Teljesen indokolatlanul mérgesek tudunk lenni egy sorozatra, ami nem hajlandó elfogadni, hogy összesen egy évadnyi történetet tud elmesélni. Vagy méginkább a stúdiójára, ami egyetlen sikeres szezon után vérszemet kapva ráköti a katétert és szottyosra csapolja. Rengeteg sorozat vált értékelhetetlenné, veszítette el magát teljesen vagy csak vált önmaga paródiájává, és a szerkesztőségi discordon folytatott beszélgetés során kiderült, hogy mindenkinek van legalább egy (vagy kettő), ami kiverte a biztosítékot.
The Morning Show
Az Apple TV nagy indulócíméből azonnal a platform ékköve lett, hát persze, hisz a sorozat alaposan földbe döngölte nézőit jól fókuszált, könnyen értelmezhető, helyenként egyenesen könnyed, de mégis súlyos problémákat tárgyaló sztorijával, no meg színészpalettájával. Jennifer Anistont a tőle megszokottnál sokkal cinikusabb figura szerepében láthattuk, a mindig mézes-mázos, szomszéd urasan szerethető Steve Carrellből meg szexuális ragadozó lett, ráadásul a sorozat még egy remek karriersztorit is szállított a médiába betörő Reese Witherspoon képében, aki az évad végére ártatlanságát is elveszítette. Kaptunk néhány kiadós sallert, láthattunk néhány pillanatot, melyben a legfőbb karakterek számot vetettek magukkal, szóval szépen becsomagoltak nekünk néhány olyan gondolatot, amin még sokáig lehetett volna rágódni anélkül, hogy aztán az egy jóval érdektelenebb folytatásban ezt a karakterek maguk is visszhangozzák. - Zalaba Ferenc
Squid Game - Nyerd meg az életed
A Nyerd meg az életed különösen fájdalmas, mert a Netflix végül úgy sajtolt ki belőle még egy önismétlő, de egészen oké és egy teljesen felesleges évadot, hogy a brutális társadalomkritika végül önmaga karikatúrája lett. A Squid Game az első évadban elmondott mindent, amit akart, aztán a következőben pedig megpróbálta elmesélni ugyanazt, csak rosszabbul, a harmadikban pedig őszintén nem tudjuk megfejteni, hogy mit akart. Valószínűleg pénzt.
Ennek fényében egy kicsit örülünk, hogy végül az amerikai rebootból jó eséllyel nem lesz semmi, mert a távol-keleti zsenialitás nagyon ritkán működik úgy, hogy átküldik a hollywoodi gyártósoron. Van persze néhány A hét mesterlövész, de sokkal gyakoribb az, ami mondjuk az Oldboy-jal történt. - Mártha Dávid
Stranger Things
Lehet, hogy most sokan szívükhöz kapnak és/vagy legyintenek, hogy mégis hogy lehet idecitálni a Netflix történetének egyik legsikeresebb sorozatát, de a Stranger Thingsnek jobban állt volna, ha megmarad az eredeti koncepciónál, azaz minden évadban egy újabb történetet mesél el új szereplőkkel, új környezetben. Mert a Duffer fivérek alkotása antológiasorozatnak indult, amely ugyan megmaradt volna a 80-as években, hogy egyszerre tükrözze Spielberget és Stephen Kinget, de minden szezon egy kerek sztorit mesélt volna el. Látszottak is a történések határai az első évadban - elég csak arra gondolnunk, hogy Eleven már az első évad végén feláldozta magát a többiekért jó vaskos drámát teremtve ezzel, és végső soron az ötödik évad végén csak megismételte ezt. A gyerekek története pedig hitelesebb, átélhetőbb volt a maga véges kereteinek, kisebb vagy legalábbis nem annyira bonyolított tétjeinek köszönhetően, melyben a szerelem is csak egyszeri, ártatlan tényező volt. Csak hát a siker nagy úr, vissza kellett hozni a szereplőket, szegény Elevennel nem is tudtak mit kezdeni a második évadban, melynek javát egy vityillóban bujkálva töltötte. - Zalaba Ferenc
True Detective - A törvény nevében
Oké, ez egy kicsit megosztó lesz, ráadásul Zalus kifejezetten szerette a negyedik évadot, én pedig egyébként a másodikat is, szóval némi képmutatást azért megengedünk magunknak. Viszont azzal nehéz vitatkozni, hogy bármit is csinál ez a sorozat, az első szezon csodáját nem tudja reprodukálni. Az ügyek mindig érdekesek, és a többi évad is a felső polcról válogat színészeket, de Matthew McConaughey és Woody Harrelson párosa egyelőre pótolhatatlannak látszik.
Hirtelen nem is igazán emlékszem magára a bűnesetre, de arra nagyon tisztán, ahogy Rust Cohle az anyósülésen kesereg az élet hiábavalóságán, Marty Hart pedig egyre fogyó türelemmel hallgatja.
A képmutatásnak itt ráadásul nincs is vége, mert már be is jelentették a következő évadot, amiben Nicolas Cage és Antonio Banderas nyomoznak majd és mi természetesen ott fogunk ülni a tévé előtt, amikor az HBO Maxra (vagy hogyan hívják majd akkor) felkerül az első rész. - Mártha Dávid
Prison Break - A Szökés
A Prison Breaknek annyira egyértelműen véget kellett volna érnie az első évaddal, hogy én például nem is láttam a folytatást. A sorozat azt ígérte, hogy megnézhetem, ahogy a nagyon menő tetkós Michael Scofield ügyesen kiszökik a börtönből, aztán amikor ez megtörtént, részemről befejezettnek tekintettem a történetet.
A szökéssel az a baj, hogy túl korán sikerült. A szerkesztőségi discordon az a konszenzus, hogy a második évadnak még meg lehet adni, hogy William Fichtner elől menekülni legalább akkora műsor, mint a Fox Riverből kifelé ásni, de a harmadiknak már nincs mentsége. Valójában a Prison Break is csak túlságosan sikeres lett ahhoz, hogy a pénzgoblinok hajlandóak legyenek minden idők egyik legjobb minisorozataként bevonulni a történelembe. - Mártha Dávid
The Good Place - A Jó Hely
A sitcomok világa nagyon szeszélyes tud lenni. Ez az a műfaj, ahol a kaszás a leggyorsabban csap le, ha valami nem úgy sül el, ráadásul iszonyatosan nehéz is újat mutatni benne.
A The Good Place azon kevés sitcomok táborát erősíti, amelyek nagyon erős alapötlettel rendelkeznek és maximálisan ki is használják az ebből fakadó lehetőségeket. A sorozat főszereplője Eleanor, aki egy szép napon arra ébred, hogy nos... meghalt. A túlvilág viszont kifejezetten tetszik neki, a probléma csak az, hogy egy félreértésnek köszönhetően ő egyáltalán nem az, akinek hiszik. Ő ugyanis egy velejéig romlott figura volt életében, aki jelenlétével teljesen felborítja a Jó hely ökoszisztémáját, viszont esze ágában sincs tágítani onnan, ezzel megkeserítve a lakók és az őket felügyelő angyal mindennapjait.
Az első évad kitűnő, talán odáig is elmennék, hogy egy top 10-es listára is simán bekerülhetne, ha csak sitcomokról van szó, azonban az évad fináléját követően a sorozat elindul azon a lejtőn, amin megannyi sikeres széria lebuckázott már. A The Good Place még így sem rossz, viszont az első évad önmagában is elég lett volna, ugyanis utána csak olyan biztonsági játékra futotta, amire a végén egy negédes masnit tudtak csak kötni. - Tóth Martin
Wayward Pines
Egy titkosszolgálati ügynök egy túl kedvesnek látszó kisvárosban ébred, ahonnan nem lehet elmenni, és ahol senki sem ad neki egyenes választ a kérdéseire. A Wayward Pines első évada ebből az egyszerű, de valljuk be, meglehetősen nyugtalanító helyzetből csinált egy ügyesen összepattintott, tízrészes rejtélyt. Minél többet tudtunk meg a városról, annál kevésbé tűnt jó ötletnek kideríteni, mi van a kerítésen túl.
A nagy titok leleplezése után azonban már nem lehetett ugyanazt a bizonytalanságot kikotyvasztani. A Fox a második évadban egy új szereplőt és a város hatalmi harcait állította a középpontba, de a sorozat valódi főszereplője, vagyis maga a rejtély addigra felszívódott. Az első évad utolsó fordulata persze már a folytatást készített elő. Épp ettől bosszantó az, hogy egy másféle utolsó jelenettel ez a történet sokkal erősebb, szépen lezárt minisorozat lehetett volna. - Hajdú Gábor
The Handmaid's Tale - A szolgálólány meséje
Az első évad ereje leginkább abban rejlett, hogy Gileádot June szemszögéből ismertük meg ezt a kicsavart világot. Nem egy forradalom történetét néztük egy az egyben, hanem egy nő sztoriját követhettük figyelemmel, aki minden nap megpróbálta megőrizni azt, amit a rendszer el akart venni tőle. A finálé Margaret Atwood regényéhez hasonlóan bizonytalanságban hagyott bennünket az ő sorsát illetően, ez a befejezés pedig pontosan illett egy ilyen történethez.
A folytatás aztán egyre többet mutatott meg az ellenállásból és Gileád működéséből, de közben June története újra és újra a fogság, a menekülés és a visszatérés körül forgott, egyfajta loopba került. Voltak később is megrázó részek, persze, de hat évad alatt a sorozat sokszor megismételte azt a borzalmat, amelyet az első tíz részben már átélhetővé tett, ezzel pedig épp az egész erejéből veszített, nem is keveset. Az első évad nyugtalanító, nyitott vége erősebb lezárás lett volna. - Hajdú Gábor
Altered Carbon - Valós halál
A Valós halál első évadában Takeshi Kovacs egy új testben ébredt, és egy gazdag férfi állítólagos meggyilkolását kellett felderítenie. A krimi remek ürügy volt arra, hogy vele együtt fedezzük fel ezt az izgalmas világot. Itt az ember tudata túlélheti magát a testét, a kvázi "örök élet" lehetősége azonban elsősorban azoké, akik meg is tudják fizetni azt. A nyomozás, a neonfényes város és a társadalmi különbségekről szóló sci-fi nagyon szépen összeállt, nem igazán lehetett okunk a panaszra.
A második évadban Kovacsot már Anthony Mackie alakította, és a történet Quellcrist Falconer keresése köré lett felhúzva. A főszereplő személyének, így a testének lecserélése teljesen megfelelt a sorozat szabályainak, nem is ez volt a legnagyobb probléma - bár Mackie azért elmaradt Joel Kinnamantől. Az első évadban minden új helyszín és szereplő hozzáadott valamit a központi rejtélyhez, a másodikban viszont eltűnt ez a nyomozós lendület, és vele együtt az az érzés is, hogy egy hatalmas, kiismerhetetlen világot fedezünk fel. - Hajdú Gábor
Heroes - Hősök
"Mentsd meg a pompomlányt, mentsd meg a világot." A Hősök első évadának ez a mondata nemcsak jól hangzott, és fülbemászó volt, hanem tökéletesen leírta azt, mi is a szezon elsődleges célja, mozgatórugója. Claire, Hiro és Peter története külön-külön indult, mégis ugyanahhoz a New Yorkot fenyegető katasztrófához vezetett. A fináléban ez a sok szál aztán annak rendje s módja szerint össze is ért, és a hétköznapi emberekből lett hősök valóban kaptak egy jól megírt közös történetet.
A következő évadokban aztán már újabb fenyegetéseket kellett találni ugyanennek a társaságnak, miközben a képességek és az egyre bonyolultabb kapcsolatok miatt nehezebb lett követni, minek mekkora a tétje. A második évadot az írósztrájk is félbeszakította (és így alaposan szétbarmolta), de az első etap lezártságát nem ez adta, azt már korábban felépítették, megvolt a klasszikust idézve az "eleje, közepe, vége". Tim Kring utólag maga is arról beszélt, hogy az első történeti egység éppen az első évad végén zárult le. Ott kellett volna elköszönni ezektől a hősöktől. - Hajdú Gábor
Westworld
Az első évadban a Westworld parkja egyszerre volt egy izgalmas helyszín és egy kegyetlen csapda. A vendégek azt hitték, bármit megtehetnek az ő szórakoztatásukra készített robotokkal, mi pedig fokozatosan rájöttünk, hogy Dolores és a többi házigazda számára minden nap simán csak ugyanannak a végtelen erőszaknak a fájdalmas ismétlődése. A különböző idősíkok és a park rejtélyei végül egyetlen kérdéshez vezettek: képesek-e a robotok túllépni azon a történeten, amelyet mások írtak meg nekik? Dolores aztán az évad végére eljutott a válaszig is.
A finálé lázadása nyilvánvalóan folytatást ígért, mégis erősebb lett volna utolsó jelenetként használni azt. A második évad újabb idősíkokkal és megfejtendő titkokkal dolgozott, nem mellékesen a kelleténél is jóval zavarosabb lett, a harmadik pedig már a parkon kívüli világba vitte a konfliktust. A negyedikről ne is beszéljünk. Akadtak persze később is nagyszerű jelenetek, de az első évadban a rejtély Dolores történetét szolgálta. A folytatásban egyre gyakrabban érezhettük úgy, hogy már magát a rejtélyt kell kiszolgálnia a történetnek. Ez pedig nem jó recept. - Hajdú Gábor
Nektek van olyan sorozat a fejetekben, amit mi kihagytunk?