Amennyiben eddig nem lett volna világos, idén végképp egyértelművé vált minden Taylor Sheridan-rajongó számára, hogy a modern western koronázatlan királya nem szereti, ha a történetei szereplői boldogok. Ezeket a férfiakat és nőket acélból kovácsolja és tűzben edzi, éppen annyi terhet pakol rájuk, hogy még ne roppanjanak össze a csapások súlya alatt, így erősebbé és szívósabbá válnak, mígnem a szemük se rebben, amikor valaki csőre töltött fegyvert fog rájuk, vagy egy kartell zsoldosai rohanják le a birtokukat az éjszaka közepén. Hatványozottan igaz ez a Yellowstone szereplőire, akik közül többnek sem ért automatikusan véget az útja Kevin Costner távozásával és John Dutton történetének lezárásával. Sheridan csapata és a Paramount még nem akarta elengedni Kayce, Beth és Rip kezét, ugyanakkor az, ahogyan a szálakat elvarrták az anyasorozatban, lehetetlenné tette számukra, hogy mindent úgy folytassanak, ahogy eddig.
Emiatt egyszerre két különböző irányba indultak el. A Luke Grimes alakította Kayce Dutton köré szőtt Marshals: Egy Yellowstone történet inkább kevesebb mint több sikerrel megpróbálta egy másik műfajba átültetni a franchise egyik meghatározó karakterét, de az eredmény inkább egy Yellowstone-logóval ellátott, procedurális rendőrdráma benyomását keltette, amely identitászavarral küzd. Ironikus, hogy miközben a rövidesen a második évaddal folytatódó széria az eredeti helyszínen, Montanában maradt, szellemiségét tekintve jócskán eltávolodott az anyasorozattól. Nem úgy a Dutton birtok, amely viszont pontosan azt nyújtja, amiért a rajongók a Yellowstone-ba beleszerettek: ranchot, családi konfliktusokat, vért, bosszút, üzleti háborút, lovakat, cowboyokat és Beth Dutton és Rip Wheeler párosát, akiket alábecsülni jellemzően az utolsó hiba, amit az ember az életében elkövethet.
Valami régi
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Yellowstone végén Beth, Rip és Carter számára még úgy tűnt, végre eljöhetnek a jól megérdemelt békés idők. A Dutton névhez kötődő montanai birtok sorsa eldőlt, a múlt lezárásának lehetősége pedig ott lebegett előttük. Beth és Rip végre együtt élhetnének egy kisebb ranchon, távol a családjukat felemésztő háborúktól, üzleti játszmáktól és gyilkosságoktól. Aki azonban akár csak egyetlen epizódot is látott a Yellowstone-ból, pontosan tudja, hogy ez nagyjából annyira reális elképzelés, mintha John Dutton önként átadná a birtokát egy ingatlanközvetítőnek.
A nyugalom ennek megfelelően nem tart sokáig. Egy pusztító tűz mindent elemészt, ami Bethnek és Ripnek új otthont jelentett, így a házaspár Carterrel együtt kénytelen délre költözni. Texasba érkezve pedig szinte mindent elölről kell kezdeniük, ahol új szabályok és mindenekelőtt új ellenségek várják őket. A legfontosabb változás mégsem a tájban vagy az éghajlatban keresendő, hanem abban, hogy a Dutton név itt már nem jelent automatikus belépőt a hatalmasok klubjába.
Eddig Beth és Rip gyakorlatilag a saját világuk urai voltak. Tudták, kit kell megfélemlíteni, kit kell lefizetni, kit kell eltaposni, és ha egyik módszer sem működött, Rip általában talált egy másikat. Texasban azonban idegenek, nincs mögöttük ugyanaz a legendárium, nincsenek olyan erős kapcsolataik, emiatt a Dutton birtok olyan helyzetbe hozza a két főhősét, amilyenben már rég nem láttuk őket: valóban sebezhetővé válnak.
Ezzel együtt Beth Dutton továbbra is Beth Dutton. Kelly Reillynek láthatóan egyetlen pillanatra sem okozott gondot visszatalálnia a szerephez, mintha az elmúlt években nem is játszott volna mást. A hozzánőtt cigaretta, a maró beszólások, a fenyegető tekintet és az a sajátos képesség, amellyel egy teljesen hétköznapi mondatból is hadüzenetet képes faragni, mind megmaradtak. Ugyanakkor a Dutton birtok a Yellowstone utolsó évadával ellentétben nem nyomja tövig a gázpedált, a végjátékra már-már önmaga karikatúrájává vált Beht továbbra is veszélyes, de ismét láthatóvá válik a whiskys pohár mögé rejtőző ember. Rip esetében ugyanez még látványosabb. Cole Hauser karaktere továbbra is az a szűkszavú cowboy, aki több érzelmet képes kifejezni egyetlen pillantással, mint más egy teljes monológgal. Csakhogy most már nem kizárólag a végrehajtót látjuk benne. Önként és örömmel vállalt felelősség nyomja a vállát, van végre saját családja, és egy olyan életet próbál felépíteni, amelyet korábban elképzelni sem tudott volna magának.
A kettejük közötti kapcsolat pedig vitathatatlanul a sorozat legnagyobb ütőkártyája. A Dutton birtok egyetlen percig sem vonja kétségbe, hogy a köztük lévő kötelék eltéphetetlen, nem is igyekszik akadályokat gördíteni a házasságuk elé, ehelyett elkönyveli, hogy ők már együtt maradnak a végéig, bárhova is fusson ki. Ebből fakadóan párkapcsolati problémák helyett azt láthatjuk, hogyan próbál két, alapvetően sérült és erőszakos ember normális életet kialakítani egymás mellett, nem csupán saját maguk számára.
Valami új
Konfliktusból persze így sincs hiány, mert Beth és Rip egy olyan ranchbirodalom szomszédságába kerülnek, amelyet az egész Texas államban hatalmas befolyással bíró Beulah Jackson vezet. A karaktert Annette Bening játssza, és már a szereposztásból nyilvánvalóvá válik, hogy nem egy átlagos gazdálkodóról van szó. Beulah egy olyan család feje, amely generációk óta jelen van a környéken, és pontosan tudja, hogyan kell megvédeni azt, amit a sajátjának tekint. Ő az a személy, akiről már az első pillanatban tudjuk, hogy nem érdemes ellenséget csinálni belőle. Bening ráadásul remekül használja ki azt a tulajdonságát, hogy első pillantásra talán nem tűnik fenyegetőnek. A színésznő játéka visszafogottabb, mint amire egy ilyen szerep esetében számítanánk, és éppen ezért működik.
A Beth és Beulah közötti találkozások pedig a szezon legjobb jelenetei közé tartoznak. Két, egymástól alapvetően különböző, mégis meglepően hasonló nő kerül szembe, és egyikük sem hajlandó meghátrálni. A jeleneteikben folyamatosan ott vibrál a feszültség, várjuk, hogy mikor csattan el az első pofon, vagy mikor kerül elő egy fegyver.
Ed Harris szintén remek választás a szereplőgárdába. Everett McKinney állatorvosként egészen más típusú férfit képvisel, mint a sorozat legtöbb cowboya. Neki is van múltja, ő is visel sebeket, de nem akarja mindenáron bizonyítani, hogy nincs nála keményebb fickó a vidéken. Sokkal inkább valamiféle stabil pontként működik Beth számára, és a karaktere még úgy is emlékezetes marad, hogy a színész maga elégedetlen volt szerepével. Harrisnek egyébként aligha kell bármit bizonyítania. Olyan jelenléttel bír, amely miatt egy egyszerű verandán lejátszódó beszélgetés is eseménynek érződik. Beninggel közös jelenetei pedig különösen erősek, a két veterán színész akár a telefonkönyvről is beszélgethetne, azt sem unnánk meg.
A Dutton birtok másik nagy erénye, hogy nem kizárólag Bethre és Ripre épít. Carter például immár nem az a gyerek, akit a Yellowstone idején meg kellett menteni. Finn Little a karakterrel együtt nőtt fel, és ez a képernyőn is érződik. Persze továbbra is meglehetősen idegesítő tud lenni, leginkább amikor a kamaszkori problémáit a ranch brutális valóságával próbálja összeegyeztetni, de éppen ez teszi hitelessé. A romantikus szál azonban, amely körülötte kezd kibontakozni, már kevésbé meggyőző. Beulah unokájában, Oreana karakterében lenne potenciál, Natalie Alyn Lind azonban egyelőre nem kap annyi teret, hogy valóban kibontakoztassa. A szerep jelenleg túlságosan egyetlen tulajdonság köré épül, és emiatt könnyen válhat irritálóvá.
Éppúgy, mint az apja, akit az a Jai Courtnay formál meg, akinek utoljára a Spartacus: Vér és homokban sikerült rokonszenvessé tennie egy általa eljátszott karaktert. Igaz, Rob-Will Jacksonnak nem adtak sok esélyt a forgatókönyvírók, egyedül azokban a pillanatokban nem szorul önkéntelenül is ökölbe a néző keze, amelyeket Oreanával közösen tölt a képernyőn.
A ranch munkásai már sokkal érdekesebbek. Azul és Zachariah többek egyszerű háttérfiguráknál, lassan ők is Beth és Wheeler családjának részévé válnak, ahogy annak idején a barakk megbillogozott lakói a Yellowstone-ban. Különösen Zachariah története bizonyítja, hogy a sorozat akkor a legerősebb, amikor nem a látványos erőszakra koncentrál, hanem megmutatja, milyen élethelyzetekbe sodoródhat az ember egy ilyen világban. A Yellowstone egyik legszerethetőbb tulajdonsága mindig is az volt, hogy a cowboyok mögött meglátta az embert, és a Dutton birtok ezt a hagyományt szerencsére megtartja.
Az igazi örökös
Ahogyan vizuálisan is hű marad az örökséghez. A montanai tájak helyét átveszi a Yellowstone-ban, Jimmy Hurdstrom történetszálában főszerepet játszott dél-texasi vidék, amelynek egészen más a hangulata, de tökéletes háttér egy Sheridan-féle modern westernhez. A fényképezés, a zene és a lassabb, hangulatteremtő jelenetek mind azt az érzést erősítik, hogy valóban ugyanabban az univerzumban járunk, csak épp egy másik szegletében. Ez azért is fontos, mert a Dutton birtok sokkal inkább érződik valódi Yellowstone-folytatásnak, mint a Marshals. Hasonló a történetmesélés ritmusa, ugyanaz a neo-western atmoszféra, és továbbra is fontos szerepet kapnak az üzleti és családi konfliktusok. Ha valaki nem tudná, hogy spin-offot néz, bizonyos jelenetek alapján akár azt is hihetné, hogy a Yellowstone hatodik évada indult el.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden tökéletes. A sorozatnak időre van szüksége ahhoz, hogy az új szereplőket és konfliktusokat megfelelően felépítse. Nem egy történetszál vagy karakter esetében csak az évadzáróra foszlik szét a balladai homály, és kristályosodnak ki a valódi szándékok, a tényleges viszonyok. Ez azonban nem feltétlenül probléma, hiszen a Dutton birtok alkotói hosszabb távra terveznek, és nem akarja már az első évadban minden kártyájukat kijátszani. A sorozat könnyedén válhatott volna egy biztonsági játékot folytató Yellowstone-klónná. Beth és Rip új ranchot vesznek, jön egy gonosz szomszéd, konfliktus támad, majd valahogy mindenki megtanul egymás mellett élni. A készítők azonban nem elégednek meg ezzel, inkább folyamatosan újabb problémákat dobnak a szereplők elé, és amikor azt hisszük, hogy már értjük a játék szabályait, módosítanak rajtuk.
A második évaddal jövőre visszatérő Dutton birtok így végül sokkal többnek bizonyul egyszerű spin-offnál. Nem tökéletes, néhol még keresi a helyét, és bizonyos új szereplőknek több időre van szükségük ahhoz, hogy igazán érdekessé váljanak. De alkotói pontosan értik, miért szerettük a Yellowstone-t. Nem csak a Dutton név, a milliárdos üzleti játszmák vagy a cowboyromantika miatt, hanem azért, mert ezek az emberek valahogy mindig képesek voltak túlélni azt, ami mást már régen maga alá gyűrt volna.
A Dutton birtok elérhető a SkyShowtime kínálatában, magyar szinkronnal és felirattal.
