Míg a 2014-ben megjelent Dragon Age: Inquisition számos rangos díjat elnyert, és a The Game Awards zsűrije mellett az akkor még nyomtatott GameStar olvasótábora is az év legjobbjának választotta, addig a tavalyi Dragon Age: The Veilguardot egy pillanatig sem fenyegette ez a veszély. Nem volt ugyan játszhatatlan, sem élvezhetetlen, de az az új játékosgeneráció, avagy modern közönség, amelyet megcélzott kisebbnek bizonyult a feltételezettnél, így végül a tervezett eladásoknak csak a fele jött össze. A vezetők dobbantottak (aki nem ment magától, annak az EA segített felállni a székéből), a stúdiót pedig jelentős létszámleépítés sújtotta. Sanszos, hogy a Mass Effect 4 (vagy Mass Effect 5, ha az Andromedát is számoljuk) az utolsó utáni dobása, ha azt is elszúrja, jön a bezárás.
Abban, hogy az események így alakultak, nemcsak a fejlesztés vezetőinek, de a kiadónak is benne volt a keze. A Bloomberg alapos riportban világított rá, hogy mi vezetett a mindig is mostohán kezelt franchise mélypontjához.
A legnagyobb botlás talán az volt, hogy a The Veilguard eredetileg szolgáltatásalapú címként indult, és csak később, az Anthem bukása után alakították át a koncepciót, majd térek vissza a sorozatra jellemző egyjátékos struktúrához. De ekkorra már elveszett az az összetett narratíva és szerepjátékos mélység, amit a Dragon Age: Inquisition még oly emlékezetesen képviselt. A korai döntések olyan mély sebeket ejtettek a projekten, amelyeket a végső verzió már képtelen volt begyógyítani. Pláne úgy, hogy a kiadó nem adott sem időt, sem lehetőséget a teljes újratervezésre, csupán a meglévő átszabására.
További olaj volt a tűzre, hogy a BioWare két zászlóshajó projektje, a Mass Effect és a Dragon Age, belső hatalmi harcok színterévé vált. A riport szerint amikor a Mass Effect vezetői átvették az irányítást a The Veilguard felett, egyszerűen kiszorították a Dragon Age veteránjait a kulcsfontosságú döntésekből. Az egykori vezető író, David Gaider szerint már évek óta érzékelhető volt, hogy a Mass Effect csapat követelései mindig meghallgatásra találtak az EA-nél, míg a Dragon Age-ért küzdeni kellett - gyakran hiába.
A végeredmény egy olyan játék lett, amely túl sok kompromisszumot kötött, az identitása meg a nagy útkeresés közben odaveszett. A marketing sem segített, egyszerűen nem sikerült megtalálni az összhangot a játék tónusa és a promóciós anyagok között, amikor pedig kijött az első trailer, az felért egy katasztrófával, ugyanis inkább tűnt a The Veilguard egy átszkinezett Fortnite-nak, semmint a dark fantasy Dragon Age széria negyedik felvonásának.
