A középiskolások által alapított Balzacnak adta első miniszteri interjúját Lannert Judit oktatási miniszter, ahol számos olyan témát érintett, mely kulcsfontosságú lesz a magyar oktatási rendszer eredményesebbé tételében. A miniszter több korábbi megszólalásából már nagyjából körvonalazódni látszott, hogy miben gondolkodik és érződött, hogy jól látja a rendszerszintű problémákat, most pedig ismét egészen konkrét jelenségekről fejtette ki a véleményét.
A közoktatással kapcsolatban megfogalmazott két legfontosabb gondolata a pedagógusok autonómiájára és a diákok terhelésére vonatkozik. Szerinte a tanárok magasabb fokú önállóságára azért is van hatalmas szükség, mert pedagógusok helyben látják, hogy milyenek a gyerekek és milyen munkára van szükség, erre pedig meg kell teremteni a lehetőséget, ami a leszakadó régiók és a roma gyermekek felzárkóztatásában is kulcsfontosságú lehet.
A PISA-tesztek szerint Magyarországon van a legnagyobb kapcsolat a tanulási lehetőségek és a családi háttér között, így ennek az ellensúlyozására minél több forrást kell allokálni.
Ami a diákok tehermentesítését illeti, szintén kutatások eredményeire hivatkozott. Megfogalmazása szerint, ha a magyar gyerekek tanulják a legtöbbet, mégis csak közepes eredményeket érnek el a nemzetközi felméréseken, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Mind az óraszámokat, mind az iskola utáni tanulás mennyiségét csökkenteni kívánja. Ez azt fogja valószínűleg megkövetelni, hogy a tananyagot aszerint alakítsák át, hogy a tanulási folyamat kerüljön a középpontba és ne kizárólag a műveltség.
Szóba került az AI-használata is, amivel kapcsolatban Lannert szerint kulcsfontosságú, hogy elsődlegesen rendelkezzenek a diákok megfelelő szövegértési és logikai gondolkodási készséggel. Ugyanakkor a technológiát hasznosnak látja és kívánatosnak, hogy a megfelelő használatát az iskolában is oktassák. Ehhez viszont személyes meglátásom szerint elsőként a pedagógusokat kellene felzárkóztatni, ami még egy kicsit nehezebb dió is lehet.
Továbbra is úgy látszik hát, hogy egy olyan oktatási rendszer körvonalai kezdenek megjelenni, mely reagál a kor kihívásaira és a tárgyi tudás mellett a készségeket is előtérbe helyezi. Tehát olyasmi, amiről évtizedek óta beszélgetünk, eddig viszont valahogy nem volt politikai tenni akarás ennek a megvalósítására.
