, ha inkább a 40fps vagy a 30fps elérésére koncentrálnának. Mindenki jobban járna ezzel, főleg egy ilyen körökre osztott játékban. A Steam Decken futtatva a PC-s verzió eleve 30-ra rakja magát, amit hibátlan szépséggel le is tud szállítani.
Mindettől függetlenül akár a PC-s változatról, a Switch 2-es kiadásról vagy a nagykonzolos testvérekről legyen szó, a Stories 3 nagyon jó móka, és bőven kitarthat a következő Monster Hunter kalandig. A 60+ órás fősztori és rengeteg endgame ellenfél biztosítja, hogy egy darabig le legyünk foglalva, ráadásul én további frissítésekre is számítanék további módokkal és extra tartalmakkal. A Stories 3 még mindig egy rétegjáték egy rétegjáték kedvelői felé célozva, de aki kapható erre annak ez lesz a tavaszi szezon legemlékezetesebb megjelenése.
