Az elmúlt években láttunk már sokféle szuperhősös tévésorozatot, de szerencsére olykor érkeztek olyan alkotások is, amik ilyen vagy olyan okból ki tudtak tűnni a langymeleg átlagból. És pontosan ilyen lett a 2022-es Peacemaker - Békeharcos is. A Peacemaker nem egyszerűen egy újabb képregényadaptáció, hanem James Gunn őrült, mégis szívhez szóló karaktertanulmánya egy férfiról, aki bármire képes a béke érdekében, akár a tömeggyilkosságra is. A történet közvetlenül Gunn filmje, a The Suicide Squad - Az öngyilkos osztag után vette fel a fonalat, amikor Christopher Smith, azaz Peacemaker túlélte a végzetesnek hitt sérüléseit, és egy titkos kormánycsapat élén egy rejtélyes idegen fenyegetést próbált megállítani. James Gunn a pandémia alatt írta meg a teljes első évadot, és végül majdnem minden epizódot ő maga rendezett, így a sorozat a rendező védjegyévé vált pimasz humorral, popkulturális kikacsintásokkal és brutális akciójelenetekkel lett telepakolva. John Cena ebben a hétköznapinak semmikép sem mondható szerepben egyszerre volt kemény és esendő, ami új dimenziót adott a figurának. A mellékszereplők pedig színes és sokszor abszurd párosításokkal hozták ki a legtöbbet a történetből.
A cselekmény motorja a Project Butterfly néven futó akció volt, amely során a csapat egy idegen inváziót próbál megakadályozni, miközben Peacemaker múltjának sötét titkai is sorra tárultak fel. Különösen nyomasztó szál volt a viszonya édesapjával, Auggie Smithszel, aki nem más, a White Dragon néven ismert, masszívan rasszista gonosztevő. A sorozat egyik legemlékezetesebb eleme ezen felül maga a nyitó főcím volt, amelyben a szereplők szinte kifejezéstelen arccal adnak elő egy groteszk táncot a Wig Wam Do Ya Wanna Taste It című dalára. Ez a mozdulatsor pedig mondani sem kell, pillanatok alatt mémmé vált.
A Peacemaker nemcsak a humor és az akció ügyes keveréke volt, hanem meglepően érzelmesre is sikeredett, bemutatta, hogyan próbál egy hibákkal teli ember változni, miközben körülötte minden robban - átvitt értelemben és szó szerint is. A sorozat a közönség és a kritikusok körében is nagy sikert aratott, és mivel ez volt a The Suicide Squad utána második olyan DC-projekt, ami a James Gunn-Peter Safran páros irányítása alatt készült, jól kijelölte a stúdió új, bátrabb és szabadabb irányát. 2022 végén Gunn ugyebár megkapta a város kulcsát, az örök élet-végtelen lőszer cheatkódot, ő lett a DC Studios fejese Peter Safran mellett. És bizony nem tétlenkedett, megálmodott egy teljesen új filmes univerzumot, a DCU-t, aminek keretein belül már láthattuk tavaly decemberben a Különc Kommandót, nemrég a Superman mozifilmet, most pedig jön a Peacemaker - Békeharcos második évada, melynek első 5 részét már most megmutatta nekünk a Warner, így a lehető leginákbb spoilermentesen most mesélni tudunk nektek arról, hogy sikerült a folytatás.
Régi-új kánon
És bizony az a nagy harci helyzet, hogy a Peacemaker második szezonja az első öt epizód tükrében kifejezetten jónak mondható, sőt még én is alig várom, hogy láthassam, mi történik majd az utolsó három részben. Nyilván az első és legfontosabb kérdés az volt, hogyan oldják meg a kvázi átmenetet, hiszen az első felvonás még a mostanra nyugdíjazott DCEU része volt, az új évad pedig már a DCU-ban játszódik. Nos, ezt sikerült végtelenül elegánsan megoldani, még az első rész elejére pakolt összefoglaló alatt feloldották a problémás pontokat és helyére került minden. Azt kell mondanom, ezt így is kell csinálni, felesleges túlmagyarázni a dolgokat. Mindenesetre az alaphelyzet a következő: Peacemaker és csapata az első évad fináléja után szétszóródott, és csak tessék-lássék módon tartják egymással a kapcsolatot. A DC világának metahumánokkal is foglalkozó állami szerve, az A.R.G.U.S. pedig immár annak a Rick Flag, Sr.-nak az irányítása alatt áll, akit korábban a Különc Kommandó animációs sorozatban és a Superman filmben is láthattunk. Ha pedig emlékeztek még a The Suicide Squad - Az öngyilkos osztag mozira, akkor pontosan tudjátok, az idősebb Rick Flag miért is gyűlöli annyira Peacemakert.
A sorozat második etapja ennek tükrében nem túl meglepő módon nem csak az első szezon folytatása, hanem nagy erőkkel továbbviszi a The Suicide Squad - Az öngyilkos osztag mozifilm történéseit is, és az elvarratlan szálakat újra előkaparja a DC nagy, képzeletbeli fiókjának mélyéről. Ez a fajta világépítés pedig piszkosul jól is áll neki. Ahogy az az erősen 18+-os vonal is, aminek kapcsán Gunn egyetlen kósza pillanatig sem finomkodik. Töméntelen vér, brutális erőszak, és meglepően sok meztelenkedés várja a nézőket ebben az évadban. Az egyik részben konkrétan annyi péniszt tolnak az arcunkba, hogy a Trónok harca sorozat is sírva könyörögne a receptért.
Maga a cselekmény leginkább akörül forog, hogy az első évadban a világot megmentő szedett-vedett banda tagjai a maguk módján próbálnak meg boldogulni az évadzáró eseményei után, Peacemaker kirándulást tesz egy párhuzamos univerzumba, egy másik dimenzióba, ami szinte megszólalásig hasonlít a DCU világára, egyetlen apró, de jelentős különbséggel: ebben a világban Peacemaker nem egy sokadik, Zs-kategóriás, mindenki által vígan kiröhögött antihős, egy bukott igazságosztó, hanem egy A-ligás szupersztár, a város legmenőbb védelmezője. És értelemszerűen itt jön elő a nagy dilemma: mit tegyen John Cena karaktere: hagyja hátra meglehetősen szétcsesződött saját életét, és tegye át a székhelyét az ő szavaival élve "a világ legjobb univerzumába", vagy esetleg hatalmas flintája mellé végre növesszen egy értelmezhető méretű tököt is, és nézzen szembe a problémákkal, illetve tettei következményeivel.
Az új szezon esetében is maga Gunn írta az összes epizódot, de a rendezésből most kevésbé vette ki a részét, mindösszesen csak három epizód fűződik az ő nevéhez, egészen konkrétan az első, a hatodik és az utolsó, nyolcadik. Mivel ahogy említettem, én most az első öt részt nézhettem meg, a matematika jelenlegi állása szerint ez azt jelent, hogy egyetlen olyan részt láttam, ahol James Gunn csücsült a rendezői székben. Ez viszont egyáltalán nem jelent gondot. Érthető, hogy Gunn-nak elképesztően sok most a dolga, és bőven elegendő, ha az írást megcsinálja, így is érezni lehet, hogy ez bizony az ő munkája, az évad le sem tagadhatná, hogy Gunn fejéből pattant ki, annyira betegek a fordulatok, olyan jók a párbeszédek, és annyira hajmeresztő a narratíva.
Szerethető pofák
Cena továbbra is tökéletes választás a címszerepre, ahogy egyre több teret és lehetőséget kap a karaktere, úgy bontja ki a Shrekből ismert hagyma rétegeit, úgy hatolunk egyre mélyebbre Peacemaker lényének esszenciájához. És a néző szépen lassan teljesen megérti, hogy az első ránézésre ostoba szocipatának tűnő főhős igazából egy szilánkosra tört lelkű fickó, aki nem vágyik hatalmas dolgokra, csak némi szeretetre és elismerésre. A visszatérő régi és az új mellékszereplőket is csak dicsérni lehet, Gunn mestere a jó castingnak. Nehéz feladat kiemelni közülük valakit, de ha érdekel benneteket a szubjektív véleményem, akkor szerintem Gunn régi haverja, A Galaxis Őrzői filmekben Yondut alakító Michael Rooker a legkellemesebb meglepetés. Mindeközben Rick Flag, Sr., vagyis Frank Grillo egészen ügyesen növi ki magát az egész DCU egyik legizgalmasabb, filmeket és sorozatokat egymással összekötő figurájává, egyfajta anti-Nick Furyvá, ha élhetek egy ilyen képregénystúdiókat összekavaró hasonlattal.
A Peacemaker - Békeharcos azért egy végtelenül hálás projekt, mert kisebb karaktereket mozgat, nem akarja megváltani a világot, nem akar az egész nagy DCU-t összeforrasztó kötőanyaggá válni, ugyanakkor önmagában, a kánon és a képregényes háttér ismerete nélkül is hibátlanul működik. Ez elsősorban Gunn írásának és a kellő műgonddal összepakolt karaktereknek köszönhető, és a nap végén a néző csak profitálni fog abból, hogy ez láthatóan az író-rendező egyik szerelemprojektje.
Továbbra is úgy állunk, hogy bármennyire is izgultak a rajongók, bármennyire fura döntésnek tűnt Henry Cavill visszacsábítása után teljesen lenullázni az eredeti DCEU-t, James Gunn szemmel láthatóan érti és érzi ezt a világot, és immár több kész projekttel a háta mögött jelenthető ki, eddig nem tudott hibázni. Reméljük ez minél hosszabb ideig így is marad.
