Az én életembe relatíve későn, általános iskolás koromban kerültek be igazán a játékok, ám már a kezdetektől fogva nagyon szerettem a versenyzős címeket. A Colin McRae Rally 2 és az Episode 1: Racer egyaránt meghatározó élmények voltak, majd aztán megkaptam a PS2-t, arra meg a Need for Speed Undergound 2-t, és onnantól kezdve az autó testre szabós open world versenyjáték az egyik kedvenc műfajommá vált.
Ennek a zsánernek az egyik legkiemelkedőbb szériája a Forza Horizon, melyhez viszont elég sokáig nem volt hozzáférésem, mert sem Xboxom, sem elég erős PC-m nem volt ahhoz, hogy élvezhetően játszhassak ezekkel a játékokkal. Érintőlegesen, például ismerősöknél, vagy PlayIT-en volt szerencsém kipróbálni a harmadik és a negyedik részt is, de az ötödik játék volt az első, amiben igazán el tudtam mélyülni, annak is a PS5-ös kiadásában. Emiatt a széria ismétlődő formulái számomra nem voltak annyira szembe tűnőek, de azért számos hiányosságot én is érzékeltem.
A hatodik rész megjelenését viszont nem csak azért vártam, mert egy új Horizon játék érkezik, hanem azért, mert az az egyik kedvenc országomban, Japánban játszódik. Egy olyan országban, ami amellett, hogy rendkívül diverz környezetet tud nyújtani a modernitás és a tradíció egészen egyedülálló harmóniájával, rendkívül sajátok és ikonikus autós kultúrával is rendelkezik, amit egy ilyen játékban mind lehetőség van megjeleníteni. A helyzet pedig az, hogy a Forza Horizon 6 nem végzett félmunkát ezen a téren. De kezdjük az elején.
Hol is tartottam?
A Forza Horizon 5 legnagyobb hiányossága számomra az volt, hogy a játék gyakorlatilag már az elejétől kezdve úgy dobálta utánad a szupersportautókat, mintha nem lenne holnap. Mivel pedig az események semmilyen módon nem voltak teljesítményosztály szerint korlátozva, így rögtön használhattuk a legerősebb autókat is már a "kampány" legelején. Az egész olyan ad-hocnak tűnt, egyáltalán nem érződött semmiféle előrehaladás, a versenyeket olyan sorrendben csinálhattad, ahogy akarod, és igazából nem nagyon jelölt ki számodra a játék egy utat, amin haladnod kellene. Csak bedobott egy nagy homokozóba, amiben lényegében az elejétől kezdve elérhető minden, aztán foglald el magad, hülyegyerek. Alapvetően azt is értem, ha valakinek ez a megközelítés tetszik (és még csak hülyegyereknek se tartom emiatt), de én személy szerint jobban szeretem, ha van egy egyértelmű cél, ami felé lehet haladni.
A Forza Horizon 6 ezen a téren tette az egyik legnagyobb előre, vagy bizonyos szempontból visszalépést, visszatért ugyanis a karszalagok rendszere. A fesztiválon való részvétel nem úgy történik, hogy rögtön mindent a nyakunkba önt a játék. Fel kell küzdenünk magunkat a ranglétrán újabb és újabb karszalagok megszerzésével, amik új versenyeket és kihívásokat tesznek elérhetővé. Az adott karszalagok begyűjtésére irányuló eseményeken pedig meg van határozva, hogy milyen teljesítményosztályba tartozó járművekkel vehetünk részt, így nem válnak rögtön a játék legelején feleslegessé az S1-nél gyengébb kategóriájú járművek. Noha a Horizon 6 sem fukarkodik az autókkal, itt is jelen van a pörgetés rendszere, amiből rögtön gyakorlatilag endgame járgányokat is ki tudunk szedni, de igazából nem nagyon tudjuk őket kihasználni addig, amíg a kampányban el nem jutunk addig a pontig, hogy olyan erősségű verdákkal versenyezhessünk. Ez egy óriási különbség, ami sokkal inkább a képernyő elé szegezett, hiszen mindig pontosan tudtam, hogy mik az aktuális teendőim ahhoz, hogy előrébb tudjak lépni.
Ha mindez nem lenne elég, ezen a ponton érdemes bevallanom, hogy azért magamnak is kitaláltam egy extra célt. Ha esetleg nem lenne ismerős a nuzlocke kifejezés, gyorsan kifejtem, miről van szó. Ezt a kifejezést leginkább a Pokémon-játékok esetében szokták használni és egy olyan kihívást takar, melyet nem a játék, hanem maga a játékos gördít saját maga elé, hogy még izgalmasabbá tegye az adott végigjátszást. Nos, én gyakorlatilag egy nuzlocke beiktatásával kezdtem bele a Forza Horizon 6-ba, ugyanis arra törekedtem, hogy az összes olyan eseményen, ahol nem egy a játék által biztosított, fix autóval kell menni, hanem sajáttal, ott csak és kizárólag japán verdákkal nyomuljak. Erre pedig az esetek 99 százalékában van is lehetőség, ugyanis szerencsére nem fukarkodik a felhozatal a szigetország gyártmányaiból. Egy dolog miatt viszont mégis jobban megszívattam magam ezzel, mint eredetileg gondoltam, de erre egy kicsit később térek vissza.
Ami az előrehaladást illeti, ez is sokkal követhetőbb, mint az előző részben. Gyakorlatilag kétféle kampány áll előttünk, az egyik a jól ismert Horizon fesztivál, a másik pedig a Discover Japan, amely, ahogy a neve is mutatja, elsősorban a helyszín sajátosságait, a japán kultúrát helyezi az előtérbe, méghozzá meglepő mélységgel.
A fesztiválon való előrehaladás magától értetődő: három féle versenytípusból (országúti verseny, terepverseny és földutas verseny), valamint ötféle PR eseményből (traffipax, sebességzóna, drift-zóna, pionírfutam és figyelmeztető tábla) válogathatunk, melyek teljesítésével pontokat gyűjthetünk, és ha eleget szedtünk ebből össze, akkor vagy egy bemutató, vagy egy Rush esemény válik elérhetővé, amely teljesítésével megkapjuk a következő karszalagot és eggyel magasabb teljesítménykategóriába lépünk. Mindez viszont úgy van kialakítva, hogy az események minden egyes karszalagnál a map más részein kapnak helyet, így nem válik monotonná a gameplay loop.
Japán, ami tényleg Japán
A Discover Japan események viszont még így is egy fokkal érdekesebbek. Itt szintén találkozunk két versenytípussal, melyek a helyi autóskultúrát hivatottak szimbolizálni, ezek az éjszakai utcaversenyek, melyek az országútival szemben forgalomban történnek, valamint a tógepárbajok, ahol jellegzetes, kanyargós hegyi utakon kell legyőznünk egy szem ellenfelünket hegynek lefelé. Ezen túl úgynevezett történetek is rendelkezésünkre állnak, melyek különböző, célorientált feladatokat adnak nekünk karakterünk cimborái, Mei, Judzsi és Jordan részvételével. Részt vehetünk vezetett túrákon, ahol az adott helyszínek történelmi hátterét is megismerhetjük Mei által, segíthetünk Judzsinak felkészíteni és tesztelni járgányait, melyeket a fesztiválon szeretne használni, Jordan révén pedig bejuthatunk különböző eseményekre, például a drift klubba, ami elmaradhatatlan része annak a szubkultúrának, amit a játék meg szeretne jeleníteni.
De ha épp ahhoz van kedvünk, akkor kaját is szállíthatunk egy felpimpelt Honda Actyval, ami gyors pénzkeresetnek sem utolsó, de egyszerű fetchquesteken felül jellemzően valamilyen extra kihívást is tartogatnak ezek a megbízások, amelyek egy kicsit érdekesebbé teszik a dolgot. De részt vehetünk autós találkozókon is más játékosokkal közösen. A helyszín tehát nem csak egy díszlet, sokkal mélyebb betekintést enged a kultúra egészébe, mint amire számítottam. Természetesen nem arról van szó, hogy ez egy oktatójáték lenne, vagy bármi hasonló, azért így is eléggé a felszínt kapargatja, de az azért meglepett, hogy egyes látványosságok és helyszínek történelmi jelentőségével is foglalkozik a Horizon 6. Még a gasztronómia is megjelenik azáltal, hogy a lezúzható TP táblákon túl kis kabalafigurák is megjelennek szétszórva, amelyek a térkép minden régiójában egy adott japán ételt formálnak, például umamit, tempurát, dangót, onigirit vagy épp rament. Apróság, de ötletes, és mivel ezek szétrombolásért pénzt kapunk, így meg is éri felkeresnek ezeket az aranyos kis szobrocskákat.
Na itt a kert
Számomra nem kifejezetten érdekes, de mindenesetre újdonság a garázs testre szabhatósága. Akárhány házat veszünk a mapon, mindegyiket magunk kedve szerint alakíthatjuk egy szerkesztő mód segítségével, ami a célnak tökéletesen megfelel és pontosan azért nem is mélyedtem el benne jobban, mert valószínűleg messze túl sok időt töltenék el benne. Elég minimalistára vettem a történetet, csak a legfontosabbakat raktam le, amire feltétlenül szükség lehet egy garázsban.
Hasonló megközelítést alkalmaztam a birtokomon is, ugyanis a Horizon 6-ban már ilyenünk is van. Némelyik házhoz egy nagyobb, kültéri terület is tartozik, amit szintén kedvünk szerint alakíthatunk ugyanazzal a szerkesztővel, amivel a garázst. Mindez arra is szolgál, hogy itt gyakorolhassuk ezeknek az eszközöknek a használatát úgymond tét nélkül, hogy aztán ügyesebben hozhassunk létre versenyeket az EventLab segítségével, mely immár a térkép bármelyik részéről elindítható. Az igazat megvallva elég hamar émelyegni kezdtem valamiért a kamera mozgásától ebben az építős módban, szóval odakint se töltöttem el sok időt. A garázshoz hasonlóan eltakarítottam a szemétre emlékeztető dolgok nagy részét, majd pár fontos apróságot elhelyeztem és már léptem is.
Csak ezt nem kellett volna
Az eddigiekből már láthatjátok hát, hogy a Forza Horizon 6 eléggé beszippantott, egy dolog, amit fentebb, az autóknál említettem viszont a halálba idegesített. Tök jó, hogy a karszalagok meghatározzák azt, hogy milyen teljesítményosztályú verdákkal vehetsz részt a vonatkozó eseményeken, bizonyos esetekben viszont ez a követelményrendszer túlságosan is korlátozóvá vált. Egyes eseményeken ugyanis a játék azt is megszabja, hogy milyen típusú járműve szállhatsz be a buliba, ez viszont egyáltalán nem egy egységes kategória rendszer szerint működik.
A földutas versenyeknél például sűrűn előfordul a "Csak rali" kitétel. Ez viszont nem azt jelenti, hogy rali abroncsokra és rugókra van szükséged, hanem azt, hogy csak olyan modellel vehetsz részt ezen a versenyen, amit a játék raliautóként kategorizál. Az autószalonban viszont ez nincs jól láthatóan feltüntetve, ha pedig szűrnénk, ott sincs ilyen kategória, hogy rali. Vannak klasszikus raliautók, retró raliautók, modern raliautók, raliszörnyetegek stb. Túl van bonyolítva a kategória rendszer és az események elvárásai is, ami számomra olykor bosszúságot okozott, különösen a nuzlocke miatt, de anélkül is frusztráló. A rendszer inkonzisztenciáját szemlélteti például az a verseny is, ami spéci ferdehátúak részvételét engedélyezte. Ebbe a nyolcadik generációs Honda Civic Type-R nem tartozott bele, de a 2016-os már igen, holott gyakorlatilag ugyanarról az autóról van szó, csak más évjáratból. Sokszor úgy tűnik, semmi logika nincs ebben a rendszerben és a játék sem feltétlenül könnyíti meg azt, hogy ezekre a követelményekre előre fel tudj készülni.
Az autók testre szabása terén is van némi hiányérzetem. Noha szám szerint több vizuális elem elérhető az autókra, ez a gyakorlatban egyáltalán nem érződik. Nagyon zavar az is, hogy továbbra is csak liciteken lehet eladni a kocsikat, ami az esetek többségében kb. lehetetlen küldetés, ennek következtében pedig áll egy csomó olyan autó a garázsban, amit soha a büdös életben nem fogok használni, de pénzzé se tudom tenni annak érdekében, hogy legalább a többit tudjam fejleszteni. Ez egy borzasztóan idióta rendszer, amit igazán kivehettek volna, de sajnos maradt az előző részből, ahogy a kissé túlbonyolított matricázó is, amivel annyi macera van rárakni két tetves hosszanti csíkot az autódra, hogy inkább nem is pazarolom rá az időt.
Kanpai!
Ezeknek a negatívumoknak egy részét a Horizon 6 az előző részből hozza, míg másfelől az események szabályozása terén talán némi túlkompenzáció is történt az ötödik játékhoz képest, ám ezek a hiányosságok sem rontják el annyira az élményt, hogy az ne tudjon teljes mértékben magával ragadni. Japán egész egyszerűen gyönyörű lett és a térkép, a jókora Tokióval és a fantasztikus látképekkel pedig tökéletesen jeleníti meg az ország hangulatát.
Ami a teljesítményt illeti, egy-két apró és rendkívül ritkán előforduló grafikai hibán kívül (melyet amúgy a grafikus driver is okozhatott, amit lusta voltam lefrissíteni) röccenésmentes 60 FPS-sel futott a játék az én atomerőműnek finoman sem nevezhető PC-men (Intel Core i5-11400F, ASUS DUAL GeForce RTX 3060 O12G V2, 32GB DDR4 memória), méghozzá 1080p-ben, közepes előbeállításokon, motion blur nélkül és a DLSS automatikus beállításával.
Noha a játékmenet magjában a Forza Horizon 6 nem tud túl sok igazán nagy újdonságot felmutatni, nincs igaza azoknak, akik ezt egy DLC-nek nevezik. Japán az eddigi legnagyobb térkép a Horizon játékok történetében, ami gyönyörű, tökéletesen adja át azt a hangulatot, amit át kell neki, miközben nagyobb hangsúlyt fektet a kultúra megjelenítésére, mint bármelyik korábbi rész. Az előrehaladás pedig sokkal jobban működik, mint az előző játékban, ahol ez számomra a legnagyobb hiányosság volt.
Kiemelném még a soundtracket is, ami enyhén szólva is ízlésem szerint való. Alig kezdtem el játszani a játékot, mikor meghallottam az első Babymetal számot, majd a másodikat, ahol már nagyon mosolyogtam. Nem sokkal később már Linkin Park szólt, majd felcsendült a Dracula is Tame Impala legújabb albumáról. Ez utóbbival csak az a probléma, hogy tánc közben nehéz a vezetésre figyelni. A hab a tortán pedig az, hogy egy olyan külön rádióadó is van, ahol csak japán zenék szólnak, és még a bemondó is japánul beszél. Imádás.
Aki az előző rész "ugyanolyanságán" felháborodott, azt valószínűleg ez a rész sem fogja maximálisan meggyőzni, de számos hiányosságot orvosolt, a hangulat pedig egész egyszerűen elviszi a hátán az egészet. Arigatou gozaimasu!
