Alighogy elültek a SOPA és a PIPA tervezetek által felvert hullámok az internetezők körében, máris új veszedelem ütötte fel a fejét a PCFIPA HR 1981 (Protecting Children from Internet Pronoraphers Act) képében. Előterjesztője ugyanaz a texasi republikánus képviselő (Lamar Smith), akinek a SOPA-t is köszönhettük.
Nyilvánvaló, hogy nem tisztünk megítélni egy olyan törvénytervezetet, amelynek hatályossága elvileg nem terjedne túl az Egyesült Államok határain - bár biztos hamar követőkre találna -, ám minden jóérzésű emberben felmerülhet a kérdés, hogy a mintegy 750 ezer gyermekeket érintő szexuális bűncselekménybe keveredett személy online tevékenységének nyomon követése igazolja-e a teljes lakosság folyamatos megfigyelését.
Az elképzelés szerint az internetszolgáltatók kötelesek lennének másfél évre visszakereshető nyilvántartást vezetni ügyfeleikről, és számon tartani minden olyan oldal címét, amit meglátogattak, feljegyezni azokat az IP-címeket, ahonnan gépük adatforgalmat generált, továbbá naplózni elektronikus levelezésüket, fórumbejegyzéseiket, közösségi oldalakon publikált hozzászólásaikat, chat-üzeneteiket, magyarán a teljes online kommunikációjukat. Ugyanígy állandó monitorozásnak lennének kitéve a felhasználók online pénzmozgásai és telefonhívásai is, amelyeket a U. S. Marshals Services részére anélkül lennének kénytelenek kiszolgáltatni a netszolgáltatók, hogy azokról az érintett személyeket értesítenék.
