A videójátékokat hosszú éveken át a látszólag megállíthatatlan grafikai fegyverkezési verseny hajtotta. Generációról generációra döbbenetes ugrásoknak lehettünk szemtanúi, ahogyan a rohamtempóban fejlődő technológia egyre szebb, realisztikusabb világoknak ágyazott meg. Bár ez a tendencia mára jóval visszafogottabbá vált, a rapid fejlődés következtében a legtöbb játékra könyörtelenül rátelepszik az idő vasfoga, és csak kevés alkotás képes dacolni a korral.
Pontosan ezekből gyűjtöttünk most össze tízet; olyan régebbi címeket, amelyek grafikájuknak, stílusuknak vagy éppen forradalmi újításaiknak köszönhetően hosszú évek múltán sem veszítettek fényükből, mi több, ma is élmény elővenni őket.
Érdemes megjegyezni, hogy listánkat időrendben állítottuk össze, tehát a legrégebbi alkotással kezdtük, és a legfrissebbel zártuk a sort. Csupán azért, hogy némi keretet is adjunk az egésznek, 2015 után megjelent címeket nem válogattunk be, ezt leszámítva azonban szabadon csemegéztünk saját belátásunk és érzéseink szerint. Azt javasoljuk, hogy tegyetek így ti is, hiszen válogatásunk erősen szubjektív, úgyhogy kíváncsian várjuk kommentben, hogy szerintetek mely játékok állták ki a legjobban az idő próbáját!
Half-Life 2 (2004)
Kevés játék öregedett olyan méltósággal, mint a Half-Life 2. Amikor a Valve 2004-ben bemutatta a játékot, illetve a mögötte zakatoló Source Engine-t, okkal érezhettük, hogy itt bizony új időszámítás kezdődik a videójátékok történetében - és nem is lőttünk ezzel különösebben mellé. Nem pusztán a motor forradalmi fizikai rendszere miatt - bár a Gravity Gun és a tárgyak mozgatása már önmagában korszakalkotó volt -, hanem a karakterábrázolásnak köszönhetően is. Alyx Vance mosolya, a misztikus G-Man arckifejezései, valamint Dr. Kleiner esetlen gesztusai olyan szinten keltették életre a szereplőket - és ezzel együtt a történetet -, amire korábban nemigen láttunk példát.
Mindemellett City 17 nyomasztó hangulatával is sikerült maradandót alkotnia a Valve-nek; nem csoda, hogy azóta is gyakorta hivatkozott példája a mesteri atmoszférateremtésnek. Az omladozó kelet-európai panelek és a kopott, piszkos utcák mind hozzájárultak ahhoz a hangulathoz, amit a Half-Life 2-höz társítunk - amelynek köszönhetően világa ma is élőnek és ijesztően ismerősnek hat. A Valve a közelmúltban egy meglepetésszerű frissítéssel jelezte, hogy nem feledkezett meg mesterművéről, miközben felerősödtek a pletykák a legendás harmadik résszel kapcsolatban. Hivatalos bejelentés egyelőre nem érkezett, az eddigi szivárgások alapján viszont arra következtethetünk, hogy ha elkészül, ez lesz a sorozat végső fejezete.
Crysis (2007)
De vajon fut rajta a Crysis? Egy korszak meghatározó kérdése, ami ikonikussá vált videójátékos körökben. A 2007-es Crysisszal a fejlesztők nem titkolt célja volt, hogy térdre kényszerítsék az akkor létező legerősebb hardvereket - és ez maradéktalanul sikerült is nekik. A CryEngine 2 hajtotta FPS trópusi szigetének dzsungelei, a pálmafákon átszűrődő napsugarak és a realisztikus vízmechanika olyan vizuális koktélt alkottak, amely bőven kora előtt járt.
A Crysis olyannyira előremutatónak bizonyult, hogy még több évvel később is rendszeres benchmark játékként szolgált a legfrissebb PC-s hardverek tesztelésére. Jóllehet a karaktermodellek mára kissé megkoptak, a környezetet kémlelve azonban ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy egy lassan 20 éves játékkal van dolga. Bátran elő lehet venni ma is, nem fog csalódást okozni.
Mirror's Edge (2008)
Egy évvel a Crysis megjelenése után érezhető volt, hogy több kiadó is megpróbált - hol nagyobb, hol kisebb sikerrel - felülni a realizmusvonatra, miközben mások sokkal inkább egyedi stílusukkal igyekeztek kitűnni a tömegből. Utóbbiak egyike volt a DICE, amely egy merészet lépve a minimalizmus irányába mozdult. Ennek eredményeként született meg a 2008-as Mirror's Edge, amely elsősorban művészi stílusának köszönheti, hogy a mai napig szívesen tekintünk vissza rá.
A letisztult, hófehér épületek, az irányt mutató élénkpiros, kék és sárga kiemelések, valamint a steril, kissé laboratóriumszerű városkép azonnal emlékezetessé varázsolták a parkourra kihegyezett játékot. Grafikája pedig legfőképp ennek köszönhetően állta ki az idő próbáját, hiszen sosem akart valósághű lenni - helyette egy időtlen, futurisztikus látványvilágra törekedett, amivel ma is képes kifejezetten frissnek hatni.
Tomb Raider (2013)
Lara Croft 2013-as visszatérése egyszerre jelentett rebootot és új korszakot a széria számára. A Crystal Dynamics egy, a korábbiaktól eltérő, sötét, mocskos és kíméletlen világba kalauzolt el minket, amelynek minden szeglete a túlélésért folytatott küzdelemről mesélt.
Nagyban hozzájárult az összhatáshoz a grafikai részletesség, amely a játék megjelenésekor egyértelműen a csúcskategóriát képviselte. A Lara testén és ruháján látható sérülések, a dinamikus bevilágítás és a TressFX technológiának köszönhető realisztikus hajmozgás olyan filmszerű élményt nyújtottak, amely a mai napig megállja a helyét a nagy költségvetésű játékok sorában. A kiemelkedő látványvilág mellé izgalmas történet és kellőképpen változatos játékmenet párosult, így akinek esetleg kimaradt, 2025-ben is nyugodtan bepótolhatja.
Grand Theft Auto V (2013)
A GTA V nem egyetlen technikai bravúrral, hanem világának elképesztő részletességével és méretével írta be magát a videójátékos történelemkönyvekbe (meg amúgy ezer más dolog miatt, aminek felsorolásába most inkább bele sem kezdünk). Rendkívül elcsépeltnek hangzik, de Los Santos és környéke egy élő, lélegző világként elevenedett meg már a PlayStation 3 és Xbox 360 konzolokon is, ami akkoriban egészen hihetetlennek számított. A tengerparti naplementék, a város éjszakai fényei és az időjárás dinamikus változása olyan hangulatot teremtett, amellyel az eredeti verzió még a későbbi, modernebb utódok mellett is meggyőző tudott maradni.
Kár lenne azonban tagadni: a GTA V hosszú életének titka (itt elsősorban a grafikájára gondolva) részben abban rejlik, hogy a Rockstar nem hagyta magára a játékot. A PlayStation 4-re, Xbox One-ra és PC-re, majd később jelenlegi generációs konzolokra megjelent verziók mind tovább csiszolták az amúgy is fényes gyémántot. Tették ezt olyan extrákkal, mint a megnövelt látótávolság, a sűrűbb növényzet és forgalom, a korábbiaknál részletesebb textúrák, valamint a belső nézetes mód, amelyek még immerzívebbé varázsolták az élményt. Ezek tükrében nem meglepő, hogy a soron következő GTA 6 minden idők legnagyobb szórakoztatóipari élményét akarja nyújtani - az eddigiek alapján pedig jó okunk van azt feltételezni, hogy sikerülni is fog neki.
A cikk még nem ért véget, lapozz a következő oldalra!
