Amikor egy kritikus Nintendo Switch 2 portokat kóstolgat, akkor tulajdonképpen egy kérdést próbál megválaszolni magának és a világnak. Az olyan címek, mint a Digimon Story Time Stranger és a Devil May Cry V új otthonra leltek a hibriden, de közben akadtak olyan felemásan sikerült technológiai nyújtózkodások is, mint a Final Fantasy VII: Rebirth és a Granblue Fantasy: ReLink. Az éppen aktuális tesztnél tehát arra keresi a választ az író, hogy a legújabb cím épp melyik csoportba tartozik, és a Lies of P-nél ez kifejezetten érdekes kérdés, mivel a NeoWiz parádés soulslike élményének mind a látvány, mind a teljesítmény kiemelt fontosságú eleme volt. A jó hír az, hogy a Complete Editionnek sikerült mindkettőt megőriznie, de ez a csomag többet érdemel egy "vállalható" pecsétnél.
A 2023-as akció-RPG megfogta Carlo Collodi 1881-es alapművét, és egy horrorisztikus rémálmot csinált belőle. A világot megőrült robotok járják, akik kérdés és irgalom nélkül mészárolják le korábbi mestereiket. Krat városa szinte teljesen kiürült, a megmaradt túlélők pedig a bábok nyomása alatt próbálnak életben maradni. Itt jön be a képbe P, a bábok megalkotójának, Geppettónak csodafegyvere. A saját személyiséggel és lélekkel rendelkező robotgyermek ellent tud mondani a gépek törvényeinek, képes hazudni, fejlődni, tanulni és felülkerekedni minden kihíváson, amit a világ csak fel tud állítani vele szemben.
A Lies of P legnagyobb problémája az volt, hogy abban az évben jelent meg, amikor a The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom, a Resident Evil 4, a Hogwarts Legacy és persze a mindent letaroló Baldur's Gate 3. Egy ilyen felhozatalban a NeoWiz csodálatos esti meséje gyorsan a szőnyeg alá került, és míg én, a sajtó többi szereplője, és a soulslike műfaj megszállottjainak nagyja ódákat zengtek a From Software-hez ijesztően közel mozgó játékról, a nagyobb közönség hamar megfeledkezett létezéséről. Ez mondjuk részben annak is volt köszönhető, hogy a Lies of P egyébként nem volt egy hibátlan cím: a bossok elvárták az agresszív játékstílust, néhány pálya megtervezése nagyon félresikerült, a nehézségi görbe pedig össze-vissza ugrált. Ezektől a gyerekbetegségektől a játék kiegészítője, az Overture sem volt mentes, de az élmény egésze mégis összeállt egy maradandó kalanddá.
Krat városának és a világ régióinak látványa lenyűgöző képet festett, a történetmesélés meglepően mély témákat feszegetett (legalábbis egy soulslike címhez képest), a karakterek érdekesek és szerethetők voltak, a zenei körítés pedig mert fura és emlékezetes tudott lenni egy olyan világban, ahol a FromSoftware és követői csak jól bejáratott taktikusokat ismételgettek. A NeoWiz első nagy projektje nagyot szólt azok számára, akik fogékonyak voltak rá, így nem meglepő, hogy a srácok nem hagyták ki a Nintendo Switch 2 jelentette lehetőségeket sem.
Köszönhetően annak, hogy Mario kedvenc technológiai bűvészei egy meglehetősen kompetens chipkészletet rejtettek az energiatakarékos hibrid házába, az elmúlt évek legerősebb címei, és a jelenlegi generáció barátságosabb megjelenései mind futhatnak egy második kört a Nintendo konzolján. A felgyülemlett backlogok tulajdonosai most egyesével tudhatják le elmaradásaikat, ahogy a nagyok szépen sorjában hozzák korábbi sikercímeiket a gépre. A Lies of P is kapott egy második esélyt a sikerre a Complete Editionnel, ami az egyik legjobb port, amit a Switch 2 eddig kaphatott.
A Complete Edition címke azért szerepel a dobozon, mert az átirat tartalmaz minden frissítést és tartalmi extrát, amit a korábbi változatok az elmúlt évek során kaptak. Ez jelenti a különböző szereléseket, de az olyan játékmenetbeli extrákat is, mint a nehézségi szintek és egyensúlybeli finomítások. A csomagba az Overture DLC is belefért, ami további bossokkal, fegyverekkel és helyszínekkel színesítették a krati kirándulást. Tartalomban tehát nincs hiány, de itt nyilván az az elsődleges kérdés, hogy technológiai oldalról hogyan alakult az átirat folyamata. A válasz: remekül.
Mivel a Lies of P annak idején PS4-re is megjelent, így a címet alapvetően is kegyetlen optimalizációs eljárásoknak vetették alá. A Switch 2-es változat ugyanakkor nem csak az előző generációs kompatibilitásból, de a jelenlegi generációs extrákból is gazdagon profitál. A beállítások között megadhatjuk az elvárásainkat mind handheld, mind dokkolt használathoz és az egyes opciók jelentős eltéréseket eredményeznek. Ha a kezünkbe akarjuk venni a mókát, akkor Performance és Quality priorizálásokból válogathatunk: előbbi stabil 60, utóbbi stabil 30 fps-t kínál. Nem csak a felbontás, de a tükröződések, nedvességgel járó hatások, részecskeeffektek, és textúra sűrűségek mind változnak annak függvényében, hogy melyik módra kapcsolunk. A Performance variáns így egy jelentősen visszafogottabb képet fest, de cserébe ténylegesen selymes framerate-et kínál, míg a Quality mód kihozza Lies of P szépségének teljességét, ahogy a kapcsoló mindent maximumra teker stabil 30 fps megtartása mellett. A dokkba csapva a gépet az opcióink kibővülnek egy köztes variánssal, ami a kettő között tartja a teljesítményt a legtöbb grafikai finomság megtartása mellett.
A Nintendo Switch 2 meggyőzően tetteti, hogy egy Xbox Series X vagy egy PlayStation 5 előtt ülünk, amikor a dokkba pakoljuk, és ez sosem volt annyira igaz, mint a Lies of P: Complete Editionnél. Semmit sem hagy hátra a dokkolt Quality opció, ami azt jelenti, hogy a hibrid verziót választó játékosok tényleg megkapnak mindent, amit a NeoWiz csak nyújtani tudott a souslike kalandjával.
Nem ez az első, vagy az utolsó cím, ami különböző grafikus opciókat tett elérhetővé a Switch 2-es változatában, de ez talán az első, ami ennyi lehetőséggel és ilyen stabilitással valósította meg a koncepciót. Reméljük, hogy a többi portoló csapat is odafigyel majd arra, amit a Complete Edition mutatni fog augusztus 6-án, mert ha a jövőbeli átiratok fejlesztői követik majd a NeoWiz nyomvonalát, akkor a konzol harmadik féltől származó felhozatala hibátlan kincsestárrá válhat.
