Filmeket csinálni iszonyatosan drága és a stúdiók természetesen a mozijegyek, DVD-eladások és felmatricázott kulacsok mellett igyekeznek a lehető legtöbb pénzt összekaparni a projektre, hogy ezzel is csökkentsék a kockázatot. Ennek az egyik legjövedelmezőbb módja, hogy különöböző cégekkel egyeznek meg, akiknek a termékeit valamilyen formában elhelyezik az adott filmben. A hangsúly itt egyértelműen a valamilyen formábanon van, mert lehet ezt igényesen, érzékletesen, alig észrevehetően, de mégis dominánsan csinálni, illetve porrá lehet alázni neves színészeket azzal, hogy egy mini reklámfilmet pakolnak a film kellős közepére.
A minap írtam egy cikket arról, hogy a Jurassic World: Újjászületés snickerses jelenete eredetileg sokkal kellemetlenebb volt, mint amit film nyitójelenetében láttunk és erről jutott eszembe egy teljes szégyenfal felállítása, ami felsorakoztatja a termékelhelyezés történetének legrosszabb példáit.
Jurassic World: Újjászületés
Kezdjük is akkor a Jurassic Worlddel, aminek a korábbi epizódjai sem voltak mentesek az egyáltalán nem véletlenül feltűnő márkáktól, de amíg valamennyire hihető, hogy egy őslényeket felvonultató szórakoztató parkba valahogy betúrja majd magát a Starbucks és a kis suhancon egy Beats by Dre füles van, addig az Újjászülétés Snickers (anti)reklámja már nagyon erőltetettnek hat. A film nyitójelenetében ugyanis azért szabadul el a génmódosított fogyi dinó, mert az egyik tudós egy Snickers csokival csillapítja az éhségét a munkája közben, aminek a csomagolása térdre kényszeríti a labor teljes biztonsági rendszerét.
Uncharted
Mark Wahlberg - ahogy azt majd látni fogjátok - valójában egy reklámszínész, mert a film egyik akciójelenetébe beleszőtt Papa John's reklám Mark Wahlberg szájából elhangzó "I'm literally in a Papa John's right now" mondattal kezdődik, ami nemcsak öncélú, de valójában az egész franchise-ból kilóg. A jelenetben Wahlberg karaktere, Victor Sullivan, nemcsak hogy szó szerint kimondja a márkanevet, de az utána következő verekedés közben a kamera gondosan megmutatja a Papa John's invitáló, tiszta belső terét, ahova a kedves nézőt egyébként mindig szeretettel várják egy közepes pizzára.
Mi kell a nőnek?
Volt egy egyszerűbb kor, amikor Mel Gibsonnak még maximum csak annyit lehetett felírni a számlájára, hogy kifejezetten szeret inni és toxikus férfi karaktereket alakítani filmekben. A What Woman Want egy csodálatos példája ennek, ami egyébként egy szórakoztató - ma már levetíthetetlen - alkotás, amiben a filmen átívelő egyik fő szál, hogy egy ügynökségnek össze kell hoznia egy női szívekhez őszintén beszélő Nike reklámot. Amellett, hogy a brand végig szem előtt van, a kész reklámot egy az egyben le is vetítik a filmben. A film végére persze Gibson ügyesen megérti, hogy a nők úgynevezett emberek.
World War Z
Brad Pittnek sok mindent megbocsájtunk, mert a bradpittsége valahogy árnyékolni tudja, hogy még lecsúszott autóversenyzőként is egy Airpods Maxszal a fején rohangál az F1-ben, viszont a 2013-as zombis filmjében még ő sem tudta emészthetővé tenni a már-már pofátlanba hajló Pepsi reklámot. Mármint nagyon jól működik, mert még én is megkívántam tőle egy jéghideg Coca-Colát, de ennél azért sokkal elengánsabban is meg lehet jeleníteni egy terméket. Örüljünk, hogy Pittnek legalább nem kellett ügyesen megfordítania a dobozt, hogy a kamera felé nézzen a Pepsi logója.
