A Dispatch tesztben nem találtam helyet arra, hogy ezt leírjam, de ha már témánál vagyunk, akkor megjegyzem itt: a játék erősen 18+-os kategória. Ilyen természetességgel és flexibilitással meganimált péniszeket én még nem láttam a médiumban, de a színészek sem fogták vissza magukat, amikor az érzékibb pillanatokról, vagy a szakadatlan káromkodásokról volt szó. Ezek után könnyen hihetnénk azt, hogy minden benne van a játékban, amit a fejlesztők csak megálmodhattak, de mint az az Inverse interjújából kiderült, közel sem ez a helyzet.
A műfaj természete miatt óvatosak leszünk a spoilerekkel, de azért ideteszünk egy figyelmeztetést: a Dispatch írója, Pierre Shorette kisebb részleteket elárult a sztoriról, melyeket nem tudunk (és nem is akarunk) kivágni, így innentől csak saját felelősségetekre olvassatok tovább.
A történetünk középpontja Robert Robertson, aki nagyon hamar egy kalandos választási helyzet közepében találja magát. A karaktert összehozhatjuk két kollégája közül valamelyikkel, és Shorette bizony nem volt felkészülve arra, hogy ez a választási lehetőség milyen következményekkel járhat a valóságban. Elmondása szerint nem számítottak a játékosok "kiéhezett" reakcióira, és valószínűleg "ezért nem terveztek több románcopciót". Rengeteg Malevola-rajongó van világszerte, akik most nagyon szomorúan sírnak a sarokban.
"Az egyik titkos szégyenem, hogy mindig a romantikus vígjátékok irányába húzom magam, mind írásban, mind az életben. Próbálok kijönni ebből, és komolyabb dolgokat összehozni, de még a Wolf Among Usban vagy a Tales from the Borderlandsben is volt egy kis románc."
Shorette hozzátette, hogy szerinte a Dispatch nem igazán fér bele "egyik meghatározásba sem", de nézve a játékosok streamjeit és videót, segít neki látni, mi is működött igazán, és mi nem.
"Ha az emberek megijednek egy himbálózó kolbásztól, röhögnek egy fingós viccen, és a végén mégis elbőgik magukat, akkor ott valamit jól csináltunk. Ugyanakkor szerintem ez a játék nem fér bele a 'gooner game' meghatározásba, és ezt az emberek is érezték a hatodik epizód után."
Az utóbbi fogalom azért került elő, mert bár kifejezett hálószobás akciózás nincs a játékban, meztelenségből és érzéki pillanatokból akad bőven. Shorette mondjuk ettől még sajnálja a kivágott lehetőségeket:
"Ó, bizony kivágtunk szexjeleneteket. Utólag visszagondolva ez hiba volt."
A mondat végén Shorette elnevette magát, és hozzátette, hogy "talán majd egyszer azokat is láthatjuk". Mi biztosan nem bánnánk egy rendezői változatot, mert érezhetően sokat kellett kivágniuk az eredeti tervekből.
"Nincs ember a csapatban, akinek ne lenne egy listája lecsiszolandó dolgokról, vagy kimaradt elemekről, amiket vissza akarnának pakolni a játékba. Az írói oldalon egy rakat szívünknek kedves pillanat volt, amit ki kellett vágnunk útközben. Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy egy indie stúdió vagyunk. A dolgok nagyon jól néznek ki, de annak, hogy ilyen jól néznek ki, komoly másodpercenkénti ára van."
Nem kevés pénzt lennék hajlandó fizetni egy Persona 5 Royal-stílusú újrakiadásért, ahol a srácok szabad kezet kapnak a tartalom kapcsán. A rendezői változatok sokszor válhatnak zavaros katyvaszokká, de az alapjáték után nekem maximális bizalmam van a csapatban.
