Egy hete van már nálam a ROG Xbox Ally X és bár ez a legkompetensebb PC-s kézi konzol az egyébként inkompetens kézi konzolos piacon, ettől függetlenül ez egy nagyon pici középkategóriás gaming PC maradt, ami egy dolgot csinált igazán jól: rávilágított, hogy mekkora szarban is van az Xbox.
Az Xbox Ally persze nem okozója a Microsoft problémáinak, de kiforratlan koncepciótlanságával néhol hűen reprezentálja őket, különös tekintettel arra, hogy az Xbox egyszerűen nem találja a helyét azon a piacon, ahol kicsivel több, mint egy évtizede még legyőzhetetlen volt. De mi történt? Hogyan jutottunk el onnan, hogy a Microsoft egyszerűen nem tudott tévedni az Xbox 360-as érában egészen odáig, hogy Magyarországon - és egy csomó más országban - a viszonteladók már nem akarnak Series konzolokat árulni?
Elmesélem nektek, hogy én hogyan láttam, aki a PS2-ről azonnal Xbox 360-ra váltottam és biztos voltam benne, hogy együtt is maradunk, amíg a nagy vörös kör el nem választ.
Az aranykor
Nem tudom, hogy érezted-e már magad ma öregnek, de majdnem napra pontosan húsz éve jelent meg az Xbox 360. Nyilván a koromból kifolyólag is, de ezt az időszakot a gaming aranykoraként éltem meg és egyébként sok tekintetben az is volt. Akkor iszonyatosnak ható technikai előrelépések történtek a piacon, sorra jöttek azok a franchise-ok, amiket az ipar azóta is nosztalgiadollárra igyekszik váltani, nemcsak elérhetővé, de szórakoztatóvá vált az online multiplayer és mindezt a fejlődést az Xbox 360 hajtotta. Egy évvel a PlayStation 3 megjelenése előtt az Xbox letarolta a piacot, a stúdiók szerettek rá fejleszteni, a játékosok imádták a teljes ökoszisztémát és úgy tűnt, hogy az Xbox nem tud rosszat csinálni: az Xbox Live-tól egészen a Gamerscore-ig minden hazardírozása bevált. Nem hiszed? Még a gaming legnagyobb buktájának ígérkező Red Ring of Deathen is nyert, mert az öltönyös excelbácsik úgy döntöttek, hogy benyelnek egymilliárd dollárt és minden egyes hibás Xbox 360-at kicserélnek, elnyerve a játékostársadalom tiszteletét és bizalmát, ami a dollár után a legfontosabb valuta ebben az iparban.
A teljes sikerhez persze az is kellett, hogy egy évvel később a Sony az összes lehetséges rossz döntést meghozza a PlayStation 3-mal kapcsolatban, a japánok ugyanis kiadtak egy nagyon drága konzolt egy akkoriban még senkit sem érdeklő Blu-Ray-lejátszóval és egy olyan komplikált architektúrával, amire szenvedés volt dolgozniuk a kor top fejlesztőinek is, az indie-kről nem is beszélve. Ahogy teltek az évek, a Sony sokat ledolgozott a hátrányából, igyekezett lenyomni az árat és a stúdiókat is hozzászoktatta a barátságtalan fejlesztői környezethez, illetve sorra hozta ki a korszak legjobb játékait, de csak a hetedik konzolgeneráció végére sikerült utolérnie a Microsoftot. Majd pedig később végül le is előzte.
A fordulópont
Ritka, de valójában órára pontosan meg tudom mondani, hogy mikor történt.
2013 május 21-én, este 7-kor Don Mattrick, az Xbox akkori vezetője kisétált a színpadra és este 8-ra bedarálta a Xbox brandet.
Mattrick az EA-től igazolt át és azt a feladatot kapta, hogy nemcsak az Xbox, de a konzolok új generációját alkossa meg, ami összegyúr mindent, amit egy nappalitól szeretnénk. Nagyon furcsa belegondolni, hogy 13 évvel később minden olyan új feature, megoldás és népszerűtlen változtatás, ami a születése napján temette el az Xbox One-t, ma már teljesen természetes, úgyhogy ha ma este jelentették volna be, a szemünk se rebbenne. Az Xbox One tehát a folyamatos internetkapcsolatot igénylő szoftverével és végtelen tévés funkciójával furcsán otthon érezné magát 2025-ben, bár a belekényszerített Kinectet, valamint a használt és visszafele kompatibilis játékokhoz való hozzáállását valószínűleg ma sem nyelnénk le. Nekünk, itt a jövőben egy olyan előfizetési modell kell már, ahol nem hogy nem tudjuk eladni a játékainkat, de még csak nem is a mieink! Ezt neked, Mattrick!
A Microsoft fejesei egy teljes órán keresztül lövöldözték egymást lábon a színpadon, az akkor még senkit sem érdeklő hangirányítással próbálták indokolni a kötelező Kinectet és nevetségesen részletesen bemutatni, hogy a Microsoft új videójáték konzolja valójában egy nagyon okos tévédoboz. Nem volt jó nézni, ezt a műsort valójában senki sem élvezte. Mármint a Sonyn kívül.
Mert a hetedik generációt rendesen beszopó japánoknak egyszer csak az ölébe esett a nyolcadik. És a kilencedik. És valószínűleg az összes többi is.
Az Xbox One felgyújtotta magát a színpadon, a PlayStationnek meg rengeteg ideje volt melegedni a tűz mellett és valószínűleg le is pisilte volna, ha nem tart attól, hogy kialszik. A Sony minden apró hibát kihasznált, a későbbi prezentációja valójában végig arról szólt, hogy mit és hogyan csinál jobban, mint a Microsoft, és a következő hetekben addig rugdosta az akkor már kétségbeesetten magyarázkodó Xbox One-t, hogy a konzolháború még azelőtt eldőlt, hogy bármelyik megjelent volna.
Erre a videóra emlékeztek? Ennél jobban semmi sem foglalja össze a 2013-as hangulatot.
Don Mattrick arra gondolt, hogy még jó ötlet lesz páros lábbal beleszállni az egyébként sem különösebben megértő, nüanszokat hírből sem ismerő játékostársadalomba, és sértődötten kiállni az Xbox One mellett. Szerinte ugyanis, ha nem tudsz internetkapcsolatot csiholni, akkor ott van neked a Xbox 360. Az egész xboxos csapat hónapokig igyekezett mindenkit meggyőzni arról, hogy kurvajó lesz ez, hiszen ez a konzol egy mindenegyben szórakoztató központ, ki van ez találva, na. És ezt tartották egészen a 2013-as E3-ig.
A Sony konferencia után ugyanis a Microsoft szinte azonnal elkezdett pánikszerűen visszafele evezni, és szépen sorban törölte az összes népszerűtlen kezdeményezést. Mégsem kell folyamatos internetkapcsolat a konzol működéséhez. Jaj, hát hogyne cserélgethetnéd a játékaidat, mi sosem vetemednénk arra… A Kinect maradt. Ahogy a PS3-on a Blu-Ray-lejátszó, úgy az Xbox One-on a mozgásérzékelős megfigyelőrendszer lett az, amire a kutyának nem volt szüksége, de pont annyira dobta meg a konzol árát, hogy a konkurencia jobb dealnek tűnhessen. Valójában visszatáncoltak a redmondiak majdnem mindenből, de nem azért, mert rájöttek, hogy ezek esetleg nem a játékosok javát szolgáló újítások, hanem azért, mert a PlayStation egy olyan alternatívát rakott le az asztalra, ami minden szempontból jobb értékajánlat volt. De mindez már túl késő volt. A közönség döntött, a mémek megszülettek, ebben a generációban a PlayStation 4 szólt a gamereknek, az Xbox One meg ki tudja kinek. Senkit sem érdekelt már, hogy a Microsoft konzolja végül egy valódi játékkonzolként jelent meg, amiben volt néhány tévés funkció, mert az emberek csak arra a narratívára emlékeztek, amit a Microsoft abban a 60 percben rakott eléjük.
Valaki takarítsa el a romokat
Az Xbox One katasztrófája azt is megkérdőjeleztette a Microsofttal, hogy egyáltalán van-e még bármi keresnivalója ezen a piacon, hiszen a befektetők sem szívesen nézték, hogy a Xboxot kedvére gagyogtatja a PlayStation a kasszáknál. 2014-ben Bill Gates hátrébb lépett és átadta a cég vezetését Satya Nadellának, aki eddig felhőszolgáltatásokat fejlesztett és ebben is látta a cég jövőjét. Ez akár egy külön anyag is lehetne, de a mostani történet szempontjából inkább az a fontos, hogy miután Mattrick "új kihívásokat keresve" átmenekült a Zyngához, az Xbox brandet egy valódi gamer kezébe adták. Phil Spencer nemcsak meggyőzte Nadellát, hogy Microsoftnak alapvető része a gaming és nem szabad elengedni, de szerintem ő volt a tökéletes ember arra, hogy visszaszerezze az emberek bizalmát a brandben. Spencer egy majdnem porig rombolt királyságot vett át, amit tégláról téglára kellett visszaépítenie és közben visszaadni az életkedvét a fossá traumatizált lakosságnak is.
Az új vezető az első adandó alkalommal kukázta a Kinectet és meccselte a konzol árát a PlayStation 4-hez, ami pár hónappal korábban a Microsoft egy újabb kudarcának beismerése is lehetett volna, de Spencerrel az élen ez inkább egy új vezető első jó lépésének tűnt a helyes úton. Egy nagyon hosszú úton. Az új király az 2015-ös E3-on belerúgott még egyet Don Mattrickbe és azt is elintézte, hogy az Xbox One visszafele kompatibilis legyen az Xbox 360-as játékokkal. Egy újabb megkésett győzelem. Viszont két évvel a konzol megjelenése után ez sokkal inkább a bizalom visszaszerzéséről, semmint a konzolverseny megnyeréséről szólt. Ezen az E3-on pont kint voltam, és bár akkor már boldog Sony-póni voltam, nagyon jó volt látni azt az egyértelmű változást a Xbox brandben, amit Spencer szült. A színpadon már nem smartcasual jelmezbe öltöztetett milliárdosok mutatták be a játékokat, hanem valódi fejlesztők - és Todd Howard -, az egész előadás azt az érzést erősítette, hogy a Microsoft szép lassan visszasunnyog a befektetők háta mögül a gamerek oldalára.
Aztán jött 2017 és a Game Pass. Akkoriban még senki sem gondolta, hogy mennyire fontos része lesz ez a Microsoft terveinek, vagy éppen mennyire lesz az egyetlen terve. Erre majd visszatérünk később.
A biztonsági doboz
Kis túlzással mondhatjuk azt, hogy amíg a Microsoft egy excel doksiban tervezgette a Game Passt, addig Spencer 2020-ra épített neki egy olyan fekete dobozkát, ami várhatóan senkiből sem vált majd ki szélsőséges érzelmeket. Amíg a konkurencia a leggémerebb státuszszimbólumot rakta le elénk, addig az Xbox egy fekete és egy fehér dobozt, ami úgynevezett videójátékok futtatására volt alkalmas. Nem volt hozzá térfigyelő kamera, visszafele kompatibilis volt a teljes könyvtáraddal, nem volt különösebben drága, architektúrában nagyon közel került egy átlagos gaming PC-hez és volt hozzá egy nevetségesen olcsó előfizetés, ami az újonnan érkezőket is ellátta hónapokig - vagy évekig - játékokkal. Ráadásul rögtön kettő volt belőle.
Spencer terve valójában tökéletes volt. Itt van a legerősebb konzol és a legjobb deal a gamingben. Have fun. A viszontlátásra.
Csak két apró probléma volt. A nyolcadik konzolgeneráció már az agresszív digitalizációról szólt és a játékosok mindkét - na jó, mindhárom - oldalon azzal töltötték az elmúlt hét évet, hogy egy szép nagy könyvtárat építettek maguknak, amihez értelemszerűen a generációváltás után is kötődtek. Csapatot váltani már nem volt olyan egyszerű, mert a legtöbb játékod a fiókodhoz van kötve, ezért eladni sem olyan könnyű, búcsút mondani nekik meg főleg nem. Ahogy a mobilos piacon, úgy a gamingben is az a legnagyobb kihívás, hogy rávedd a felhasználókat a váltásra, ezért igyekszik minden androidos gyártó a lehető legegyszerűbbé tenni az Apple-ös köldökzsinór elvágását is. Márpedig a Seriesnek nemcsak egy jó konzolnak kellett lennie, hanem annyira jónak, ami zöldre színezi annak a 115 millió játékosnak a szívét, akik a PlayStation mellé rakták le a voksukat - és esetleg megtartják azt ötvenvalamennyi milliót, akik pedig az Xboxnál maradtak.
"A legrosszabb generáció, amit el lehet veszíteni" - Phil Spencer
A másik nehézség, hogy a Xbox még mindig nem mászott ki abból a gödörből, amit majd' egy évtizeddel korábban ásott magának. A játékostársadalom nem felejt és nehezen bocsát meg, a Bethesdának még mindig felemlegetjük az aranyszínű lópáncélt, az Electronic Arts csinálhat bármennyi Jedi Fallen Ordert, ma is a világ legrosszabb vállalataként tartjuk számon azért, amit sportjátékaival vagy a csodálatos BioWare-rel csinált, és a Ubisoftnak sem hinnénk el soha, hogy egynél többfajta open worldöt tud csinálni. Egyesével kedves, szórakozni vágyó, vidám lelkű kölykök vagyunk, csoportban viszont DLC-kel és mikrotranzakciókkal traumatizált, szomorú Facebook-kommentelők, akik nem hisznek a második esélyekben.
Úgyhogy a PlayStation 5 olyan gyorsasággal darálta be a Xbox Series konzolokat, hogy a Microsoft elvesztette a hitét a hardverekben is.
Minden egy Xbox
Marketingesként mindig azt mondtuk, hogy ha valami mindenkinek szól, akkor az valójában senkinek sem. A kommunikáció akkor működik a legjobban, ha pontosan tudod, hogy kihez beszélsz, mert akkor jó eséllyel azt is meg tudod mondani, hogy mit akar hallani, viszont ha egyszerre próbálsz mindenkit meggyőzni, akkor senki sem tudja magáénak érezni a mondandód. Kivéve persze, ha iszonyatos mennyiségű pénzt tolsz bele és teszel egy olyan ajánlatot, amit nagyon nehéz visszautasítani.
Ez lett a Game Pass. Egy nevetségesen olcsó előfizetéses modell, ami egy polifonikus csengőhang áráért több ezer órányi játékélményt kínált és szép lassan Xboxot varázsolt a tévédből, a telefonodból, a kézi konzolodból és a hűtődből is. A Microsoft betolta az összes zsetont középre és egy cukorkaboltba szabadult betépett tinédzser visszafogottságával kezdett tartalmat vásárolni a szolgáltatásába, ami azzal tetőzött, hogy 73 milliárd dollárért bekebelezte az Activision Blizzard Kinget.
Az Xbox ekkor megszűnt egy doboznak lenni és szolgáltatássá alakult, a Microsoft pedig ezzel kilépett abból konzolháborúból, amit már 2013-ban elvesztett, de csak nagyon lassan fogadott el.
A kiszállt talán nem is a legjobb szó, mert valójában csak egy új frontvonalat nyitott benne, ahol a hardver már nem számít, a doboz pedig már csak egy szerver valahol a föld alatt. A Microsoftnak ez egy tökéletes irány, mert kiaknázhatja azokat a lehetőségeit, amikről a Sony és a Nintendo álmodni sem mer. Ne felejtsük el, hogy a Microsoft egy 3,8 BILLIÓ dolláros vállalat, amíg a Sony mindennel együtt alig 174 milliárdot ér.
A matek alapján a Microsoft itt nem veszthet.
Szép új világ
Ahogy rengeteg más vállalat, úgy a Microsoft is egy kicsit túl izgatott lett a Covid alatt látott számok láttán és meggyőzte magát, hogy a bab az bizony hús. Rengeteg projekt indult el és kapott zöld utat, annyira olcsó volt a Game Pass, hogy szinte szarul érezted magad, ha nem fizettél elő, és egy pár évig úgy tűnt, hogy a Föld jámbor népe mostantól örökre a négy fal között videójátékokkal próbálja majd elterelni a figyelmét a világvégéről. Mindenki elszámolta magát, ahogy a nagy globális paradigmaváltások alkalmával ez törvényszerű. Nézzétek csak meg, hogy mi történik most a mesterséges intelligencia kapcsán. Erre majd később kicsit visszatérünk, de egyébként önmagában is megérne egy külön anyagot, mert az AI a gamingben egyszerre végtelenül izgalmas és ijesztő.
Ebben a szép új világban minden játékra volt pénz, ingyen volt az örökélet és volt lőszer bőven, vagyis inkább mindez hitelre volt, amit a Microsoft végül úgy törlesztett, hogy elkaszálta a hosszú ideje fejlesztés alatt játékait majd csak 2025-ben kirúgott 15 000 embert. Az utóbbi persze költői túlzás, hiszen ez nem kizárólag a covidrobbanás és a Game Pass-fókusz következménye, a nagy részét egészen nyugodtan a mesterséges intelligencia nyakába lehet varrni, mert a Kingnél például voltak olyan fejlesztők, akikkel lefejlesztettették azt az AI-t, ami aztán elvette az állásukat.
A Microsoft egy ideig úgy csinált, mintha a hardver nem is lenne fontos, ezért már szinte biztos voltam benne, hogy a Series S és X kellemetlen pontot is rak a Xbox végére, a gaming divízió pedig mostantól csak portolja a játékaikat az összes valamirevaló platformra és Xboxot csinál mindenből, amin van WiFi és egy kijelző. De legnagyobb meglepetésemre augusztusban a cég elkezdett beszélni az új generációs terveiről, bár egyelőre csak több mint talányosan annyit mondtak, hogy "az új generációs játékosoknak" szól majd a konzol, bármit is jelentsen ez pontosan. Úgyhogy várhatóan még egy (utolsó?) széria biztosan lesz, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert az iparnak szüksége van az egészséges versenyre, és amíg a Nintendo elvan a saját homokozójában, addig a Sonyt nem lehet konkurencia nélkül hagyni, mert ellustul.
Minden Xbox, kivéve a ROG Ally
Bármit is tervez a Microsoft, remélem, hogy jobban átgondolja, mint a ROG Xbox Allyt, mert ha az Xbox jövője valóban egy teljesképernyős alkalmazás, amin nem futnak a Xbox-játékok, akkor szerintem nincs miről beszélnünk. Félreértés ne essék, ez a kézi konzol az eddigi legjobb rossz megoldása a hordozható gamer PC-k problémájára, de bizony nem egy konzol és főleg nem egy Xbox.
Az elmúlt egy hétben azon törtem a fejem, hogy ennek egészen pontosan mi értelme is volt. Mármint azt a részét azt hiszem értem, hogy a Microsoft szeretett volna egy szeletet a kézi konzol pitéből, mert a Valve-nek jól pörög a Steam Deck, a Nintendo végtelen Switchet ad el és állítólag a Sony is készül valamilyen PSP-s dologgal a PlayStation 6 mellé, de Xbox Ally pont annyiban Xbox, hogy van rajta egy gomb, amire ez rá van írva. Egy félmegoldás, ami nekem, lelkes Xbox-barátként azt mondja, hogy a Microsoftot annyira érdekli ez az egész, hogy átküldtek az ASUS-nak egy logót és csináltak egy Windows 11-et, ami kevésbé Windows 11.
Az utolsó majd kapcsolja le a konzolt
Úgy látszik, hogy egyelőre nem kell aggódnunk a jövőért, mert a Microsoft legalább még egy generációval tervez a Xboxszal. Az biztos, hogy az AMD-vel közösen csinálják és tele lesz mesterséges intelligenciával, de ezen kívül csak tippelgetni tudunk, hogy pontosan hogyan is néz majd az Xbox... Alpha? Nos, nem tudom, hogy mi lesz a neve, de a Microsoft soha nem volt ügyes ebben a névadás dologban.
Könnyen lehet, hogy még egy biztonsági doboz lesz, ami pont annyival lesz erősebb a PS6-nál, hogy a marketingesek hívhassák a legerősebb konzolnak. Lehet, hogy eljött az ideje a Xsticknek, és csak egy USB dongle-t kapsz, amit bedughatsz a tévédbe és mostantól minden a felhőből jön. Vagy csinálnak egy Switch-szerű hibridet. Sőt, akár vissza is térhetnek az Xbox One-hoz és bedobozolhatják az összes szórakozásunkat egyetlen eszközbe. Vicces, de most már működne egy olyan gép, ami nemcsak egy játékkonzol, hanem okostévé boxként, zenelejátszóként, okosotthon vezérlőként és hangfalként is működne, mert 12 évvel később már azt tudjuk mondani, hogy a One legnagyobb hibája az volt, hogy megelőzte a korát.
De az is lehet, hogy ezek a nálam nyilván sokkal okosabb emberek kitalálnak valamit, ami letarolja a piacot. Kétlem. De lehet!
Sokkal valószínűbb viszont, hogy 2027-ben egy alibidobozzal búcsúztatjuk a jobb sorsra érdemes Xboxot, amiben a mesterséges intelligencia felváltva hazudja majd a képkockákat és a pixeleket az új Halóhoz és gyermekkorom legmeghatározóbb brandje végleg egy lelketlen előfizetéssé alakul.
