A hallgatás ereje
Sheridan forgatókönyveinek egyik legfeltűnőbb sajátossága a dialógusok tömörsége. A szereplők gyakran kevesebbet mondanak annál, mint amit a helyzet indokolna, így a fontos információk sem mindig a hosszú magyarázatokból derülnek ki, éles kontrasztot alkotva napjaink átlagos, streamingre gyártott gyártott produkcióival, amelyek újra és újra a telefonját nyomkodó néző szájába rágják, hogy mi és miért történik éppen. (Igen, rád nézek, Netflix.) Holott egy pillantás, egy elharapott szó, egy lógva hagyott félmondat vagy egy látszólag jelentéktelen megjegyzés sokszor többet árul el a karakterek közötti viszonyról, mint egy egész estét felölelő beszélgetés. Sheridan írásaiban a csend emiatt a történetmesélés egyik eszköze, és ebben a megközelítésben felfedezhető más amerikai írók mellett Cormac McCarthy, Az út, valamint a Nem vénnek való vidék szerzője hatása, akinek a prózája szintén a tömörségre, a kemény képekre és a kimondatlan tartalmakra épít. Sheridan pedig a filmes történetmesélés sajátosságaihoz igazítja ezt a hagyományt.
Ennek szellemében Sheridan nem fél attól, hogy szereplői kellemetlenek legyenek, vagy olyan dolgokat mondjanak, amelyeket a néző nem szívesen hall. A karakterek hitelességét pontosan az adja, hogy bár nem mindig cselekszenek helyesen, a saját értékrendjük szerint végig következetesek maradnak. Ez a következetesség a színészek számára is fontos, és Sheridan tisztában van vele, milyen, amikor egy szerephez nincs elég kapaszkodó, vagy a dialógus nem ad lehetőséget arra, hogy a karakter valódi személyisége megmutatkozzon. Íróként a történet szerkezetén túl arra is figyel, hogy a szerep átélhető maradjon. Ráadásul az ő esetében ez különösen fontos, mivel a történetei gyakran hosszú, érzelmileg megterhelő jelenetekre épülnek, és ezekben a szereplők közötti viszony legalább annyira meghatározó, mint a cselekmény.
A női karakterei szintén ezt a szemléletet tükrözik. Beth Dutton mellett az 1883 fiatal narrátora, Elsa Dutton is olyan figura, aki több a férfi szereplők történetének mellékágánál. Elsa a saját kíváncsiságán, vágyain és veszteségein keresztül tapasztalja meg a világot, és az ő nézőpontja adja a sorozat érzelmi súlyának jelentős részét. Sheridan nem idealizálja a női karaktereit, de nem is teszi őket a férfiak motivációinak kiszolgálóivá.
A karakterábrázolása ugyanakkor nem mentes az ellentmondásoktól. Sheridan világában a férfiasság, a lojalitás és a család védelme gyakran a történetek központi értékeiként jelennek meg, a szereplők pedig hajlamosak az erőszakot a problémamegoldás egyik természetes eszközének tekinteni.
A női karakterek sokszor ugyanilyen kemények, de az ő erejük is a szélsőséges konfliktusokban válik láthatóvá. Ez a megközelítés időnként túlzó melodrámához vagy öncélú brutalitáshoz vezet, ám sok néző szemében ezek a túlzások is a sorozatok szexepiljéhez tartoznak.
A konzervatív Amerika kedvence, vagy valami más?
A Yellowstone sikerét gyakran politikai szemüvegen keresztül próbálják értelmezni. A sorozat kétségkívül népszerű a vidéki, konzervatív közönség körében, hősei pedig sokszor a hagyományos amerikai értékek védelmezőiként tűnnek fel a képernyőn. A család, a föld, a kemény munka és az önállóság mind fontos szerepet kapnak, míg velük szemben a városi elit, a bürokrácia és a külső beavatkozás gyakran fenyegetésként jelennek meg. A szereplők világában a szabadság elvont politikai fogalom helyett azt jelenti, hogy az ember maga döntést a saját földjéről, családjáról és életéről. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy Sheridan történetei jobboldali propagandaként működnének. Bár a Yellowstone gyakran a hagyományos értékekhez kötődő nézőpontból mutatja meg a világot, a Dutton család módszerei és hatalmi törekvései újra meg újra megkérdőjelezik a szereplők morális fölényét. A sorozatban a föld védelme összefonódik a mások feletti uralommal, a család iránti lojalitás pedig a bűnök eltussolását is magával hozza. Aki a történetet pusztán a vidéki Amerika dicsőítéseként értelmezi, az nem akarja észrevenni azokat a konfliktusokat, amelyek a szereplők saját értékrendjének korlátaira mutatnak rá. Mi több, Sheridan maga is vitatta, hogy a Yellowstone a republikánus közönség kedvéért készült volna. Sőt, arra hívta fel a figyelmet, hogy a sorozat az őslakosok történelmi sérelmeiről, a nők elleni erőszakról és a vállalati kapzsiságról is kendőzetlenül beszél. Ezek a témák pedig aligha illeszkednek abba a politikai képbe, amelyet a sorozat néhány rajongója látni szeretne benne.
A félreértés részben abból fakad, hogy Sheridan nem próbálja távol tartani a történeteit az amerikai kultúrharcoktól. A szereplők értékrendje, a földhöz való viszonyuk és a modernizációval szembeni ellenállásuk óhatatlanul politikai jelentést kap. A sorozat azonban nem publicisztika, hanem dráma, és a dráma egyik alapfeltétele, hogy a szereplők ne csupán egy-egy álláspont illusztrációi legyenek. John Dutton sem azért érdekes, mert egy politikai tábor jelképe, hanem azért, mert a saját értékei és a saját tettei között gyakran feloldhatatlan ellentmondás feszül.
És ez a kettősség a Sheridan-univerzum erősségeinek egyike. A történetei egyszerre szólítják meg azokat, akik a hagyományos amerikai életforma eltűnését gyászolják, és azokat, akik a hatalommal való visszaélés, a társadalmi egyenlőtlenségek vagy a történelmi igazságtalanságok bemutatása miatt tartják őket érdekesnek. A nézők több okból szerethetik a sorozatokat, így értelemszerűen nem is ugyanazt olvassák ki belőlük. Sheridan pedig ritkán próbálja feloldani ezeket az ellentmondásokat. Inkább hagyja, hogy a közönség maga döntsön arról, melyik szereplőben ismer magára, és melyik döntését tartja megbocsáthatónak.
Cowboyból üzletember
A siker olyan üzleti lehetőségeket is megnyitott Sheridan előtt, amelyekről színészként aligha álmodhatott. A Paramounttal kötött jelentős megállapodásai révén több sorozat és film fejlesztésében vehetett részt, miközben a produkciós tevékenység egyre nagyobb vállalkozássá nőtte ki magát. A sajtóban gyakran emlegetett, több százmillió dolláros nagyságrendű szerződések világosan jelzik az alkotó piaci értékét, valamint azt is, mennyire fontos lett a stúdiók számára az a fajta történetmesélés, amelyet képvisel. A többes szám használatát pedig az indokolja, hogy a Paramount után az NBCUniversal égisze alatt folytatja majd Sheridan. A váltás két lépésben történik, a megállapodás filmes része már idén életbe lépett, de a jóval nagyobb volumenű tévés deal csak a Paramounttal kötött szerződést lejártát követően, 2029 januárjától él majd. Ez utóbbival akár 1 milliárd dollárt is kereshet Sheridan, amennyiben leszállít 20 sorozatot az NBC és a Peacock streamingplatform számára.
Üzleti érdeklődése azonban nem korlátozódik kizárólag a szórakoztatóiparra. Miután maga is vágyja a cowboyok életét, 2022-ben egy befektetői csoport élén részt vett a legendás texasi Four Sixes Ranch felvásárlásában. A hatalmas birtok vadnyugati életforma egyik ismert jelképe, és a Yellowstone-ban is szerepelt, sőt egy 6666 című spin-off is sokáig tervben volt. Mindenesetre Sheridan számára a megvásárlása egyszerre jelentett befektetési lehetőséget és személyes elköteleződést egy olyan világ mellett, amelynek megőrzése a szívügye.
A siker ára
Aki ennyi projektet vállal egyszerre, az előbb vagy utóbb elér a teljesítőképessége határára, és ez alól Sheridan sem kivétel. Noha kollégái szerint rendkívüli a munkabírása, a mennyiség idővel óhatatlanul a minőség rovására mehet, a kontrollmániája pedig időnként feloldhatatlan konfliktusokhoz vezet. Ezek közül a legnagyobb érdeklődés Kevin Costner távozását kísérte, aki az ötödik évadnak az első felét még leforgatta ugyan, de utána kiszállt a Yelowstone-ból részben kreatív nézetkülönbségek, részben a forgatókönyv késése miatt, amelyet Sheridan nem szállított le időben.
A figyelme szétforgácsolódásából egyenesen következik, hogy nem minden produkciójának egyenletes a színvonala, és a történeteivel időnként hajlamos túlzásokba esni.
A konfliktusok ritkán oldódnak meg csendesen, szereplők gyakran a lehető legszélsőségesebb módon reagálnak egymásra, döntéseik melodrámába illően végletesek. Ezek a gyengeségek azonban nem írják felül azt, amiért Sheridan munkái ennyire népszerűek. A történeteiben nem tét nélküliek, a karaktereknek pedig van veszítenivalójuk. A néző érzi, hogy a döntések következményekkel járnak, és hogy a szereplők nem tudnak egyszerűen visszatérni a korábbi életükhöz, miután átléptek egy határt. Sheridan világában a család védelme, a hatalom megszerzése és a szabadság megőrzése olyan cél, amiért az emberek hajlandók feláldozni másokat, sőt gyakran saját magukat is.
Mi Taylor Sheridan titka?
Sheridan sikerét könnyű lenne a western újjáéledésével magyarázni, de ez csak a történet egyik része. A műfaj önmagában nem garantálja a népszerűséget, ahogyan a vidéki Amerika bemutatása sem jelent automatikus közönségsikert. Sheridan ennél többet kínál, olyan történeteket, amelyekben a műfaji elemek a jelenkori társadalom konfliktusaival találkoznak. A Yellowstone westernje családi dráma, politikai thriller és hatalmi játszma egyszerre, A préri urai története a gazdasági kiszolgáltatottságról is beszél, a Kingstown polgármestere pedig a börtönrendszer működését használja fel egy olyan világ bemutatására, ahol a törvény és az erőszak közötti határ szinte teljesen elmosódik.
A másik fontos tényező a karakterek iránti érzéke. Sheridan nem akar mindenáron szerethető figurákat teremteni, inkább olyan szereplőket ír, akiket nehéz figyelmen kívül hagyni. Gyakran ellentmondásosak, önzők, erőszakosak vagy kiszámíthatatlanok, mégis felismerhető emberi motivációk mozgatják őket.
A harmadik összetevő a hitelesség. Sheridan maga is része annak a világnak, amelyről ír. Ez nem jelenti azt, hogy minden ábrázolása dokumentarista pontosságú lenne, vagy hogy a saját tapasztalatai automatikusan minden társadalmi kérdésben feljogosítanák a végső szó kimondására. Azt viszont igen, hogy a ranchokat és a vidéki közösségeket nem úgy használja, mintha szimplán csak díszletek lennének számára. A történetek részleteiben érződik az a gyakorlati tudás, amelyet mégoly alapos kutatómunkával sem lehet pótolni.
Sheridan emellett érti a televíziós közönség igényeit. A történetei rendszeresen kínálnak olyan fordulatokat, amelyekről másnap beszélni lehet, a karakterek közötti konfliktusok pedig gyakran egyetlen jelenetben sűrítik össze a sorozat alapvető kérdéseit. A nézőnek nem kell minden történelmi vagy politikai utalást ismernie ahhoz, hogy megértse, miért fontos egy adott földdarab, egy családtagok közötti árulás vagy egy börtönvárosban kötött alku. A konfliktusok emberi szinten is működnek, miközben a tágabb társadalmi háttér további értelmezési lehetőségeket kínál.
Végül Sheridan sikerének egyik legfontosabb eleme a következetes alkotói hang. A filmjei és a sorozatai eltérő műfajokban mozognak, mégis felismerhető bennük ugyanaz az érdeklődés a hatalom, a lojalitás, az erőszak és a veszteség tematikái iránt. A karakterei gyakran olyan emberek, akik nem bíznak az intézményekben, és inkább a saját szabályaik szerint próbálnak igazságot tenni. Ez a szemlélet egyszerre lehet vonzó és nyugtalanító, de mindenképpen megkülönbözteti a munkáit a hasonló témát feldolgozó produkciótól.
Az a színész, aki sokáig mások történeteiben kereste a helyét, végül olyan világokat teremtett, amelyekhez a legnagyobb hollywoodi sztárok is szívesen csatlakoznak. A történetei révén nemcsak a saját karrierjét alakította át, hanem a western televíziós lehetőségeit is kitágította. Megmutatta, hogy a vidéki Amerika nem a múlt relikviája, hanem a jelen legfontosabb konfliktusainak terepe.
A portré elkészítéséhez az alábbi cikkek szolgáltak háttéranyagként.
Stephen Rodrick: Taylor Sheridan Has Become Our Generation's Greatest Western Storyteller | Esquire
Jacqueline Cutler: Taylor Sheridan's Cowboy Way | Television Academy
Sheila Flynn: How Yellowstone mastermind Taylor Sheridan built an empire - and made a fortune | The Independent
Natalia Marcos: The new King Midas of television is a cowboy who lives on a ranch | EL PAÍS
Chris Schinke: Unterwegs im "Taylorverse" - Taylor Sheridan | Filmdienst
