A John Wick sorozat a 2010-es évek egyik legmeghatározóbb akciófilmes robbanása volt, a Keanu Reeves által megformált bérgyilkos (és ha már itt tartunk, maga Reeves is) pedig egy jelentős rajongóbázisra tett szert. Ezen túl a filmek egy egészen érdekes világot építettek fel az alvilági, párhuzamos társadalomra, melyet egy streamingre készült sorozatban, a Continentalban is igyekeztek tovább bővíteni. Hamarosan sorra érkeztek a bejelentések arról, hogy milyen további, mozis spin-offok érkeznek Wick világából, melyek tényleges moziuniverzumot alkotnának abból a sztoriból, ami végérvényesen azzal az egyszerű premisszával indult, hogy egy férfi bosszút akart állni a kutyája haláláért. Ami azt illeti, valószínűleg jobban állt a szériának ez a fajta egyszerűség, és ez annál világosabb, minél inkább bonyolítják a további történeteket. Meg is érkezett az első ezen próbálkozások közül, a Balerina, ez a megállapítás pedig sajnos még több bizonyosságot nyert általa.
Minek nevezzelek?
A főszerepben ezúttal az Ana de Armas által alakított Eve áll, akinek gyermekként megölte édesapját egy rejtélyes szervezet, melynek tagjai egy sebhelyről felismerhetők. A New York-i Continental Hotel igazgatója, a John Wick filmekből jól ismert Winston (Ian McShane) viszont szárnyai alá veszi őt és elviszi a Rusko Romához, mely szervezetnek apja is tagja volt.
A banda beveszi a kislányt, aki ezáltal a Rendező fennhatósága alá kerül, balettezni tanul, no meg persze gyilkolni, legyen szó pusztakezes vagy fegyveres harcról, hogy később amolyan testőr lehessen belőle. Aktív munkájának kezdetén viszont szembekerül egy férfival, aki ugyanolyan sebhelyet visel, mint apja gyilkosai, ennek mentén pedig nyomozni kezd, hogy felderítse ennek a rejtélyes szervezetnek a mibenlétét és bosszút álljon apja gyilkosain.
Az alapkoncepció tehát nem találja fel a spanyolviaszt, de az első John Wick film sem dolgozott ennél összetettebb történettel, ami pedig ott működött, az biztos itt is működni fog, ugye? Nos, nem egészen.
Két dolog tette a John Wicket kiemelkedővé a tucat gengszterfilmek közül: a szerethető karakterek és a sok helyen ugyan eltúlzott, de izgalmas és remekbe szabott módon megkoreografált akciójelenetek. Sajnos ezen területek egyikén sem tudott a Balerina nem, hogy kiemelkedőt, de még csak olyat sem nyújtani, ami egyáltalán megközelíti a John Wick-filmeket.
Laknak itt karakterek?
Az első és fő probléma, hogy a főszereplő, Eve nem kifejezetten izgalmas. Amellett, hogy alapvető motivációja is meglehetősen klisés, sokszor olyan, mintha nem is maga alakítaná az eseményeket és nem saját tettei révén haladna tovább nyomozásában, hanem csak valaki mindig kisegíti, vagy éppen úgy sodródik az eseményekkel, hogy véletlenül szerencsésen alakulnak a dolgok. A háttértörténete és kiképzése egyébként egészen érdekes volt, noha kezdeti nehézségei kissé talán szájbarágósnak tűntek néhol, mintha mindenáron el akarta volna kerülni a stúdió azt a kritikát, hogy a karakter pusztán csak azért erős, mert nő. Ez viszont kissé disszonáns hatást kelt, mert a párbeszédek magukban hordoznak ebben a szekcióban néhány olyan elemet is, melyre az efféle történetek irányába szkeptikusan forduló nézők ugrani szoktak. Tehát a film egyszerre próbálja szinte már erőltetett módon elkerülni, hogy Eve-et "Mary Sue" figurának titulálják, miközben egyébként ugyanazok az alapvetően modern feminista gondolatok is megvannak benne, mint oly sok más, női főszereplős akciófilmben az utóbbi időben. Persze a kettő nem feltétlenül kellene, hogy kizárja egymást: lehet egy női karakter úgy is erős, hogy végignézzük fejlődését, és közben a girlpower hype is jelen van, ehhez viszont jó írásra lenne szükség, ami itt abszolút hiányzott. Így viszont mindkét aspektus kissé eltúlzott mennyiségben van jelen, ami elég slampos hatást kelt. Mindezt csak tetézi, hogy Ana de Armas rendkívül középszerű alakítást nyújt, jellemzően az érzelmileg legmegterhelőbb jeleneteket is szinte faarccal nyomja végig.
Nem csak a főszereplő, a többi karakter sem remekel, amire igazából nagyon lehetőségük sincs. A sztori nagyon sok szereplővel operál annak ellenére, hogy egy csőegyenes, lineáris narratíváról van szó. Ennek következtében Eve-en kívül mindenki más alig kap időt, hogy egyáltalán egy kicsit jobban megismerjük őket. Mindenki, még a Norman Reedus által alakított Pine is csak és kizárólag annyit szerepel, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a történetben betöltött funkcióját ellássa, emiatt viszont a legtöbb mellékszereplőnek még a nevére sem emlékszünk.
Ebbe a kategóriába tartozik a fő antagonista, a Kancellár is, akiről semmit sem tudunk meg azon kívül, hogy részt vett Eve apjának meggyilkolásában, és hogy ő vezeti ezt a rejtélyes csoportot, aminek egyébként még a neve sem derül ki a filmben. Maga a banda felépítését tekintve egész érdekes, ehhez pedig egy meglepően jó fordulat is tartozik, de az, hogy egyébként ők miben utaznak, mivel foglalkoznak, és úgy alapvetően milyen céljaik vannak, az nem derül ki. Ennek eredményeként a mellékszereplőkhöz hasonlóan ez is egy teljesen felejthető valami, ami sokszor úgy érződik, mintha csak azért lenne jelen, hogy legyen mi, illetve ki ellen harcolni.
A karakterek kapcsán fontos beszélni még egy aspektusról, ami alapvetően a spoiler kategóriába esne, de mivel az előzetesek már felfedték, így kritikánkban sem köntörfalazunk ezzel kapcsolatban. Egész pontosan magának, John Wicknek a szerepéről van szó. Mint tudható, ez a film a John Wick 3. felvonás közben, illetve minden bizonnyal valamivel utána, de még a negyedik rész előtt játszódik, ebből kifolyólag pedig elég meglepő, hogy a Baba Yaga milyen sok szerepet kapott ebben a produkcióban. Kicsit nehezen értelmezhető a harmadik és negyedik film tükrében, hogy mégis hogy volt ideje és lehetősége Wicknek tennie egy efféle kitérőt. De ha még ettől el is vonatkoztatunk, egyébként is olyan érzetet kelt a felbukkanása, mintha az egyetlen célja valójában az lenne, hogy az emberek kíváncsibbak legyenek a filmre és elmenjenek megnézni. Ezt a trailerekben való szerepeltetése is erősiti, hiszen, ha nem lövik le előre, egy egész jó meglepetés lehetett volna. Így viszont kissé olcsó húzásnak tűnik mindez, és a kontinuitás szempontjából sem feltétlenül van túl sok értelme.
Na és az akció?
Így hát a karakterek piruettje során sajnos popóra ült a Balerina, de még mindez menthető lett volna a John Wick filmekre jellemző kiemelkedő akcióval. És sajnos itt érződött leginkább az, hogy a rendezői székben ezúttal nem Chad Stahelski foglalt helyet, hanem Len Wiseman. Egyértelműen látszik, hogy a Wick filmek harcjeleneteit próbálja leutánozni, de igazából pontosan ennek hat az egész: utánzásnak. Noha van egy-két kifejezetten szórakoztató megmozdulás, alapvetően semmi újat nem tud felmutatni a Balerina koncepcionálisan, lángszóró ide vagy oda. A legnagyobb gond viszont a harcok inkonzisztenciája.
Néhány esetben egy-egy ellenfelet 2-3-szor is nyakon szúr főhősnőnk, vagy épp a torkán is vágást ejt, a rosszarcnak pedig mintha titániumból lenne az érhálózata, mert nem, hogy megy tovább, mint ha mi sem történt volna, de még vérezni is alig vérzik. Más esetekben viszont, amikor éppen úgy diktálja a forgatókönyv, egy váll környékére kapott szúrás is halálos lehet. Ez pedig azért is komoly probléma, mert noha a John Wick felvonásainak akciójelenetei is eltúlzottak, a filmek keretrendszerében többnyire követhetőek és konzisztensek voltak. Itt viszont látszólag csak és kizárólag attól függ egy akció hossza, hogy a forgatókönyv milyen hosszú harcot követel, ami miatt inkább hatnak mesterkéltnek, semmint organikusnak ezek az összecsapások.
Nem túl bíztató előjelek
Ettől függetlenül a Balerina nem egy borzalmasan rossz film. Inkább egy rettenetesen középszerű alkotásról van szó, mely messze nem tud kilépni elődei árnyékából, és megmarad egy tucat akciófilm szintjén, aminek tényleges cselekményére valószínűleg nagyon kevesen fognak emlékezni néhány héttel a megtekintése után. Az embernek az az érzése, hogy ha nem a John Wick világában játszódna ez az alkotás, akkor valószínűleg nem sokan lennének rá kíváncsiak, csakúgy, mint egy-egy gyengébben sikerült Marvel-film esetében, amire sok esetben szintén csak az MCU márkajelzés miatt vált jegyet a nézők többsége.
Ezt erősíti az is, hogy a stúdió annyira nem bízott a film sikerében, hogy még John Wick cameóját is szükségesnek érezték beletenni a marketingbe. Az viszont abszolút nem jó jel, hogy az első olyan alkotás, mely a fő szérián kívül érkezett ebből a "John Wick univerzumból", rögtön ezt a szintet volt csupán képes hozni. Bízzunk benne, hogy a Donnie Yen rendezésében és főszereplésével készülő Caine-film jobban sikerül majd.
