Pár hete átrágtuk magunkat a Star Wars jelenlegi kánon szisztémájának működésén és a két fő idővonal, a Legendák és az új Kánon egymáshoz való viszonyán. Ezután megnéztük a Legendák idővonal legjelentősebb inkonzisztenciáit is, most pedig a Kánonon a sor.
Noha annak idején a Lucasfilm azzal az ígérettel hozta létre ezt az új kontinuitást, hogy itt a történetek között nem lesz hierarchia, minden sztori egyenrangú lesz kánon szempontjából, bármilyen médiumról legyen szó. Mostanra ez a rendszer szabad szemmel is jól látható repedésekkel bír, mely elsősorban a mozgóképes tartalmak megszaporodásának köszönhető. Noha olykor egészen szépen sikerül implementálni egy-egy, írott tartalmakban lefektetett történeti elemet animációs, vagy akár élőszereplős alkotásokba is (mint például Cobb Vanth esetében), máskor teljesen indokolatlan átalakításokról is beszámolhatunk, különösen, ha Dave Filoninak is köze van a dologhoz. És nem is ő az egyetlen.
Mielőtt belekezdenénk, fontos megjegyezni, hogy itt valódi, a Kánon kontinuitásán belül létrejött ellentmondásokról lesz szó, nem olyan mondvacsinált problémákról, mint például karakterek megváltozott születési dátuma a Bővített Univerzum kontinuitásához képest. Mivel ilyen módon a két idővonal történeteinek nincs kötelező ereje egymásra nézve, így itt nem beszélhetünk valódi ellentmondásról.
Tavaly Az akolitus kapcsán például Ki-Adi Mundi életkora alapján merült fel többször ez a kérdés, ám ez esetben egyértelmű hergelésről van szó. Azoknak, akik a leghangosabb bírálói voltak a mester felbukkanásának, mondván, így hamarabb született, mint a Legendákban, valahogy azzal például sosem volt problémájuk, hogy a Zsivány Egyesben nem Kyle Katarn lopta el a Halálcsillag terveit, holott ezen logika mentén ez is "a kánon átírásának" minősülne.
Félreértés ne essék, Az akolitusra sok rosszat lehet mondani, hiszen kivitelezésében egy borzalmasan sikerült alkotásról van szó, viszont azt a kánont, azt a kontinuitást, melynek részét képezi, semmilyen módon nem írta át. Attól, hogy valami nem babrál a kánonnal, még lehet rossz, és akkor is lehet valami jó, ha közben nem illeszkedik tökéletesen minden más sztorihoz. Egész egyszerűen arról van szó, hogy mivel a közhangulat utálta a sorozatot, így bármi, akár teljesen megalapozatlan negatív véleményt is mondott róla valaki, azzal rengeteg zöld pacsit lehetett begyűjteni, az elhangzottakat pedig jórészt senki sem kérdőjelezte meg.
Nézzünk viszont tíz valódi, belső ellentmondást az új Kánon idővonaláról.
Rey és Poe első találkozása
Az ébredő Erő regényváltozatának legvégén, miután az ellenállók visszaérnek a D'qaron lévő bázisra, Rey és Poe találkoznak. A lány elárulja a nevét a pilótának, aki azt feleli erre, hogy tudja. Ugyanez a jelenet gyakorlatilag teljesen ugyanígy még egyszer megtörténik Az utolsó Jedik legvégén, az Ezeréves Sólyom fedélzetén. Ennek oka az, hogy Rian Johnson úgy gondolta, ennek a két karakternek az első találkozása elég nagy horderejű ahhoz, hogy ne egy regényben, hanem a képernyőn történjen meg először.
Yoda fénykardja
A Boba Fett könyve egyik legnagyobb problémája, hogy két teljes epizódot elvitt a játékidőből egy olyan történet, melynek egész egyszerűen nem ebben a sorozatban lett volna a helye. Ráadásul nem elég, hogy emiatt Boba alvilági háborújának történetét nem bontották ki megfelelően, de ráadásul ez a két rész el is vitte róla a fókuszt. Mindenesetre az egyik ide köthető részben azt láthattuk, amint Luke Grogut tanítgatta az Ossuson épülő iskolájában, ám érzékelte, hogy a fiatal nem teljesen ott van fejben, inkább visszamenne pótfaterjához. Így hát felkínál neki egy lehetőséget: választhat a Din Djarin által ajándékba hozott beskar láncing, és Yoda mester egykori fénykardja között. Ha előbbit választja, visszatérhet pártfogójához, de nem lehet belőle jedi. Ha viszont utóbbit, akkor Luke folytatja kiképzését, de tovább kell lépnie.
Az egyetlen probléma ezzel a jelenettel az, hogy Yoda fénykardját már láttuk egyszer megsemmisülni, méghozzá a Charles Soule-féle 2017-es Darth Vader képregénysorozatban. Ez a sztori közvetlenül A Sith-ek bosszúja után játszódik, és egy jelenetben Mas Amedda egy publikus esemény során egy kohóba dobja az összes olyan fénykardot, mely hátra maradt a Jedi Templom ostroma során. Ezek között van Yoda fegyvere is, melyet Palpatine jobbkeze még külön fel is mutat a tömegnek. A Lucasfilm Story Group később azzal magyarázta ezt az eltérést, hogy 900 év alatt valószínűleg nem csak egy fénykardja volt Yodának, ami lássuk be, még ha igaznak is vesszük, kissé slampos magyarázat.
Kanan és a 66-os parancs
A Star Wars Lázadók egyik főszereplője még az új kánon indulása környékén kapott egy saját sorozatot, mely bemutatta fiatalkorát egészen a klónok háborújának időszakától a 66-os parancson át fiatal felnőtt koráig. Ebben a képregényben azt is láthattuk, amint mestere, Depa Billaba feláldozza magát a parancs kiadásakor a Kaller bolygón, hogy ő elmenekülhessen. Az eset éjszaka történik, a parancsot saját klón egységének vezetője, Grey kapta meg, és páncéljukon piros jelöléseket viselő társaival közösen hajtotta végre.
Néhány évvel később A rossz osztag című animációs sorozatban Dave Filoni valamilyen okból kifolyólag szükségét érezte annak, hogy megváltoztassa ennek a történetnek néhány részletét. Az eset ugyanúgy a Kaller bolygón történik, ám nappal, Grey és társai nem piros, hanem zöld páncélt viseltek, és a Bad Batch gúnynevet viselő 99-es klón egység is jelen volt a parancs kiadása során, akik megpróbáltak segíteni az ifjúnak.
A Mandalore ostroma
A klónok háborúja záróévadának utolsó négy része az egyik legjobb Star Wars-tartalom, amit valaha kaptunk, ám ehhez is tartozik néhány retcon. A Mandalore ostromának eseményeit ugyanis elsőként az E.K. Johnston által jegyzett Ahsoka regény mesélte el néhány visszaemlékezés révén. Ennek a könyvnek az volt a célja, hogy némi összeköttetéssel szolgáljon Ahsoka karakterét illetően A klónok háborúja és a Lázadók között abban az időszakban, amikor még úgy volt, előbbi széria sosem fog teljesértékű befejezést kapni. A Mandalore ostroma viszont egy fontos mérföldkő a karakter életében, így ez egy megfelelő mód volt hivatalosan is beemelni ezt az eseménysort Ahsoka történetébe, Johnston pedig Filonitól kapott vázlatok felhasználásával bele is írta ezt a regénybe.
Viszont amikor Dave Filoni lehetőséget kapott, hogy mégis megcsinálja a sorozat zárását, kissé továbbfejlesztette eredeti elképzeléseit, ami így már nem passzol azzal a verzióval, ahogy a regényben olvashattuk. Az egyik leginkább szembetűnő eltérés, hogy a könyv tanúsága szerint Ahsoka a Mandalore ostroma során is régi, zöld fénykardjait használta változatlanul, míg a sorozatban Anakin átalakította őket kékké. Ezen túl a Maul és Ahsoka közötti párbaj részletei is eltérnek a két verzió között, noha a sorozatban látott harc sokkal jobb, mint a könyves (ebben egy sugárpajzs segítségével ejtik fogságba az egykori sithet).
Ahsoka és az inkvizítor
Nem a Mandalore ostroma az egyetlen kontinuitást érintő változás, mely az Ahsoka regényhez köthető. Ez a kötet meséli el annak a történetét is, hogy hogyan építette a lány a Lázadókban is látott fehér fénykardjait. Egész pontosan arról van szó, hogy Ahsoka a 66-os parancs után sehol sem maradt meg sokáig, mert mindig túl közel került volna a lelepleződéshez, így Obi-Wannal és Yodával ellentétben időnként változtatta a rejtekhelyét. Amikor a Raada nevű mezőgazdasági bolygón rejtőzött el szerelőként, végül kibukott valódi énje, és segített a helyieknek megszervezni egy amolyan ad hoc felkelést az otthonukat kiszipolyozó birodalmiak ellen. Mikor kiderült a valódi kiléte, a Birodalom egy inkvizítort, a Hatodik Fivért küldte rá, Ahsoka viszont legyőzte őt, a férfi fénykardjában lévő vörös kristályokat pedig megtisztította a sötét oldal befolyásától, majd ezeket használta fehér fénykardjai megépítésére.
Kb. ugyanennek a történetnek egy jócskán leegyszerűsített változatát láthattuk a Jedihistóriák című animációs antológiában, ám itt nem a Hatodik Fivér, hanem egy teljesen másik inkvizítor jött el Ahsokáért. Filoni ezen húzását csak a közelmúltban kísérelte meg feloldani a Lucasfilm, szintén meglehetősen slampos módon: a jelenlegi álláspont szerint az animációban látott rigóbácsi inkvizítor nem a Hatodik Fivér, hanem a Tizenegyedik, így gyakorlatilag azt kellene elhinnünk, hogy kétszer történt meg szinte teljesen ugyanaz, és Ahsoka is kétszer csatlakozott a felkelés hírszerzéséhez Bail Organa közbenjárásával. Így hát a Lucasfilm valamiféle magyarázatot próbált adni ennek a helyzetnek a feloldására, de sikerült?
Grievous ujjai
Szintén Filoni, szintén históriák, csak ezúttal nem jedi, hanem birodalmi. A Morgan Elsbeth első epizódjában új szemszögből láthatjuk a dathomiri boszorkányok Grievous általi lemészárlását, melyet eredetileg A klónok háborúja harmadik évada dolgozott fel. A probléma az, hogy Grievous nem a megfelelő megjelenésével van itt jelen.
A klónok háborúja eredeti hetedik évadában lett volna egy négyrészes történet, melyben Obi-Wan és Anakin az Utapaura mennek, ahol többek között Grievousszel is meggyűlik a bajuk. Erre a történetszálra Grievous kapott egy új karaktermodellt, mely már A Sith-ek bosszújában látott megjelenésén alapszik, ellentétben a korábbi évadokkal, melyekben több páncéleleme is különbözik ettől, például nagyobb váll elemekkel, egy kissé eltérő maszkkal és egybefüggő mellvérttel rendelkezik, illetve csak öt ujja van a kezén, míg A Sith-ek bosszújában és így a későbbi TCW-s modellen is már 6.
Mivel ez az Utapau történetszál sosem készült el teljes animációval, így ezt a karaktermodellt csak a hetedik évadban, az egyik epizódfelvezetőben láthattuk, egy statikus pózban. Így hát Filoni úgy döntött, ha már felhasználja a karaktert a Jedihistóriákban, akkor az új megjelenését teszi bele a sorozatba. Ez mind szép és jó, és egyébként Grievous rohadt menő volt ebben az iterációjában, de a korábban lefektetett kánon szerint, melyet ráadásul éppen maga Filoni alkotott, egész egyszerűen nem így nézett ki az idővonal ezen pontján a karakter.
Thrawn és Pellaeon
A Timothy Zahn által megalkotott Thrawn főadmirális karakterének az egyik különlegessége, hogy rendszerint van mellette egy amolyan Watson jellegű figura (amennyiben Thrawn tekintjük Sherlocknak), aki rendszerint tanul is a főadmirálistól, másrészt egy fontos szövetséges is számára. Közülük az első és eredeti volt Gilad Pellaeon, még a Legendákban, azonban a karakter már a kánonban is több ízben felbukkant a főadmirális oldalán, vagy vonatkozásában. A Mandalóri 3. évada és az Ahsoka fináléja okén kikövetkeztethető, hogy a párost hamarosan élőszereplős formában is együtt láthatjuk majd, kapcsolatuk azonban Zahn kánon Thrawn regényeiben lett megalapozva.
A kék főadmirális és a hűséges tiszt elsőként a Thrawn: Árulás című regényben találkoznak, nem sokkal a Lázadók negyedik évadának fináléja, és a főadmirális eltűnése előtt. Ehhez képest a Birodalmi históriák animációs antológiában már jóval korábban együtt látjuk őket, mikor Thrawn még csak admirális rangban szolgál. Máig nem lett megmagyarázva, hogy ezt miért és hogyan.
OrbaLin
A Köztársaság fénykora egy hatalmas vállalás volt a Lucasfilm részéről. Egy olyan, írott tartalmakat, tehát elsősorban könyveket és képregényeket tömörítő projektről beszélünk, melyben több szálon kötődnek egymáshoz a különböző sztorik. Ebből kifolyólag fontos volt, hogy az írók rendszeresen kommunikáljanak egymással, ám egy alkalommal mégis csak sikerült bakizni egyet.
Volt ugyanis a korszakban OrbaLin nevű jedimester, aki egyébként egy ugor nevű fajba tartozott, akiknek teste ilyen takony jellegű halmazállapottal bír. A mester két párhuzamosan játszódó történetben is jelen volt, a Valo ostrománál a Viharfellegek című regényben, és a korszak egyik antanogista csoportjának, a drengirek vezetőjének legyőzésénél is a Mulita bolygón, a korszak fősodratú képregénysorozatában. Cavan Scott, a képregény szerzője elismerte, hogy ez egy baki volt, később viszont egész jó magyarázatot adtak rá, hogy hogyan volt ez lehetséges.
Emlékeztek, hogy azt írtam, OrbaLin teste ilyen alaktalan takonyból volt? Nos, egyszerűen kettévált, így lehetett egyszerre két helyen. Persze jobb lenne az ilyen szitukat elkerülni, de ha már megtörtént, mindenképp jobb magyarázat, mint az, hogy Ahsokával kétszer megtörtént ugyanaz.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
Poe Dameron háttértörténete
A Skywalker kora előtt megjelent számos Star Wars tartalom lefektette, hogy Poe Dameron az Új Köztársaság pilótája volt, mielőtt beállt volna az Ellenállásba, hogy az Első Rend ellen harcoljon. Ezzel szemben a kilencedik számozott epizód állítása szerint egy ideig fűszercsempész volt, mielőtt beállt volna Leia szervezetébe. Ebből kifolyólag egy ilyen tigrisbukfenccel be kellett gyömöszölni Poe előtörténetébe egy teljes regényt, melyből kiderül, mi volt itt az események sorrendisége úgy, hogy a korábban kiadott infók is helytállóak maradjanak. Ez végülis egy feloldott ellentmondás, de ha engem kérdeztek az már régen rossz, ha egy történet megszületésének egyedül az áll a hátterében, hogy helyrehozzon egy olyan inkonzisztenciát, ami amúgy teljesen elkerülhető lett volna. Ennek ellenére amúgy az említett Poe Dameron: Szabadesés egy egész kellemes regény volt, legalább ennyi jó származott ebből.
Cassian Andor és K-2SO találkozása
Még a Zsivány Egyes kapcsán jelent meg egyfüzetes képregény, melynek Rogue One: Cassian Andor and K-2SO volt a címe. Értelemszerűen azt mesélte el, hogy hogyan találkozott a címben említett két karakter, egy meglehetősen sótlan, erősen termékkapcsolás szagú sztoriban.
Amikor bejelentették, hogy érkezik az Andor sorozat, illetve megjelent az első évad, ami az egyik, ha nem a legérettebb Star Wars történet valaha, és olyan írói minőséget képvisel, mint nagyon kevés másik történet a messzi-messzi galaxisban, szinte egyértelműnek tűnt, hogy ezt a még középszerűnek is csak nagyon jóindulattal nevezhető képregény figyelmen kívül lesz hagyva. Így is lett, Cassian és K2 találkozása a ghormani mészárlás során pedig sokkal hatásosabb, így az igazat megvallva nem tudunk haragudni Tony Gilroyra emiatt.
Ezek a leginkább említésre méltó ellentmondások az új kánon tartalmai között. Néhányukat sikerült egészen épkézláb módon körbemagyarázni, míg mások valószínűleg mindig szálkák maradnak az erre háklis rajongók szemében. Reméljük, hogy a Lucasfilm a továbbiakban jobban figyel majd az ehhez hasonló, elkerülhető dolgokra. Az sem lenne hátrány, ha a tartalmak nagyobb merészséggel lépnének ki abból a körülbelül 60 éves időtartamból, melyet Skykwalker Sagának nevezünk, hiszen minél telítettebbé válik az idővonalnak ezen része, annál nehezebb lesz anélkül elmesélni bármit, hogy ütközne egy másik történettel. James Mangold A jedik hajnala idején játszódó filmje, mely 25 ezer évvel az eddigi filmek előtt veszi fel a fonalat talán kinyitja majd a kaput a régmúltban játszódó történetek előtt is, ahol szabadabb mozgástérrel rendelkeznek majd az írók.
