Ha néha az az érzésünk támad, hogy a tévében már minden filmet láttunk legalább háromszor, nem feltétlenül az emlékezetünkkel van baj. Egy friss hazai kutatás most számokkal is alátámasztotta azt, amit a távirányító markolászva már régóta sejtünk: a magyar televíziózásban az ismétlés nem hiba, hanem meglehetősen jól működő rendszer.
A Linkcsomag.hu elemzése, mely az awilime.com visszamenőleges műsorarchívumára támaszkodott, 21 magyar tévécsatorna teljes filmkínálatát vizsgálta 2025. november 1. és 2026. október 31. között. A vizsgált időszakban összesen 67 699 filmet tűztek műsorra a különböző adók, és bár elsőre úgy tűnhet, hogy minden csatornán állandón ugyanazokat a filmeket ismétlik, a valóságban ennél picit azért árnyaltabb a helyzet.
Az RTL-en egy filmet átlagosan 1,8 alkalommal, a TV2-n pedig mindössze 1,2-szer vetítettek le a vizsgált időszakban. Vagyis ha csak ezeket az adókat nézzük, még akár azt is hihetnénk, hogy a hazai televíziózás kifejezetten változatos. Csakhogy a történet itt nem ér véget, a filmek ugyanis nem tűnnek el a médiacsoportok kínálatából, miután lefutottak a főcsatornákon.
A TV2-n bemutatott filmek 94,5%-a később a csoport valamelyik kisebb adóján is képernyőre került, az RTL esetében pedig ugyanez az arány 81,7%. Ezeken a testvércsatornákon aztán átlagosan 6,5, illetve 9,7 alkalommal ismételték meg azokat, magyarán hiába kapcsoltunk el az RTL-ről vagy a TV2-ről, jó eséllyel újra ugyanazzal a kínálattal találkozhattunk, csak éppen másik csatornákon. A jelenség egyik legjobb példája a Macskafogó 2., amelyet az RTL-en mindössze kétszer adtak le, a médiacsoport többi csatornáján viszont további negyvenszer került képernyőre - ebből 33 vetítés a Film+-ra jutott.
A kutatásból az is kiderült, hogy az esti, 18 és 23 óra közötti idősávban különösen erős a nosztalgiafaktor, Bud Spencer és Terence Hill pedig gyakorlatilag állandó vendég a magyar otthonokban esténként. Az öt legtöbbször vetített film ugyanis kivétel nélkül a komikus páros nevéhez kötődik, a lista élén pedig a Nincs kettő négy nélkül áll, amelyet nem kevesebb mint 35 alkalommal láthattak a nézők ebben az időszakban. Az év legnagyobb ismétlőbajnoka ennek ellenére a Csonthülye lett, amely hat különböző csatornán összesen 45 vetítést ért meg.
A csatornák közötti vándorlások persze nem csak a vígjátékokra jellemzőek, a Kisasszonyok például 11 különböző adón futott a vizsgált időszakban, ami jól mutatja, hogy bizonyos alkotások szinte teljes médiacsoportokat képesek bejárni.
Elmondható tehát, hogy a magyar főcsatornák viszonylag ritkán ismételnek filmeket, a kisebb testvéradók viszont gyakran veszik elő ugyanazokat a produkciókat. Aki pedig rendszeresen kapcsolgat a csatornák között, annak előbb-utóbb óhatatlanul ismerős lesz a kínálat. Persze van annak is előnye, hogy az ember bármikor belefuthat egy-egy régi kedvencébe, de amikor már a negyvenötödik alkalommal találkozik ugyanazzal a filmmel, nem biztos, hogy értékelni fogja a dolgot.
Forrás: Linkcsomag.hu
