Az Odüsszeia letarolta a mozipénztárakat, a kritikusok és a nézők nagy része is lelkesen fogadta a filmet, ugyanakkor nem lehet elmenni amellett sem, hogy mennyi mindent változtatott meg Christopher Nolan az eposzhoz képest. A rendező Emily Wilson, a Pensylvaniai Egyetem professzorának műfordítását jelölte meg a filmváltozat elkészítésekor mint inspirációforrás. Wilson az Associated Pressnek nyilatkozva elmondta, hogy mindenkinek ajánlja a film megtekintését a moziban, de a változtatásokat finoman bírálta.
A műfordító hiányolta Zeusz és Poszeidón valódi jelenlétét a filmből, valamint következetlennek nevezte a háború- és gyávaságellenes üzenetet. Szerinte Penelopé szerepét annyira lecsökkentették, hogy az már "veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy hinni tudjunk ebben a házasságban." Az Odüsszeusz kutyájával kapcsolatos jeleneteket pedig kifejezetten nem kedvelte, mert ahogy ő fogalmazott,
"a modern szentimentalizmus igényeit szolgálják ki."
Wilson már egy korábbi interjúban is bírálta az adaptációt, mert ő Matt Damon helyett Samuel L. Jacksont tette volna meg főszereplőnek. Bár Nolan az ő fordítását vette alapul, közvetlen segítséget nem kért tőle, tehát nem volt semmilyen beleszólása a filmváltozat alakulásába. Összességében a műfordító úgy vélekedett a végleges produktumról, hogy
"[Nolan] mindent megpróbált belezsúfolni a filmbe, miközben elsiklott az eposz alapvető témái felett."
Daniel Mendelsohn műfordító is dicsérte a mozit, ugyanakkor a rendező Odüsszeusz-ábrázolásával nem volt elégedett. A The New York Review magazinban így fogalmazott:
"Ebben az Odüsszeiában nincs okosság, nincs humor, nincs ravasz báj. Ebben az Odüsszeiában a hős nem jár túl a Küklopsz eszén a zseniális 'Senki' trükkel, ő és az emberei egyszerűen kiszúrják az óriás szemét, majd egy amerikaifoci-ihlette rohammal törnek ki. Ennek az Odüsszeusznak nincs pattogós párbeszéde isteni pártfogoltjával, Athénével sem - ami Homérosz szövegének egy csodálatos motívuma -, mert a félelmetes, bagolyszemű istennő kulcsszerepét lecsökkentették néhány jelenetre, amelyben Athéné tartja benne a lelket a vallási kételyei közepette."
Talán nem ragaszkodott mindenben az eredetihez Nolan, de egy adaptációnak nem is ez a dolga. Aki szeretné, az elolvashatja az eredeti eposzt, de a filmet önállóan értékelve igenis van létjogosultsága. A rendező a saját képére formálta, és a legtöbb adaptációnál ez bizony így történik. Csupán most egy akkora klasszikusról van szó, és egy akkora rendezőről, aki mindenkit érdekel, és mindenkinek meg is van róla a véleménye. Nem baj, ha valakinek nem tetszik, amíg olyan értelmesen, normális hangnemben tudják ezt kifejezni, mint a fentebb idézett műfordítók.
