A Star Wars történeteiben a droidok mindig is különleges szerepet töltöttek be. R2-D2 és C-3PO már az első filmben fontos szereplők voltak, azóta pedig rengeteg más gépi karaktert is megismerhettünk, akik gyakran legalább annyira szerethetők, mint az emberek. Azt viszont meglehetősen ritkán feszegette a franchise, hogy mi történne, ha ezek a mesterséges intelligenciával rendelkező szerkezetek egyszer csak az alkotóik ellen fordulnának. Charles Soule 2023-ban indult Sötét droidok című képregénye pontosan erre az ötletre épít, és olyan történetet mesél el, amely a megszokott Star Wars-kalandok helyett sokkal inkább a sci-fi horrorok világából merít. A Maxim kiadásában magyarul is megjelent kötet az eredeti, ötrészes minisorozatot tartalmazza, amely egy jóval nagyobb, több képregénysorozaton átívelő történet központi darabja.
Az események A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér között játszódnak, amikor a Lázadók Szövetsége és a Galaktikus Birodalom továbbra is háborúban áll egymással. A galaxis azonban hamarosan egy olyan fenyegetéssel szembesül, amely egyik oldalt sem kíméli. A Rejtett Birodalom történetéből ismert Qi'ra korábbi terve, amellyel Darth Vadert és Palpatine-t próbálta legyőzni, váratlan következményekkel járt. Egy ősi, a Sith-ek által elzárt gépi intelligencia egyesült az Örök Szikra nevű mesterséges tudattal, és megszületett egy rendkívül veszélyes entitás, a Veszedelem. Az új lény képes átvenni az irányítást más droidok felett, és mindegyik megszállt gépben ugyanaz a tudat működik tovább. Ráadásul minél több droidot kerít a hatalmába, annál gyorsabban tanul, és annál nagyobb befolyásra tesz szert.
Soule rögtön a történet elején megmutatja, mennyire súlyos következményei lehetnek ennek a képességnek. A Veszedelem egy birodalmi csillagromboló fedélzetén kezd terjeszkedni, ahol a droidok sorra fordulnak a legénység ellen. A katonák hamarosan azt veszik észre, hogy az addig engedelmes gépek minden figyelmeztetés nélkül megtámadják őket. A legfélelmetesebb az egészben, hogy a fertőzött droidok külsőre alig különböznek a megszokott társaiktól. Ugyanúgy végzik a feladataikat, válaszolnak a kérdésekre, és látszólag semmi sem utal arra, hogy valójában már egy idegen tudat irányítja őket.
Nekem kifejezetten tetszett ez a megoldás, mert Soule egy olyan veszélyforrást használ ki, amely mindig is ott volt a Star Wars világában. A galaxis szinte teljesen rá van utalva a droidokra. Ők javítják az űrhajókat, kezelik a különböző rendszereket, segítenek a gyógyításban, részt vesznek a harcokban, és sok esetben a mindennapi élet nélkülözhetetlen szereplői. Ha ezek a gépek egyszerre ellenséggé válnak, az egész civilizáció működése veszélybe kerül. Ráadásul a Veszedelem számára teljesen mindegy, hogy egy adott droid a Birodalmat szolgálja, vagy éppen a lázadóknak segít. Minden gép újabb lehetőség arra, hogy tovább terjeszkedjen.
A képregény egyik legjobb húzása C-3PO megfertőzése. A Star Wars talán legismertebb protokolldroidját mindig is a félénksége, az udvariassága és az állandó aggodalmaskodása tette szerethetővé. Soule azonban most megmutatja, mennyire nyugtalanító lehet ugyanez a figura, amikor már egy ellenséges intelligencia irányítja. C-3PO továbbra is a megszokott módon viselkedik, miközben a Veszedelem rajta keresztül figyeli a lázadókat, és újabb célpontokat keres. Kifejezetten hatásosnak tartom ezeket a jeleneteket, mert egy jól ismert karakterből úgy csinálnak fenyegető alakot, hogy közben a külsején szinte semmit sem kell változtatni. A történet azonban hamar túllép az egyszerű droidlázadáson. A Veszedelem ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy uralma alá hajtsa a galaxis gépeit. Egyre inkább foglalkoztatja a szerves élet, és megpróbálja kideríteni, hogyan terjeszthetné ki a hatalmát az élőlényekre is. Ehhez először a kiborgokat veszi célba, akiknek testében a biológiai és mechanikus részek egyaránt megtalálhatók. A kísérletei során pedig egyre bizarrabb teremtményeket hoz létre, amelyek már sokkal inkább emlékeztetnek egy testhorror szereplőire, mint a hagyományos Star Wars-filmek robotjaira.
Ez a kötet számomra egyik legérdekesebb sajátossága. A Star Warsban természetesen korábban is találkozhattunk kifejezetten félelmetes lényekkel és történetekkel, de a Sötét droidok másképp közelíti meg a horrort. Itt a technológia jelenti a közvetlen fenyegetést, a Veszedelem pedig egyre több szerves és gépi alkatrészt próbál összekapcsolni, miközben keresi a fejlődés következő lépcsőfokát. A megszállt droidok, a torz testek és a laboratóriumi kísérletek miatt a képregény néhány jelenete meglepően nyomasztó. Különösen azért, mert az ellenség nem egyszerűen elpusztítani akarja az élőlényeket, hanem a saját tudatának részévé kívánja tenni őket.
Darth Vader szerepeltetése szintén remek ötlet. A sötét nagyúr tökéletes célpont a Veszedelem számára, hiszen testének jelentős részét gépi alkatrészek helyettesítik, miközben az Erő egyik leghatalmasabb használója. A Veszedelem pedig pontosan ezt akarja megszerezni: megérteni és a saját céljaira felhasználni az Erőt. A két karakter találkozása ezért a történet egyik legizgalmasabb része, mert Vader olyan ellenféllel kerül szembe, amely egészen más módon próbálja legyőzni, mint a megszokott ellenségei. Soule ráadásul jól ismeri a karaktert, hiszen korábban saját Darth Vader-sorozatot is írt, és ezeken az oldalakon is pontosan érzi, mennyire félelmetes lehet a Sith nagyúr akkor, amikor valóban komoly veszéllyel találja szemben magát.
A Veszedelem azonban nem az egyetlen fontos gépi szereplő. A történet másik meghatározó alakja Ajax Sigma, egy különleges droid, aki már korábban is feltűnt a Marvel Star Wars-képregényeiben. Ajax szintén azt szeretné, hogy a droidok függetlenek legyenek a szerves élőlényektől, de egészen más elképzelései vannak a szabadságról. Míg a Veszedelem minden gépi intelligenciát egyetlen közös tudatba akar olvasztani, Ajax szerint a droidoknak joguk van az önálló létezéshez és a saját döntéseikhez. Éppen ezért számára a Veszedelem legalább akkora ellenség, mint azok az élőlények, akik puszta eszközként kezelik a mesterséges intelligenciákat.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Ajax Sigma szerepeltetése az egész történet egyik legjobb döntése. Nélküle a Sötét droidok könnyen megmaradhatott volna egy látványos, de meglehetősen egyszerű géplázadásnak. Az ő jelenlétével viszont komolyabb kérdések is előkerülnek. A Star Wars világában a droidok gyakran önálló személyiséggel, emlékekkel és érzelmekkel rendelkeznek, a legtöbb élőlény mégis tulajdonként tekint rájuk. A Veszedelem látszólag felszabadítja őket, valójában azonban megfosztja őket az egyéniségüktől. Ajax pontosan ezt ismeri fel, és emiatt olyan ellenféllé válik, akivel a Veszedelemnek is számolnia kell.
Kár, hogy Soule nem szentel több időt ennek a konfliktusnak. A történet ugyan többször is felveti a droidok öntudatának és szabadságának kérdését, de a hangsúly végül sokkal inkább a Veszedelem folyamatos terjeszkedésére kerül. Egy hosszabb, önálló sorozatban sokkal alaposabban ki lehetett volna bontani Ajax és a Veszedelem eltérő elképzeléseit, illetve azt is, hogyan viszonyulnak mindehhez a galaxis élőlényei. Az alapötletben ugyanis lényegesen több lehetőség rejlik annál, mint amennyit az öt füzet alatt sikerül kihasználni.
Ez egyben a Sötét droidok legnagyobb problémája is. A Marvel eredetileg nagyszabású, több sorozaton átívelő eseményként jelentette meg a történetet, amelyhez a Star Wars, a Darth Vader, a Doctor Aphra és a Bounty Hunters aktuális füzetei, valamint a D-osztag külön minisorozata is kapcsolódott. A magyar kötet viszont kizárólag az öt központi részt tartalmazza. Ezekből természetesen megérthetjük a Veszedelem történetét, és a fő konfliktus lezárását is megkapjuk, de olvasás közben többször éreztem, hogy bizonyos mellékszálakból és szereplőkből jóval többet szeretnék látni. A különböző helyszíneken zajló események sokszor csak rövid jelenetek erejéig kerülnek elő, majd a történet máris egy másik szereplőre vált.
Maga a cselekmény is túlságosan gyorsan halad a vége felé. Az első füzetek még ügyesen építik a fenyegetést, a Veszedelem egyre erősebbé válik, és folyamatosan újabb módszerekkel próbálja kiterjeszteni a hatalmát. Egy idő után azonban már akkora veszélyt jelent az egész galaxisra, hogy szinte lehetetlen elképzelni, hogyan állíthatnák meg. A lezárás ehhez képest meglepően gyorsan érkezik, és számomra nem volt annyira kielégítő, mint amennyit a felvezetés alapján vártam. Nem magával a megoldással van problémám, hanem azzal, hogy a történet túlságosan kevés időt hagy a végső összecsapásnak és annak következményeinek.
Ráadásul a Sötét droidok ugyanabba a problémába ütközik, mint sok más, a klasszikus filmek közé beillesztett Star Wars-történet. Mivel pontosan tudjuk, mi történik később A Jedi visszatérben, a fontosabb szereplők sorsa eleve nem lehet kérdéses. Hiába kerül életveszélybe Luke Skywalker, Leia Organa vagy Darth Vader, az olvasó tisztában van vele, hogy egyikük története sem érhet itt véget. Ez természetesen nem teszi automatikusan érdektelenné az eseményeket, de valamennyit elvesz a feszültségből. Különösen akkor, amikor a Veszedelem már szinte az egész galaxis létét fenyegeti.
A látvány viszont szinte végig remek. Luke Ross rajzai részletgazdagok, a szereplők és a különböző droidmodellek könnyen felismerhetők, a nagyobb akciójelenetek pedig kifejezetten látványosak. Ross különösen jól ábrázolja a megszállt gépeket és a Veszedelem bizarr kísérleteit. A hagyományos Star Wars-környezet és a horrorisztikus elemek jól megférnek egymás mellett, a történet pedig éppen ettől válik igazán különlegessé. Alex Sinclair színezése szintén sokat hozzátesz a hangulathoz, főleg a sötétebb jelenetekben, ahol a fertőzött droidok lilás fénye azonnal jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben.
A képi világot azért is tartom különösen fontosnak, mert a Sötét droidok legjobb ötleteinek jelentős része látványban működik igazán. Egy egyszerű protokolldroid önmagában nem túl félelmetes, de amikor egy sötét folyosón áll, a szeme természetellenes fénnyel világít, és pontosan tudjuk, hogy már nem a saját akarata szerint cselekszik, az egészen más hatást kelt. Ugyanez igaz a gépi és szerves testrészekből összeállított teremtményekre is. Ross rajzai nélkül a Veszedelem jóval kevésbé lenne emlékezetes ellenfél.
A Sötét droidok egy remek alapötletre épülő, látványos és sokszor kifejezetten izgalmas Star Wars-képregény, amelyből azonban sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Charles Soule jól használja ki a galaxis technológiai függőségét, ügyesen alakítja át a megszokott droidokat fenyegető ellenfelekké, és olyan kérdéseket vet fel a mesterséges intelligenciák létezésével kapcsolatban, amelyekkel a Star Wars meglepően ritkán foglalkozik. A horrorisztikus jelenetek remekül működnek, Ajax Sigma és a Veszedelem szembenállása pedig kifejezetten érdekes.
A rövid terjedelem és a több sorozatra szétszórt történetvezetés ugyanakkor érezhetően visszafogja a végeredményt. Az öt füzetnyi sztori önmagában is követhető, de nem adja vissza a teljes képregényes esemény minden részletét, a befejezés pedig túlságosan gyorsan lezárja az addig gondosan felépített konfliktust. Ennek ellenére kifejezetten élveztem a kötetet, mert olyan oldalát mutatja meg a Star Wars világának, amelyet ritkán láthatunk. A Sötét droidok akkor a legerősebb, amikor a jól ismert gépi szereplők hirtelen veszélyforrássá válnak, és az emberek rádöbbennek, mennyire kiszolgáltatottak az általuk létrehozott technológiának. Kár, hogy Soule végül nem tudta ugyanolyan erősen lezárni a történetet, mint ahogyan elkezdte.
