Kezdjük egy kicsit a múlttal, annak ellenére, hogy e cikk célja egyáltalán nem a visszatekintés. Ahhoz azonban, hogy megértsük az Android sikerességének, fejlődésének titkát, tisztában kell lenni azzal, hogy az elmúlt pár év történéseit nem a véletlen vezérelte. Amikor 2007-ben az akkor még Google Phone-nak titulált rendszert bejelentették, a cég vezérigazgatója, Eric Schmidt a következőt mondta: „Megváltoztatjuk azokat a módszereket, amelyekkel az emberek hozzáférnek az információhoz, vagy ahogy megosztják azt."
Talán nem kell taglalni, hogy akkor fogalmunk sem volt, mindez mit jelent, hiszen az átlagfelhasználó és a piac éppen csak ismerkedett az iPhone okozta sokkal, azzal, hogy egy mobilkészülék valami egészen más módon is beépülhet életünkbe, ahogy azt addig gondoltuk. Az európai közönség pedig még ennél is érintetlenebb volt, hiszen az Apple mobil első kiadása alig-alig jutott el az öreg kontinensre, az első androidos készülék, a T-Mobile G1 pedig kizárólag az USA-ban került forgalomba. Nem sokáig kellett persze várni, hiszen elég rövid időn belül elindult a kis zöld robot által vezérelt hadsereg, ami mára meghódította a világot.
Mi a titok nyitja?
A Google a saját birodalmát úgy építette fel, mint egy precíz kisgyerek a legóból épült várát. Minden építőelem illeszkedik a másikba, és az építmény magasodásával, egyre nagyobbá válásával nemhogy instabilabbá, hanem egyre rendíthetetlenebbé válik az egész rendszer. A Google-nek az internet a legfontosabb és a mobilos stratégiát is erre fókuszálta: a cél az volt, hogy lehetőleg minden, PC-n keresztül elérhető, használható Google-alkalmazás mobilos megfelelője is létrejöjjön. Erre mi sem alkalmasabb, mint egy nyílt forráskódú, szabadon fejleszthető, ingyenes rendszer, amelynek nincs szüksége komolyabb erőforrásokra.
Schmidt és a kézben tartott Android
Ez lett tehát az Android, amelynek egyszerűsége a nagyszerűsége. Teljesen jellemzők voltak a pletykák a 2007-béli gondolkodásra, hiszen mindenki azt várta, hogy a Google egy saját gyártású készülékkel fog előrukkolni és a gPhone-nal majd igyekszik az Apple és a többi mobilgyártó babérjaira törni. A vállalat vezetőségének ez eszébe sem jutott (bár ki tudja, mik voltak pontosan az első gondolatok), hiszen sokkal egyszerűbb úgy ott lenni a világ mobiljainak millióin, hogy inkább egy jól használható rendszert hoznak létre. A Google-t így nem terhelték a hardverkészítés nyűgei, sosem került bajba a memóriahiány miatt, vagy futott ki egy-egy határidőből a kijelzőgyártók kapacitási problémái okán.
A történelmi hitelesség miatt azt is le kell jegyezni, hogy az Android nem teljes egészében a Google ügye és üzlete. Tény, hogy a fejlesztések a legnagyobb titokban már 2005-ben megkezdődtek, amikor a keresőcég felvásárolt egy, az operációs rendszer nevét viselő céget. 2007-ben a bejelentéssel egy időben megtörtént az OHA, vagyis az Open Handset Alliance elnevezésű szervezet bemutatása is, ami (akkor) 79 olyan vállalatot (HTC, Dell, Motorola, Samsung, Qualcomm, Nvidia, LG stb.) tömörített magába, amelyek azt gondolták, hogy nyílt, mobilos szabványokat fejleszteni bizony jó és hasznos dolog. Nem véletlen, hogy a Microsoft, az Apple vagy éppen a Nokia neve nem szerepel a listában - ők egészen máshogy képzelték el a jövőt.
Nyíltság, ingyenesség, közösség = siker?
A képlet persze nem ennyire egyszerű, de a válasz a kérdésre egyértelmű: igen! Még úgy is, ha ez nem feltétlenül, közvetlenül jelentkező anyagi, üzleti sikert jelent, hanem valami olyasmit, amiből majd később lehet anyagi hasznot elérni. Ezt ismerték fel az OHA-mellé felsorakozó cégek és ebben nem hitt a továbbra is zárt rendszereket alkalmazó többi gyártó. Itt elsősorban az Apple-re gondolunk, és Steve Jobs makacsságára arra vonatkozóan, hogy mit lehet az iOS-ba beengedni és mit nem. Az Apple-vezér szentül hisz abban, hogy a rendszerük csak akkor működik jól, ha ellenőrzött keretek közt, saját házon belül történik minden fejlesztés, és ha az egyébként széles körben használt és egyáltalán nem ingyenes szabványok (lásd Flash) kívül maradnak.
T-Mobile G1: sokan a mai napig használják, és akár a 2.2-es Android is elfut rajta
Ez a stratégia, illetve az Apple-re teljesen jellemző vallás (amely szerint ők fejlesztik a szoftvert és a hardvert is) törvényszerűen keretek közé szorítja a vállalatot és a felhasználót is. Tagadhatatlan, hogy ennek az utóbbiak közül nagyon sokan örülnek, hiszen egy átlátható, meglepetésektől mentes, működő dolgot kapnak kézhez. Mindezt pedig az igazolja, hogy a debütálása óta sok millió példányt eladtak világszerte az iPhone-okból, a rendkívül sikeres iPadről nem is beszélve. Az egy rendszer-egy készülék tétel az Android esetében szóba sem jött, és ahogy szokott lenni, az előnyök mellett ez sok hátránnyal is járt. Mára az Egyesült Államokban az okostelefonok piacán az Android megelőzte az iPhone-t, ami mögött az az ok húzódik meg, hogy az Android nemcsak egy készülékszegmensben jelenhet meg, hanem az olcsóbb modellek is megkaphatják. Figyelemre méltó az a tény is, hogy az Android megjelenése óra rohamléptekben fejlődik, az első pár verziószám alatt oda tornázta fel magát, ahova az Apple-nek csak több év alatt sikerült eljuttatnia az iPhone-t.
Ha már korábban említettük a vetélytársakat: a nagy hévvel adott nyilatkozatairól is ismert Steve Ballmer a Microsoft nevében azt találta mondani az Android bemutatkozásakor, hogy üdvözlik az új rendszert, ami nem más, mint papírra vetett szó, és egyelőre semmi komoly erő nem áll mögötte. A Microsoft viszont több millió készülékkel, egy jó operációs rendszerrel, és hatalmas felhasználóbázissal rendelkezik, vagyis így várják az Android színre lépését. Nos, azóta a dolgok kicsit (nagyon!) felgyorsultak, a piaci változások egy teljesen új Windows Mobile-t (Windows Phone 7) hívtak életre és a Microsoftnak mobilos területen nagyjából onnan kellett újrakezdenie, mint a Google-nek az Androiddal.
Az alkalmazás a minden
Az AppStore mindent elsöprő sikere mutatja, hogy az okostelefonok egyik legnagyobb értéke és eladhatósága nagyban függ attól, mennyi és milyen minőségű szoftver áll rendelkezésre hozzá. Az Apple korábban említett szigora, következetessége elsősorban itt kamatozik, hiszen mivel egy platform áll rendelkezésre, és minimális különbségekkel egyféle készülék is, így a fejlesztés sokkal egyszerűbb, mint az Android esetében. A 2008 októberében startolt Android Market (AM) döcögősen indult, és noha elejétől fogva kellő számú applikáció áll rendelkezésre, az áttörés sokáig váratott magára.
Hazánkból még mindig nem érhetők el a fizetős tartalmak
A mobilos fejlesztők akkor kezdenek hozzá egy másik platform megismeréséhez, ha azt látják, hogy a potenciálisan elérhető felhasználói szám arányban áll a fejlesztési költségekkel és idővel. Az Android különböző gyártók fizikailag akár teljesen eltérő jellemzővel rendelkező készülékein is futhat, és maga a rendszer is alaposan felaprózódott: ha a fejlesztő cég sikert akar, akkor az adott alkalmazásnak működnie kell 1.6-tól egészen 2.2-ig. Ha ez nem teljesül, akkor rengeteg felhasználó kimarad a szórásból, ami üzletileg nem kedvező.
Egyelőre nem áll megbízható, jól kidolgozott fizetési rendszer sem az Android mögött, ami szintén késlelteti azt, hogy az AM AppStore-i magasságokig emelkedjen. Persze ez nem is feltétlenül cél, mivel a Market elsősorban az ingyenességgel hódít, a fizetős alkalmazások aránya sokkal kisebb, mint az AppStore esetében. Sokkal jellemzőbbek a játékok, programok kezelőfelületén futtatott reklámok, amelyek néha zavarók ugyan, de a kellemetlenségeket azonnal feledteti az a tény, hogy az applikációért nem kellett fizetni. Itt kell arra is kitérni, hogy bizonyos piacokon nem is érhető el az AM fizetős része, és egyelőre sajnos ide tartozik hazánk is. Léteznek persze különböző trükkök ennek kikerülésére, sőt arról is pletykálnak, hogy nem várat magára már sokáig a hazai bevezetés sem.
Merre tovább?
Az Android ettől függetlenül továbbra is lendületben van, a rendszer kész, és egy jó hardverrel kiegészülve versenyre tud kelni bármelyik másik okostelefonnal. Vásárlói szemmel hatalmas előny, hogy egy, az internetet aktívan használó, a Google szolgáltatásaira (Maps, Gmail, Calendar, YouTube stb.) építő, a tudását szoftverek telepítésével tovább bővíthető, a közösségi oldalakat könnyedén elérő, érintőképernyős mobil nem csak a 100 ezer forintos kategóriában érhető el. Az Android valóban mindenkié, hiszen már a belépő szinthez közeli telefonokra is rákerül, és mióta saját márkás készülékeikkel a szolgáltatók is beszálltak, azóta még nagyobb tömegeknek adódik a választás ezen lehetősége.
HTC Desire HD: a ma csúcskészüléke Android alapokon
Persze az Android sem tökéletes: a már említett alkalmazáskezelésen és a Market felépítésén bőven van mit csiszolni, a Facebook-kliens még mindig gyerekcipőben jár, emellett a rendszer magyarítását sem oldották meg tökéletesen. A frissítések a különböző gyártók készülékein nehézkesen jelennek meg, főleg akkor, ha egyedi kezelőfelülethez kell őket igazítani - ezen a téren az iOS előnye egyértelmű. Az alkalmazások száma már bőven meghaladta a százezret, de mivel nincs komolyabb kontroll, így nehéz válogatni és megtalálni azt (a minőséget), amire valóban szükségünk van. Az Android azonban még így is korunk egyik legígéretesebb operációs rendszere, ami mára megtalálta útját a táblagépekre is. Hogy mi lesz a következő lépés, nehéz megjósolni, de hogy a cégvezetők most már nem mernek a telekommunikációval kapcsolatos könnyelműen lekicsinylő találgatásokba és jóslatokba bocsátkozni, az biztos.
Android-egyszeregy
Aki androidos készüléket szeretne, elsőként érdemes megismerkednie a különböző verziók folyamatosan változó világával. Az Android ugyanis egy megállás nélkül fejlődő, újabb és újabb funkciókkal, apró grafikai megoldásokkal bővülő, gazdagodó operációs rendszer. Pontosan ezért afelől is mindig tájékozódni, hogy a kinézett készülék milyen verzióval rendelkezik és a jövőben frissíthető lesz-e.
Az OS felhasználók által is kipróbálható formában, az 1.1-es kiadással debütált 2009 februárjában, amikor megjelent az első androidos készülék, a T-Mobile G1, más néven HTC Dream. A rendszer rohamléptekben fejlődött, hiszen áprilisban jött az 1.5-ös kiadás, amit szeptemberben már követett is az 1.6. Mindegyikbe került valami fontosabb, hasznosabb fejlesztés: ezen verziók alatt jelent meg az Androidban például a Bluetooth-headsetekhez való automatikus csatlakozás, a YouTube-videók feltöltésének lehetősége, illetve folyamatosan finomítottak a keresési algoritmusokon, és igyekeztek a különböző képernyőfelbontásokhoz is igazítani a rendszert.
A 2.0/2.1-es verziók 2009 októberében jelentek meg, ám nem sokat kellett várni a 2.2-esre sem, amelynek esetében komoly, az alapokat átíró, de a használatot gyorsító fejlesztések mentek végbe. Időközben megjelent a tesztjeink között is szereplő, Google Nexus S által használt 2.3, sőt a CES kiállításon bemutatták a 3.0-t is, ami azonban nem mobilokhoz készült, hanem kifejezetten a táblagépek képernyőméretére és felhasználási módjaira optimalizált Android-változat.
A Google Nexus S már a legújabb, 2.3-as rendszerrel érkezik
Rootolás: a bűn maga?
Szinte természetese, hogy az életünkben szerepet kapó gépek felett szeretnénk átvenni az irányítást. Van, ahol ez könnyedén megy, van, ahol ez tilos és súlyos következményekkel jár, de olyan rendszer is akad, ahol ugyan nem támogatják, de komolyabb következmények nélkül elvégezhető a folyamat. Ilyen az Android is, ahol rootolásnak hívják azt a beavatkozást, amelynek következtében magunkhoz vehetjük a készülék feletti rendszergazdai jogokat. Így például törölhetünk olyan, előre telepített alkalmazásokat, amelyeket nem szeretnénk látni a mobilunkon, illetve telepíthetünk olyat is, amit addig nem tehettünk meg.
Ezzel megnyílik a lehetőség a fizetős szoftverek előtt, hiszen egy megfelelő alkalmazás installálásával elérhetjük a kínált applikációk teljes listáját. A root következményeként a képernyőfotó-készítés is sokkal egyszerűbbé válik, ami valamiféle rejtélyes okból alapesetben nem érhető el a készülék felhasználója számára. (Kivéve az SDK telepítésével, ami kissé bonyolultabb és PC-hez kötött folyamat.) A beavatkozás után arra is lehetőségünk van, hogy egyedi ROM-ot telepítsünk a készülékre, alapjaiban megváltoztatva ezzel a korábbi, nekünk nem annyira tetsző vagy nem megfelelő felületet. Hangsúlyozzuk, hogy a rootolást mindenki csak saját felelősségére végezze el, hiszen ha valami rosszul sül el, akkor az ezzel okozott (esetleges, nagyon ritkán előforduló) kárt senki nem téríti meg. Azt is tudni kell, hogy a rootolás garanciavesztéssel jár, viszont az eredeti állapotot bármikor, maradéktalanul vissza tudjuk állítani.
Kinek ajánljuk:
Az Android azoknak a felhasználóknak ajánlott, akik rendelkeznek legalább egy minimális mobilnet-csomaggal, a rendszer ugyanis akkor él igazán, ha ez biztosított. Aki eddig is ismerte, használta a Google termékeit, az az Androiddal is rögtön barátságban lesz: a levelei, naptárbejegyzései, kontaktjai maradéktalanul megjelennek majd a mobilon és a neten is, hiszen a szinkronizáció kétirányú. Az Android ezenfelül mindenkinek ajánlható, aki kicsit is szimpatizál a könnyen használható, egyszerűen testre szabható felületekkel és a nyílt rendszerekkel.
Aki akarja, gyűjtheti is őket...
Kinek nem ajánljuk:
Tapasztalataink szerint a legnagyobb korlát és a legszűkebb keresztmetszet az érintőképernyő. Aki már nem érzi magát képesnek arra, hogy megszokja a gombok hiányát, az maradjon távol az Androidtól, mert inkább bosszúságban lesz része. A kapacitív képernyők finomabb, könnyedebb érintést kívánnak meg, amihez egy megrögzött gombhasználó nem biztos, hogy hozzá tud szokni. (Tudjuk, hogy ez sokszor még sincs így, aminek csak örülni lehet!) Aki szereti, ha csak bizonyos helyekről, módon tölthet le alkalmazásokat és egyébként is a kötöttebb rendszereket kedveli, szintén érdemes másik megoldást keresnie.
Appajánló - amiket feltétlenül ki kell próbálni
A magyar fejlesztésű Twitter-kliens legnagyobb előnye, hogy egyszerre több fiókot is támogat, és még az azok között váltás is rendkívül egyszerű. A TweetCaster egy jól megírt, az összes felmerülő felhasználói igényre gondoló alkalmazás és kategóriákkal jobb, mint az előre telepített verziók.
A logikai játékok egyik legnépszerűbbike kicsit visszavisz bennünket az iskolapadba. Geometriai formákat kell egyenlő részekre vágnunk, ami elsőre egyszerűnek tűnik, de a sokadik pálya már igazi kihívás. A Slice It egyértelmű és kimutatható függőséget okoz és ezzel együtt rendkívül szórakoztató.
A Dropbox lényege, hogy legyünk bármely platformon (PC, iPhone), a szolgáltatással tárolt adatainkat, fájljainkat bárhol elérhetjük és használhatjuk. Az ingyenes verzióhoz 2 GB jár, de ha fizetünk érte, a tárhely 50 vagy 100 gigabájtosra is nőhet. Csak győzzük megtölteni.
A videohívás sosem lett népszerű, talán éppen azért, mert mindig elé borsos áron kínálták. A Tango azonban teljesen ingyen biztosítja a videohívás lehetőségét, legyünk 3G-, 4G-hálózaton vagy Wi-Fin. Figyelem: akkor is működik, ha a mobil nem rendelkezik előlapi kamerával.
Az Android saját böngészője is kifejezetten jó, de aki 2.2-es rendszer alatti készüléket használ, annak ajánlott kipróbálnia ezt is. A SkyFire kifejezetten a Flash-tartalmak megjelenítésére koncentrál: az alkalmazás külön jelzi, ha az oldalon lejátszható videót talált. Gyors, pontos, megbízható.
Az Android azért a lehetőségek tárháza, mert akár a gyári szoftvereket is megváltoztathatjuk. Ez az SMS-szoftver teljes egészében átveszi az üzenetküldés feladatát, ezzel együtt pedig rengeteg testreszabási lehetőséget ad felhasználójának. Aki az iPhone-féle chatformájú SMS-felületre vágyik, az próbálja ki.
