Egy időben nyolcvan különböző újrafeltöltésben terjedt egy TikTok videó, aminek az volt a lényege, hogy a zombis tartalmak egy jelentős része valamiért utálja zombinak nevezni a zombikat. Mindig kitalálnak valami szinonimát rájuk, ami jellemzően valamilyen módon körülírja a viselkedésüket ahelyett, hogy annak nevezné őket, amik: zombiknak. A John Carpenter's Toxic Commandóban nagyon, de tényleg nagyon sok zombi van, de nem csak, hogy nevén nevezik őket, még viccet is csinálnak a hasonló eufemisztikus elnevezésekből, tudományos megnevezésük ebben a világban ugyanis "homo mortis". Ez nagyjából le is festi azt, hogy milyen hangvételt képvisel ez a játék.
A történet meglehetősen egyszerű. Egy Leon nevű tudós egy új energiafejlesztési megoldáson dolgozott, a Föld magjába akart lefúrni, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Valahonnan útközben viszont előtört a föld alól egy ősöreg szörnyeteg, a "Sludge-God", mely indáival keresztülszőtte a környező területeket és furcsa, sárszerű váladékával arra is képes, hogy megfertőzze az embereket, akik így zombivá alakulnak. A maroknyi túlélő elhagyta ezt a területet, amit egy óriási fallal vettek körbe, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis lelassítsák a sludge terjedését, míg Leon odabent maradt, hogy megpróbálja helyrehozni, amit elrontott. Itt jövünk képbe mi, egy zsoldoscsapat, akiket Leon bérel fel azért, hogy segítsünk neki véghez vinni ezt a vállalkozás. A magát csak Toxic Commandónak nevező négyfős csapat (ha Leonardo DiCaprio olvasná ezt a cikket, most biztosan felülne és a kijelzőre mutatna) ráadásul maga is megfertőződik a Sludge-God trutyijával, így amellett, hogy szeretnék, ha kifizetnék őket, meghalni se akarnak annyira nagyon, ezért nincs más választásuk, mint segíteni.
Mintha ezt már láttam volna valahol
A konfliktus tehát pofonegyszerű, a kampány pedig nagyjából abból ál, hogy a Leon tervéhez szükséges eszközöket szerezzük be, és megtesszük azokat az előkészületeket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy megszabadítsuk a világot a Sludge-Godtól és a zombiktól. Ez összesen 9 küldetésen keresztül zajlik, melyet alapvetően kooperatív módban, haverokkal érdemes végigtolni, de egyedül is van rá lehetőség botok segítségével.
Noha a címben szereplő "John Carpenter's" előtag azt feltételezné, hogy valami keményebb horrorról van szó, ez távol áll az igazságtól, inkább csak főleg az atmoszféra szempontjából szolgált egyfajta inspirációs forrásként a horror mesterének életműve (amellett, hogy fiával közösen készítették a fő zenei témát). A Toxic Commando egyáltalán nem egy kifejezetten félelmetes játék, inkább egy humoros (vagy annak szánt), akciódús lövölde, amiben történetesen zombik hordái állnak velünk szemben. Ha azt gondoljátok, hogy ez a koncepció lerágott csont, akkor teljesen igazatok van. Nagyítóval kell keresni az eredeti ötleteket ebben játékban, és még úgy sem találunk benne túl sokat. Valami nagyon hasonlót csinált már akár a Left 4 Dead a kooperatív megközelítés, akár a Days Gone a hordák mérete szempontjából, és ez a Sludge-God maszlag sem kölcsönöz túl sok eredetiséget az egésznek, aminek egy oka van. Minden, ami ehhez a monstrumhoz köthető, olyan, mintha a Stranger Thingsből jött volna. A tájat behálózó indák, a vörös fény, a levegőben szálló pernye, de még a játék közben felcsendülő zenék is a sorozat soundtrackjét idézik.
Nyomd a gázt!
Amiben mégis tud valamennyire különleges lenni a Toxic Commando, az a járművek fontos szerepe. A játék folyton felhívja a figyelmet arra, hogy amikor csak lehetőséged van erre, pattanj járműbe és úgy közlekedj az egyébként egészen vállalható méretű mapokon. Ez nem csak a gyorsabb haladás miatt fontos, a járműveknek egyéb szerepük is van a játékban. Egyrészt a zombikat is elég hatékonyan lehet aprítani a járgányokra szerelt mindenféle fegyverekkel, legyen az lángszóró vagy épp gépágyú, másrészt pedig vannak olyan területek, vagy akár épületek, ahová csak a csörlő segítségével tudunk bejutni. Ez sincs mindegyik járművön, így egy-egy pályán érdemes felosztani azt, hogy a térkép mely részére melyik járművel szeretnénk eljutni annak függvényében, hogy a gyorsaság, vagy a funkcionalitás a fontosabb. A járgányainknak ugyanakkor vigyáznunk kell épségére is, valamint rendszeresen újra kell töltenünk azokat üzemanyaggal is, ha nem akarunk ott maradni egy rajtaütés kellős közepén.
Ezzel arra is ösztönöz a játék, hogy ne csak végigszaladjunk az aktuális küldetésen, hanem nézzünk körül az adott térképen, hiszen így számos erőforrásra szert tehetünk. Találhatunk az üzemanyagon felül erősebb fegyvereket, lőszert, gyógyító eszközöket, a fejlesztésekhez szükséges sludgite nevű nyersanyagot, valamint alkatrészeket is, mely az egyik legfontosabb erőforrás a játékban. Ezt felhasználhatjuk járgányunk javítására és különböző, helyhez kötött védekező eszközök javítására is. A legtöbb pályán ugyanis előfordul az a feladat, hogy egy adott területet védjünk meg, miközben irgalmatlan mennyiségű hulla ostromol bennünket. Ezeken a területeken rendszerint lehetőségünk van ágyúkat megjavítani, szögesdrótot kihúzni vagy épp elektromos kerítést felállítani, ez pedig mind alkatrészbe kerül, így tényleges érdemes körüljárni az egész elérhető területet, mielőtt a fő feladatokra koncentrálna az ember.
Ami a zombikat illeti, jószerivel itt is a megszokottakból lehet válogatni. Van a sima, a lövős, a gyors és neked rohanós, a tank és a robbanósok. Utóbbi mondjuk kifejezetten szórakoztató, társaikkal ellentétben ugyanis nem csak egyszerű morgásokban merül ki verbális képességeik tárháza, hanem ilyen brutális metalcore vokált adnak elő. Ez amellett, hogy rohadtul vagány, segít észrevenni is a jelenlétüket, nem tudnak csak úgy a hátad mögé lopakodni és felrobbantani a francba. Általánosságban elmondható, hogy a különlegesebb ellenfelek mindegyikéhez tartozik egy sajátos hangjelzés, ami figyelmeztet a felbukkanásukra, így mindig tudod, mihez érdemes nyúlni, ha életben akarsz maradni.
Fogd már be!
A játék legnagyobb gyengepontját a karakterek jelentik. Négyen vannak, amiből kettőnek semmi különösebb személyisége nincs, legtöbbször a másik kettő beszél, de bár ne tennék. A szövegeik a legrosszabb videójátékos kliséket hordozzák magukban, interakcióik pedig jórészt kimerülnek annyiban, hogy nem értik a tudományos halandzsát, amit Leon előad, amit aztán kiparodizálnak, egymást pedig folyamatosan sértegetik. Nagyon hamar nagyon fárasztóvá válik a folyamatos, megállás nélküli és az esetek többségében viccesnek szánt, de kicsit sem szórakoztató pofázás. Ráadásul azok a szövegek is meglehetősen önismétlők, amikor a világ bármely részével interakcióba lépnek, legyen szó éppen a zombikról, vagy valamilyen lootról. Elég jó önismeretre vall, hogy éppen "toxikusnak" nevezik magukat.
Az osztag négy tagja közül egyébként bármelyiket szabadon irányíthatjuk, sőt testre is szabhatjuk, bár az ezirányú lehetőségek meglehetősen korlátozottak, és a játékmenetre semmilyen hatásuk nincs, ahogy annak sem, hogy melyik agyalágyultat választjuk. Aminek viszont igen, az a classválasztó. Ezekből is négy van a játékból, melyek más-más szerepkörrel bírnak. Értelemszerűen van sebző, gyógyító, támogató és tank. Mindegyik rendelkezik egy saját képességfával, aminek révén erősebbé tehetjük az adott karaktertípust.
A fegyvereinket is részletesen testre szabhatjuk. Meglehetősen sok fegyvert kínál a játék a gépfegyverektől a shotgunokon át a sniperekig, és az összeset lehetőségünk van módosításokkal ellátni annak érdekében, hogy javítsuk statisztikáikat és közelebb hozzuk azokat saját játékstílusunkhoz. Alapvetően ez a játék talán legaddiktívabb része, hiszen a végtelenségig lehet bütykölgetni akár csak egyetlen fegyvert is, ehhez viszont sludgite-ra van szükség, amihez farmolni kell a korábbi küldetéseket.
Minek nevezzelek?
És itt jön be a játék valódi lényege, ami miatt minden hiányossága ellenére abszolút be tudja szippantani az embert. A cél az, hogy fejleszd a karakteredet és fegyvereidet, hogy aztán magasabb nehézségi fokozaton, nagyobb és értékesebb lootért cserébe még tovább fejlődhess. Ráadásul, noha a térképek minden újrajátszásnál megegyeznek, a loot és a különböző feladatok és felkutatásra váró érdekességek mindig máshol helyezkednek el, így nem válik unalmassá az, ha még egyszer teljesíteni akarnád az adott pályát. Mindehhez pedig egy meglehetősen szórakoztató gunplay is társul, melynek révén az az igazság, hogy kifejezetten kielégő élmény megtizedelni a zombik hordáit, különösen, amikor egy nagyobb csoportot sikerül egy csapásra kipucolni.
Nagyon disszonáns érzéseim vannak ezzel a játékkal kapcsolatban. Noha a járművek szerepének fókuszba helyezésével próbál valami érdekeset behozni ebbe a meglehetősen megfáradt műfajba, nagyon nagyon kevés eredetiséget lehet benne felfedezni, a történet pedig lapos és rettenetesen idegesítőek a karakterek. Az innen-onnan kölcsönzött elemeket viszont nagyon ügyesen alkalmazza, aminek köszönhetően mind a hangulat, mind maga a játékmenet iszonyatosan szórakoztató tud lenni. És végülis elsődlegesen ez az, ami számít. A gameplay loop kifejezetten addiktív, ráadásul a feladatok keverése kavarása, valamint a nehézségi szintek révén a pályák újrajátszhatósági faktora is teljesen a helyén van.
A történet alapvetően egyedül is teljesíthető, noha az utolsó pályát már csak story nehézségen sikerült lejátszanom, a normálhoz már nem voltak elég erősek a botok (persze lehet, hogy skill issue van a háttérben). Ha viszont van egy jó squad, akivel össze tudtok állni, és ahelyett, hogy a karakterek idegesítenek, egymást tudjátok idegesíteni, akkor egy kifejezetten élvezetes móka lehet a Toxic Commando.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
