Bármennyire is szeretné az internet egyik szeglete fáklyásmenet kíséretében a Tartarosz mélyére száműzni Nolan legújabb alkotását, az mégis az év egyik legnépszerűbb filmje, főleg anyagilag. Most viszont úgy tűnik, hogy Nolan nemcsak egy sikerfilmet tett le az asztalra, hanem egy karriert meghatározó művet is, ami innentől referenciapontként szolgál az életművében.
Mindezt azért merem kijelenteni, ugyanis az érdeklődés a film iránt olyan magas, hogy a szokásos lemorzsolódás mértéke, ami ilyenkor megfigyelhető a nézőszámban, abszolút elenyésző. A film olyan biztosan tartja magát a pénztáraknál, hogy azóta sikerült a Nolan-féle Batman trilógia záró epizódját is maga mögé utasítania.
Az 1.1 milliárd dolláros bevételt elérő hazaút tehát a legjobban kifizetődő alkotás Nolan karrierje során, míg a Sötét Lovag Felemelkedés "csupán" 1.08 milliárdot termelt, ha nem számoljuk bele az infláció mértékét.
Az IMAX-megjelenések között is új király került a trónra, ugyanis az Odüsszeia szintén abszolút tarolt a maga 289 millió dolláros bevételével, amivel sikerült beelőzni James Cameron Avatarjának 271 milliós rekordját. A statisztikák szempontjából fontos azonban megjegyezni, hogy az egyik legnagyobb pénzügyi tényezőnek számító kínai piacra még a film meg sem jelent, így ezen számok valószínűleg csak még magasabbra nőnek pár napon belül.
Furcsa ezt kijelenteni, azonban úgy tűnik, hogy Odüsszeusz és Peter Parker mentette meg a 2026-os moziévet, ami az anyagiakat illeti, ami egyszerre rendkívül szomorú és valahol azért megnyugtató is. Egyrészt azért, mert az emberek ezek szerint még mindig hajlandóak pénzt áldozni, ha egy ismertebb név, karakter vagy alkotó bukkan fel a kínálatban, ami jól mutatja, hogy a hosszú évtizedek óta tartó színészközpontú Hollywood kora nagyjából végleg leáldozni látszik. A felismerhető karakterek, valamint az olyan rendezők, akiknek a neve hallatán már tudjuk, hogy milyen élményben lesz részünk előtérbe kerültek, míg az effektíve a filmben játszó színészek a háttérbe szorultak, az általuk játszott karakterek javára.
Tom Holland kevésbé ismert, mint… nos, Tom Holland, ő ugyanis már inkább Pókember ha referál rá a nagyközönség, pont úgy, mint ahogy mostantól Matt Damon mindenki számára szinte csak Odüsszeusz lesz, legalábbis addig biztosan, amíg nem veszi elő újra Bourne figuráját. Ugyanez történt Cillian Murphyvel is, akit a mai internetes kultúra szimplán Oppenheimerként ismer fel.
Másrészt viszont nagyon szomorú azt látni, hogy látszólag mindenki azt szeretné, ha több egyedi alkotás kapná meg a megérdemelt elismerést, mégis azokról soha nem folyik érdemi beszélgetés vagy szimplán elfelejtődnek a tartalomgyártás végtelen tengerében. Idén például visszatért Sam Raimi a Segítség! című alkotással, Steven Spielberg négy év kihagyás után újra rendezett egy földönkívülis filmet, a Netflix valahogy hibátlanul szolgáltatja a '90-es évek hangulatát az olyan címekkel, mint az Ismeretlen támadók vagy a szintén Matt Damonnal készült A nagy fogás és még sorolhatnám.
Mindenesetre, le a kalappal Nolan előtt, ugyanis nem kis teljesítmény kell ahhoz, hogy egy rendező neve ennyire garancia legyen a sikerre. Kritikánk ezen a linken elérhető, ha esetleg még nem olvastad volna, valamint ha nagy rajongó vagy te is a filmnek, íme pár ajánlás, hogyan éld át a görög kalandokat videojátékok formájában is.
