Olyan kemény filmek, mint Az utolsó műszak, a Harag, A méhész vagy A melós után David Ayer leforgatta eddigi legszemélyesebb filmjét, melynek végén a fél moziterem ütemes szipogásban tör ki.
A történet
James Belmont (Brad Pitt), a különleges erők leszerelt katonája és harci kutyája, Odin az alaszkai vadonból tartanak hazafelé, mikor a férfi szívrohamot kap gépe fedélzetén, ami aztán le is zuhan. Megsérülve, de nem megtörten vágnak neki a gyönyörű, de könyörtelen erdőnek, hogy elérjék a civilizációt. Útjuk során medvékkel, farkasokkal, sebes sodrású folyókkal és veszélyes mocsarakkal szembesülnek, de a legnagyobb kihívást a PTSD jelenti számukra, ami mindkettőjük lelkén mély sebeket ejt.
A pozitívumok
Odin jó kutya. Igazából négy különböző német juhász játssza, de a jelenetei többségében egy Uber nevű eb formálja meg, és láthatóan erős a kötelék közte és Brad Pitt között, aki a forgatások szüneteiben is a kutyával lógott - egy idő után már nem csak szakmai indíttatásból. Kettejük kapcsolata adja a film magját, egy filmvásznon sokszor látott, de nagyon emberi érzés, a kötődés és bajtársiasság lecsupaszított bemutatását. Hálás és elnyűhetetlen téma. És mivel az egyikük egy kutya, valahogy az "együtt éltük át ezt a sok szarságot, ezt is ki fogjuk bírni" érzés a feltétlen odaadásának köszönhetőn még bensőségesebben jön át a vásznon.
Sebzett teste és lelke ellenére Belmont is kemény arc, mint Ayer figurái általában, vele kapcsolatban a rendező mégis a legérzékenyebb oldalát veszi elő, aki bevallottan sírt, miközben Cameron Alexander forgatókönyvét olvasta. Előjöttek benne katonamúltjának emlékei, egykori apjához fűződő viszonya, nem mellesleg az is, hogy ő is egy német juhászkutya mellett nőtt fel. A személyes élményekből pedig egy marcona, rendkívül férfias, de érzelmes történetet szőtt, amin nem szégyen sírni.
A negatívumok
Lehetett volna ez a történet sokkal rétegzettebb is. Építhették volna arra, hogy ez a kanosszajárás tulajdonképpen az a purgatórium, amibe a Belmont által a háborúban elkövetett bűnei taszította őket, ahol vezekelni kell saját maga, a kutyája és úgy általában a világ előtt, de sajna nem ennyire mély, sem a sztori, sem a figura. Ayer inkább a könnyebb utat választja, sorozó prospektusokból olvas fel passzusokat, ha épp nem a sekélyes (habár kétségkívül hatásos) gondolatait tolmácsolja.
A filmet Új-Zélandon forgatták, gyönyörű képekkel dolgozik (a kamerák mögött az Avatarért Oscart kapott Mauro Fiore állt), melyekről viszont fájdalmasan látványosan potyognak le a CGI-állatok. Oké, hogy nem lehet valódi farkasokat és medvéket ráuszítani Pittre, mert a producerek frászt kapnának, de a feszültség szélsebesen szökik el a filmből, akárhányszor csak megjelenik egy vicsorgó pixelhalom.
A verdikt
Allegória helyett állatromantika, ezt kínálja A vadon szíve, no meg egy szikár és fókuszált túlélőtörténetet, amit már sokszor láttunk, de mindig hajlandóak vagyunk újra átélni, és jól meg is könnyezni. Nem szégyen az.
A vadon szíve (Heart of the Beast) 2026. szeptember 24-től látható a mozikban magyar hanggal és eredeti nyelven, felirat nélkül.
