Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az utóbbi tíz év legnagyobb fogása kreatív fronton Taylor Sheridan volt a Paramount számára. A Sicario - A bérgyilkos írója és a Wind River - Gyilkos nyomon írója/rendezője olyan produkciókkal bővítette a stúdió filmkatalógusát, mint a Bűntudat nélkül (Without Remorse) vagy a Nagy fogás (Finestkind), de ő írja a Call of Duty mozi forgatókönyvét is Peter Berg rendezővel közösen. Ugyanakkor mindez eltörpül a tévés fronton elért eredményeihez képest. Hosszú a lista a Kingstown polgármesterétől (Mayor of Kingstown) a Tulsa királyán (Tulsa King), a Lionessen és Az igazság emberei: Bass Reevesen (Lawmen: Bass Reeves) át Az olajügynökig (Landman), ám közülük is kiemelkedik munkássága koronagyémántja, a Dutton családra és a montanai Yellowstone ranchre fókuszáló drámasorozata.
Bár a Kevin Costner főszereplésével forgatott Yellowstone öt évad után véget ért 2024-ben, a rajongóknak nem kellett búcsút inteniük a vadnyugati életérzésnek, mert a Paramount bizalmát és támogatását élvező Sheridan franchise-zá bővítette a szériát. Két előzménysorozatot - az 1883-at és az 1923-at - követően pedig az első spin-offal visszaugrottunk az idővonalon oda, ahol a Duttonök történetében új, az eddigiektől merőben eltérő fejezet nyílik.
Egy új kezdet
Miközben a Marshals: Egy Yellowstone történet vitathatatlanul a rajongókhoz szól azzal, hogy a néhai John Dutton legfiatalabb gyermekét, Kayce-t (Luke Grimes) helyezi cselekménye középpontjába, műfajt váltva egy másik közönséget is meg akar szólítani - azokat, akik számára a tévénézés még 2026-ban is azt jelenti, hogy találomra szörföznek a csatornák között, és ott horgonyoznak le, ahol megakad valami érdekesen a szemük. Az NCIS, a Gyilkos elmék (Criminal Minds) és az Esküdt ellenségek (Law & Order) közönségéről beszélünk, akiken jellemzően nem uralkodik el a FOMO, ha netán véletlenül kihagynak egy epizódot. Ráadásul a procedurális sorozatok formulája, vagyis hogy minden héten új üggyel találkoznak a szereplők, amit az adott epizódban le is zárnak, lehetővé teszi, hogy bárhol, bármikor bekapcsolódjon a célközönség. Ez nagyon más vonal, mint amit eddig a Yellowstone képviselt, és nem is válik a sztori előnyére - legalábbis ez a benyomásom az első három epizód alapján, amelyeket a spin-off hazai streamingotthona, a SkyShowtime bocsátott a rendelkezésemre. Tekintve, hogy a teljes évad tizenhárom epizódot ölel fel, korai lenne még bármiféle konklúziót vonni, de azért már kezd körvonalazódni, hogy mire számíthatunk a továbbiakban.
Több kommandós
A Yellowstone sem volt az a kimondottan pacifista produkció, de a Marshals e téren határozottan szintet lép, mintegy ellensúlyozva, hogy más területeken még csak kísérletet sem tesz arra, hogy kibújjon a nagy előd árnyékából. Kayce rövid hezitálás után elfogadja régi bajtársa felkérését, és csatlakozik a montanai szövetségi rendőrbírókhoz. A Pete Calvin (Logan Marshall-Green) vezette egység csapatdinamikáját azonnal felforgatja az "újonc" érkezése, aki nyilvánvalóan tapasztaltabb náluk, ugyanakkor hajlamos a maga feje után menni, a parancsot inkább ajánlásként értelmezni. A seregben edződött őslakos, Miles "Porfelhő" Kittle (Tatanka Means) hamar afféle mentorként tekint rá, továbbá közös bennünk a folytonos vívódás, amit a Brocken Rock rezervátumhoz fűződő kapcsolatuk és a kötelességük között feszülő ellentét okoz. Kayce szintén hamar megtalálja a közös hangot a volt DEA-ügynökkel, Belle Skinnerrel (Arielle Kebbel), akinek szintén nem könnyű összeegyeztetnie a gyereknevelést az életveszélyes munkájával. Egyelőre azonban csak lebegteti a személyes ügyekből fakadó konfliktusokat a sorozat, nem próbál meg a mélyükre ásni, pedig pont ez kellene ahhoz, hogy a marsallok többek legyenek az olyan sablonkaraktereknél, mint a kemény nőként ábrázolt bronxi ex-zsaru, Andrea Cruz (Ash Santos), akiről eddig annyi derült ki, hogy nem szereti a country zenét, és azt sem, ha idegen férfiak meg akarják hívni egy italra, továbbá nem bízik Kayce-ben. És akkor még nem került szóba Calvin sejtetett PTSD-je és gyógyszerfüggősége. Magyarán bőven van potenciál a karakterekben, csak az a kérdés, hogy Spencer Hudnut, a Marshals: Egy Yellowstone történet showrunnere és vezető írója hajlandó-e kibontani a későbbiekben ezeket a szálakat, vagy csupán az expozíció részének tekinti, és a háttérbe szorítja a karakterdrámát a gyorsan pörgő cselekmény kedvéért.
Nos, sajnos rossz hírem van, mert az első lehetőségét arra, hogy bevigyen egy letaglózó erejű érzelmi gyomrost a nézőknek, parádésan elpuskázta. Monica haláláról van szó, amit nem elég, hogy elspoilereztek az előzetesek, de a képernyőn kívül, a múltban bekövetkezett tragédiaként tálalják, melynek részleteit Kayce-nek a fiúkkal, Tate-tel (Brecken Merrill), valamint Thomas Rainwaterrel (Gil Birmingham) és a rezervátum elnöke mellől sosem tágító Móval (Mo Brings Plenty) folytatott beszélgetéseiből rakhatjuk össze. Az valahol érthető, hogy Hudnut - aki korábban olyan procedurális sorozatokon dolgozott íróként és producerként, mint a Felejthetetlen (Unforgottable) és a SEAL Team - nem akarta összezavarni az újonc nézőket egy olyan karakter utolsó perceivel, akivel korábban még sosem találkoztak, így nem alakulhatott ki semmiféle érzelmi kötődés. Ugyanakkor meg egymást érik a Yellowstone-os utalások és rendszeresen felbukkannak az anyasorozatból visszatérő szereplők is, amitől a Marshals identitászavarossá válik, mintha nem tudná eldönteni, hogy felvállalja-e a rokonságát, vagy inkább ne verje nagydobra, hátha nem tűnik fel senkinek a családi kötelék.
Kevesebb cowboy
Holott ha valamiért ki tud(na) emelkedni a sorozat az átlagos CBS-produkciók közül, az épp a neo-western körítés, ami még annak ellenére is hatásos, hogy a hangsúly a cowboyélet szépségeiről és nehézségeiről áthelyeződött az igazságszolgáltatásra. Kayce-éknek drogkartellekkel, árjákkal, egymásnak feszülő őslakosokkal és gazdálkodókkal, sőt még terroristákkal is meg kell küzdeniük, és már három epizód alatt több lövés dördül el, mint egy átlagos Yellowstone-évadban. Vagyis aki pusztán azért nézi a spin-offot, hogy megkapja a heti adrenalin-löketét, már pattogtathatja is a kukoricát, mert SEAL-taktikák mentén megkoreografált tűzharcokból, üldözésekből autón és lóháton (nyilván!) nincs hiány. A még több Yellowstone-t váró rajongók azonban feltűnhet, hogy egyelőre nem rajzolódik ki egy markáns, a teljes évadon átívelő történetszál. Bár érint társadalmi feszültségeket generáló kérdéseket is a sorozat, például a ritkaföldfémek bányászatának káros hatását a környezetre és az emberek egészségére, de ezeknek a témáknak is csak a felszínét kapargatja, ahogy azt csak sejteti, hogy még visszaüthetnek Kayce-re a Dutton család morálisan megkérdőjelezhető ügyei, odáig már nem megy el, hogy a szemmel látható stressznél és szorongásnál komolyabb fejfájást okozzon neki.
Oké, legyünk igazságosak, ha meglepetést akar okozni Hudnut stábja, még van rá 10 további epizódja. Ugyanakkor a procedurális sorozatokra nem jellemző sem a tempó- sem a tónusváltás, az pedig, hogy a Marshals: Egy Yellowstone történet az eddig látottak alapján csupán távolról nézve emlékeztet az anyasorozatra, és akkor is hunyorognunk kell, felvet pár kérdést a Paramountnál gyökeret vert Sheridan-univerzum jövőjével kapcsolatban. Ezt a szériát Taylor Sheridan már csak executive producerként jegyzi, magyarán a kreatív irányítást kiengedte a kezéből, és Hudnut nincs vele egy súlycsoportban. Ebből is látszik, hogy nehezen fogja tudni helyettesíteni a stúdió a 2029. január 1-jétől öt éven át kizárólag az NBCUniversalnek sorozatokat fejlesztő filmest.
