A videojáték-történelem számos részét övezik sötét viharfelhők, amelyekről jobb néha egyáltalán nem beszélni. Hasonló korszak volt a PlayStation 1 és annak gigantikus utódja, a PS2-érát meghatározó, filmekre és sorozatokra összpontosító licenszelt játékőrület.
Ezen alkotások célja a vásárló gyors és észrevétlen "lehúzása" volt sok esetben, egy olyan termékkel, ami abszolút alulmarad a piac többi szereplőjétől szinte minden aspektusában, de legalább köze van egy ismert filmhez. Ezek között viszont akadtak ténylegesen igényes vagy legalább szórakoztató játékok, mint a Scarface vagy a Devil May Cry-inspirálta Van Helsing.
A legnagyobb problémája viszont ennek a kornak az volt, hogy nem minden film volt kompatibilis a játékra való átültetés folyamatával, így néha a múltban kellett keresgélni ahhoz, hogy valami jót is ki lehessen hozni ebből az egészből. Így történhetett, hogy Quentin Tarantino 1992-es klasszikusa, a Kutyaszorítóban új megvilágításba került, hála egy nagyon lelkes csapatnak.
Történt ugyanis, hogy a 2000-es évek elején a brit SCi Games megszerezte a film jogait, de kicsivel utána bekebelezte őket az Eidos Interactive, így végül a kiadó tulajdonába került a licenc is. Az Eidos nem akarta, hogy a Kutyaszorítóban kárba vesszen, különösen azért, mert Tarantino neve addigra már elég nagynak számított ahhoz, hogy csak a film címe hallatán is megvegyék egy csomóan a játékot. Végül a kiadó úgy határozott, hogy felkeres egy rakat stúdiót, akiknek mindössze annyi feladatuk volt, hogy egy rövid pitch keretén belül győzzék meg a pénzes embereket, hogy ők lesznek a legalkalmasabbak a játék elkészítésére.
Itt lép be a történetbe a Blitz Games, amely licencelt játékokra specializálódott, mint például a PlayStation 1-re készült WarGames: Defcon 1 vagy a PS2-re készült The Mummy Returns. Eredeti játékaik közül a legemlékezetesebb a Glover címet viselő, brutálisan alulértékelt alkotás volt, amelyről egy külön cikk is születhetne, de ebbe most ne menjünk bele.
A Blitz csapata annyira magabiztos volt, hogy a pitchre a filmekből ismert karakterekként érkeztek, ráadásul a tárgyalás közepén egy levágott műfület is sikerült bevetni, amitől még viccesebbé vált az egész. Egy ilyen prezentáció után egyértelműen ők szerezték meg a játék elkészítésének lehetőségét, ráadásul amit műveltek, az minden szempontból csodálatos volt.
A Reservoir Dogs 2006 augusztusában jelent meg PC-re, PlayStation 2-re, valamint Xboxra, kihagyva az akkortájt tomboló kézikonzolőrületet. A játék önmagában egy lineáris, külső nézetes lövöldözős élmény volt, amely a film cselekményét vette alapul, viszont végig van egy olyan érzése a játékosnak, mintha valami újba csöppent volna bele. Ezt úgy sikerült megoldani, hogy a fejlesztők tudatosan arra törekedtek a fejlesztés során, hogy a cselekmény azon részeit mutassák meg a játékosoknak, amelyek a kamerán kívül történtek. Így lehetséges az, hogy a játékban végrehajthatjuk a nagy rablást, hallhatunk olyan dialógusokat, amelyek egyáltalán nem szerepeltek a filmben és így tovább.
A Blitz csapata kifejezetten büszke volt a játékra, különösen azért, mert a szokásos lövöldözés helyett nagy hangsúlyt fektettek a játék taktikai elemeire is. A Reservoir Dogs technikailag ugyanis végigjátszható egy lövés leadása nélkül is akár. Erről a túszrendszer gondoskodik, aminek hála folyamatosan kötelezhetjük a környező ellenségeket arra, hogy adják meg magukat, különben a nálunk lévő bajtársuk hamar jobb létre szenderül. Ilyenkor lehetőségünk van terelgetni a velünk szemben álló ellent, akit ha eléggé elkülönítettünk a többiektől, térdre kényszeríthetünk. Amint mindenki megadta magát a helységben, leütjük a nálunk lévő túszt és mehetünk is tovább. Persze, ezen túsztárgyalások hamar véres tűzharcba is torkolhatnak, de erről jobb nem beszélni.
Ennek a mechanikának köszönhetően a Reservoir Dogs három teljesen különböző befejezést kínál, amelyeket a küldetések során tanúsított magatartásunk befolyásol. Viszont ha mégis inkább csak lövöldöznénk, akkor is a lehető legjobb élményben lesz részünk, ugyanis a játék rendkívül jól visszaadja Tarantino nyers, sokszor kifejezetten erőszakos stílusát, aminek hála anno a játékot több országban be is tiltották. Szerepelnek még a játékban járműves szakaszok, illetve a film karakterei közül szinte mindegyiket irányíthatjuk is, ráadásul a játék hossza sem túl hosszú, alig pár óra alatt kivihető az egész.
A Reservoir Dogs, bár anno sikernek számított, mégis sikerült megosztania a Blitz Games csapatát, akiknek egyik fele nem akart erőszakos játékokkal foglalkozni, így a fejlesztők kénytelenek voltak egy újabb csapatot létrehozni, Volatile néven.
A Volatile a Reservoir Dogs sikere után a Namco alá dolgozva elkészítette a Dead to Rights-franchise feltámasztását, majd örökre eltűnt a Blitz egészével együtt. Hogy megérte-e a Reservoir Dogs, amelynek pitch meetingje valószínűleg emlékezetesebb volt, maga a játékt? Abszolút.
Tarantino alkotásaiból ugyanis azóta sem sikerült senkinek érdemi játékot készíteni, így a Reservoir Dogs az egyetlen, amely képes volt megfelelően adaptálni egy igazi klasszikust. Az olyan játékok mellett, mint az említett Scarface, a Jaws vagy akár a Rockstar által fejlesztett The Warriors, a Reservoir Dogs tökéletes időzítéssel látott napvilágot és bár nem uralta le a piacot, legalább emlékezetes maradt azok számára, akik anno játszottak vele.
