Az Edinburgh-i Egyetem és az Imperial Collage London kutatói 2009 és 2020 között közel 3800 gyerek útját követték nyomon, hogy választ találjanak arra, hogyan hat az alanyok szociálpszichológiai fejlődésére a képernyő előtt töltött idő mennyisége és minősége. A kutatók öt évente végeztek utánkövető felmérést, ahol a gondviselők, illetve tizenöt éves korú alanyok esetében egy részletes kérdőívet töltöttek ki. Az eredményeket összemérték a bejelentett, iskolaidőn kívüli képernyőidő mennyiségével.
A kitöltött kérdőíveket egy Total Difficulty Score-nak (TDS) nevezett egységgel értékelték ki. Ezzel indikálták, hogy a kutatásban résztvevő gyerekek közül kik küzdenek jelentős szociális nehézségekkel, illetve kik azok, akik az átlagnál alacsonyabb proszociális viselkedésmintákat mutattak.
A kutatás meglepő eredményekkel zárult, ugyanis minden jel arra utal, hogy a megnövekedett képernyőidő önmagában nincs erős befolyással a gyerekek fejlődésére. Így is születtek azonban fontosabb észlelések.
- Akikről ötéves korukban öt óránál hosszabb időtartamú képernyőidőt jelentettek a gondviselők, ők tízéves korukban több eséllyel zártak átlag feletti TDS értékkel. Tizenöt éves korukra azonban beérték magukat a kortársaiknál, és átlag TDS-t értek el a felmérésben.
- Több, mint egy óra közösségi média használat mellett a gyerekek jobb TDS pontszámmal zártak, mint azok a társaik, akik egy óránál kevesebb időt töltenek online kommunikációval. A kutatók feltételezése szerint az online térben aktívabb gyerekek több minőségi beszélgetést tudnak folytatni, és egy kiépített biztonsági hálóval rendelkeznek offline társaikkal szemben.
- Jelentős összefüggést találtak azonban a képernyőidő és az egyéni fejlődés között azoknál a tizenöt éves alanyoknál, akik öt óránál több időt töltöttek videójátékokkal. Ők nagyobb eséllyel értek el magas TDS-t a felmérések során.
A kutatócsapat kiemelte, hogy több limitációt is tapasztaltak a felmérés során. Hiába törekedtek arra, hogy minél vegyesebb élethelyzetekből és kultúrákból meríthessenek mintákat, az etnikai kisebbségek részvétele számottevően alacsony volt, ezen felül kevesebb visszajelzést kaptak a szegénységben élő, fiatal anyával rendelkező, illetve egy szülős családoktól. A kutatás során nem vizsgálták a gyerekek kortárs szociális hálózatát, a platformbeli viselkedésüket, valamint a képernyő előtt fogyasztott tartalmakat sem.
Mivel a legtöbb felmérés a koronavírus-járvány kitörése előtt fejeződött be, és az online kultúra gyorsan változott az elmúlt években, a kutatók fenntartják annak a lehetőségét, hogy a közölt eredmény már relevanciáját veszíthette. Ettől függetlenül fontos tanulságnak tartják, hogy a WHO által javasolt napi 1 órára limitált képernyőidő valójában nem segíti jelentős mértékben a gyerekek érzelmi fejlődését. Sokkal fontosabb azt figyelni, hogy a gyerekeket milyen közvetlen hatások érik a képernyőidő során és azon kívül.
A neurodivergens és a két év alatti gyerekek esetében érdemes továbbra is fokozottan körültekintőnek maradni az egészségük érdekében.
