December 25-én megtörténik a három legnagyobb hollywoodi franchise közül az első rebootolása. A Gyűrűk Ura és a Star Wars még állja a sarat, de a Harry Potter hivatalosan is elesett, érkezik az új verzió, ami a bejelentés pillanatától lázban tartja a világot. Úgyis mindenki meg fogja nézni, úgyis mindenki erről fog beszélni, de számít egyáltalán valamit, hogy milyen lesz ez a sorozat?
"Titokzatos dolog az idő. Hatalma van. És ha játszunk vele, veszélyes!"
Amikor 2023 tavaszán leleplezték a sorozatot, azonnal forrongani kezdett az internet, de az indulatok azóta elcsitultak.
Ha valamit, ezt nagyon ügyesen csinálta a Warner Bros.: idejekorán bejelentették a rebootot, hogy mire elérünk a premier napjára, már mindenki lenyugodjon és feltegye magának a kérdést: végülis, miért ne néznék bele?
Sőt, tulajdonképpen még az is lehet, hogy az aki felháborodott az első híreket hallva, mostanra ha nem is tűkön ülve, de valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva mégis várja a premiert, pedig eredetileg az utolsó pillanatig tiltakozott volna az adaptáció ellen. A Warner tökéletes stratégiát dolgozott ki: tudták, hogy a reboot indulatokat fog szítani, ezért ahelyett, hogy titokban dolgoztak volna rajta, kiterítették a lapjaikat, hogy a népnek legyen ideje lenyugodni. A szereplőválogatást csak több mint egy évvel később, 2024 szeptemberében kezdték meg. Eddigre már mindenki megbékélt azzal, hogy jön a sorozat.
2025 áprilisában hivatalossá vált, hogy Perselus Pitont egy fekete színész fogja alakítani, amire ismét zúgolódás támadt. 2025 májusában leplezték le a három jó barátot alakító gyerekszínészeket, és ne kerülje el a figyelmünket, hogy ekkorra már több mint két év eltelt a sorozat koncepciójának leleplezése óta! Ez kicsit el is vonta a figyelmet Paapa Essieduról, hiszen a gyerekszínészekkel kapcsolatban szinte egyöntetűen az volt a visszhang, hogy jól választottak. Az első előzetes végül 2026 márciusában debütált, majdnem három évvel azután, hogy leleplezték a projektet. A Warner és az HBO tehát nem sietett sehova, és milyen jól tették.
Az idő minden sebet begyógyít, a megváltozott bőrszínű Piton professzor hiába szúrta sokak szemét, mára már van más téma, amiről lehet beszélni a sorozattal kapcsolatban. Még nem láttunk egyetlen képkockát sem az előzeteseken kívül A bölcsek kövéből, máris érkeznek a második évaddal belépő ikonikus szereplők castinghírei, így mindig van mivel foglalkozni, mindig van min háborogni, és mivel az interneten minden ragebait három napig tart, a korábbi felháborodások lassan a feledés homályába vesznek.
"Akik igazán szeretnek, mindig velünk vannak. Megtalálhatod őket odabent!"
Legyen bármilyen is ez a sorozat, az nem fog semmit változtatni azon, ahogy mi éltük meg a Harry Pottert. Ez egy új generációnak meséli újra a történetet, a trendekhez igazodva ezúttal sorozatformában, ami azzal a pozitívummal is jár, hogy sokkal több idő áll majd rendelkezésére az alkotóknak, hogy elmerüljenek ebben a világban.
Bekerülhetnek a filmekből kimaradt részletek, már rögtön az első évadban is. Ilyen például az éjféli párbaj, vagy a három jó barátra a csapóajtón túl váró, korábban nem adaptált kihívások.
A bölcsek köve ráadásul a legvékonyabb kötet az összes közül, a későbbi részekre előretekintve még pozitívabb hatása lehet, ha bőven van idő kidolgozni a szálakat, és nem kell annyira kapkodni, hogy mindent belesűrítsenek egy két és fél órás filmbe. Ebből a szempontból csak profitálhatunk ebből a sorozatból.
Harry Potter nem egyenlő Daniel Radcliffe-el, és a többi színész sem azonos a karakterével. Egy új feldolgozás természetes velejárója, hogy új színészek érkeznek (akarnátok, hogy az AI-jal megfiatalított Daniel Radcliffe játssza el Harryt újfent? Vagy hogy Alan Rickmant támasszák fel hasonló módszerrel?), és ha egyes castingok megkérdőjelezhetőek is, ha az alakítások a helyükön lesznek, akkor nagy gond nem lehet. Ehhez persze kell némi szerencse is, hiszen ki tudja, a gyerekszínészek hogyan fejlődnek, hogyan változnak a következő években. A filmes castingnál azt kell mondanunk, hogy belenyúltak a tutiba, és csak reménykedhetünk benne - a készítőkkel együtt -, hogy ez a sorozat esetében is így lesz.
Bármilyenre is sikerül a széria, a filmeket és a könyveket már senki nem veheti el tőlünk. Azt, ahogy mi beleszerettünk ebbe a világba, nem lehet megmásítani.
Ha nem tetszik az új adaptáció, bármikor elő lehet venni a filmeket és újranézni őket, az élmény ugyanaz marad. Nem kötelező szeretni az újat, lehet ragaszkodni a régihez is. Olyan ez, mint a Star Wars esetében: mindenkinek az a trilógia a kedvence, amelyiket gyerekkorában látta. Bár ott nem rebootolásról volt szó, a lényeg ugyanaz: ez már nem a felnőtt közönségnek szól, hanem egy új generációt próbál elvarázsolni.
"Az igazság olyan, akár egy régi könyv lapjain a betű: azt várja, hogy kiolvassák."
Van, akihez a filmek állnak közelebb, és van, akihez a könyvek. Akihez utóbbiak, annak már a filmsorozat sem jelent annyit, hiszen tudja, hogy az eredeti történet kidolgozottsága, apró részletei messze felülmúlják azt, amit aztán átültettek a vásznakra. A vizuális effektusokban is valószínű, hogy szintet fog lépni az új feldolgozás (annak ellenére is, hogy ezúttal is rengeteg praktikus effektet és valódi díszletet alkalmaznak), bár a korábbi próbálkozás sem öregedett rosszul.
De egyik sem tudja felülmúlni a fantázia erejét, azt a varázsvilágot, amit az ember akkor tapasztal meg, ha újra és újra elolvassa a regénysorozatot.
Azt a regénysorozatot, aminek az igazi zsenialitása abban rejlik, hogy nem fél változni: egy gyermekmeséből fokozatosan alakul át egy egyre sötétebb tónusú fantasyvá. Nem ugyanazt az igényt akarja kiszolgálni újra és újra, ugyanazokból a panelekből táplálkozva, hanem együtt nő fel a közönségével.
Az új Harry Potter-sorozaton pont azok fognak a legjobban háborogni, akiket nem akar megszólítani. A felnőttek, akik olyan hangzatos kijelentésekkel ostromolják a készítőket, hogy "tönkreteszik a gyermekkorukat." Pedig a Harry Potter azon formái, amelyek megfogtak minket, ugyanazok maradnak. Ha nem akarjátok, hogy egy aprócska részlet is változzon bennük, akkor tényleg csak a jó öreg tanácsot tudjuk mantrázni: ne nézzétek meg. Persze, ebből senki sem akar kimaradni...
A legnagyobb probléma nem az, hogy újra el akarják mesélni a történetet, hanem hogy a varázsvilágnak még rengeteg kiaknázatlan területe van.
A Legendás állatok-franchise a földbe állt, a stúdió pedig fülét-farkát behúzva menekült vissza az eredeti történethez, hogy rebootolja. Olyan nagyszerű ötletek végezték a kukában, mint a Tekergők-sorozat, amiben egy minden tartalomra kiéhezett Potter-fanatikus sokkal több potenciált látott volna, mint ebben. Talán, ha újra sikerül felvirágoztatni a HP-franchise-t, akkor még felvirradhat az a nap, mikor ezt az univerzumot széltében-hosszában bővíteni fogják, eddig még el nem mesélt történetekkel.
"Nem a képességeink mutatják meg, hogy mik vagyunk, hanem a döntéseink."
Addig is, ha végül mégis belevágunk a sorozatba, próbáljuk meg élvezni. Ne nagyítóval keressük a hibákat, hanem próbáljuk átadni magunkat a varázsvilágnak, megadva az esélyt, hogy újra elbűvöljön, ezúttal egy másik formátumban.
Dönthetünk úgy, hogy eleve finnyásan, csak azért futunk neki, hogy jól a porig alázzuk, mennyire rossz lett, vagy úgy is, hogy megpróbáljuk megtalálni magunkban azt a rég elfeledett gyermeket, aki sokáig arról álmodozott, hogy ő is kapni fog egy levelet a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából, és megengedjük magunknak, ne csak a rosszat lássuk benne.
Mert nem számít, milyen lesz. Rengetegen fogják megnézni, rengetegen fogják szeretni és biztosan azok is szép számmal lesznek, akik gyűlölik majd. Semmin nem változtat. A világot nem tudjuk átformálni, csak azt, hogy mi hogyan viszonyulunk a világhoz. És ezúttal a gyűlöletkeltő kommentmező helyett érdemesebb lehet a saját szívdobogásunk visszhangját hallgatni, miközben felcsendül a főcímzene és kezdetét veszi Harry Potter újabb utazása a varázsvilágba.
