Amikor kijött az első trailer A Hail Mary-küldetéshez, írtam nektek egy lelkes felszopót, mert már akkor meg voltam róla győződve, hogy ezt innentől tényleg csak elrontani lehet. Szokatlan módon igazam lett. Minden idők egyik legjobb sci-fi könyvét kompetens emberek kezébe rakta az Amazon és nem csak tehetséges színészeket, de a szereplőkhöz fantasztikusan passzoló tehetséges színészeket szerződtetett a filmhez.
Andy Weir gyakorlatilag a legjobb a saját nichében. Az egyetlen általam ismert író, aki úgy ír sci-fit, hogy a 'sci' és a 'fi' végig hibátlan egyensúlyban vannak, emellett pedig mindezt úgy tudja tálalni, hogy a magamfajta egyszerű ember is megérti. Szóval hihetően, követhetően és élvezhetően, és ezért talán nem is volt olyan nehéz dolga Drew Goddardnak, hogy mindez a filmvásznon is befogadható legyen. Rengeteg csodálatos sci-fi foglalkozik az űrutazással, de amíg egy Apollo 13-ban a 'sci' felé nyomódik a mérleg nyelve, addig egy Csillagok közöttben inkább a végtelenül zavaros 'fi' dominál és A Hail Mary-küldetésen kívül a Mentőexpedíció az egyetlen, ahol nem leng ki az inga.
Ha olvastátok A marsit, vagy láttátok a belőle készült és az imént említett, magyarul valami megmagyarázhatatlan okból Mentőexpedíció címen megjelent adaptációt, amiben Matt Damon egy kissé esetlen, de zseniális és humoros botanikust alakított, akkor nagyjából tudjátok, hogy mire számíthattok A Hail Mary-küldetéstől. Azt a filmet Ridley Scott rendezte Weir regényéből, de nem kell aggódni, mert a Pókverzumos Phil Lord és Christopher Miller kezében is nagyon jó helyen volt az alapanyag. Emiatt aggódtam talán egyedül, de végtelen alázattal, kreativitással és effektív vízióval vették a kezükbe a könyvet és úgy sikerült hűnek maradniuk az íráshoz, hogy közben szolgai másolat helyett megtöltötték szívvel. Emelem a hipsztersapkám valójában az egész stáb előtt, kivéve talán a kommunikációs csapatot, akik valami miatt úgy érezték, hogy Sandra Hüller és Ryan Gosling párosa nem fogja beültetni az embereket a moziba, ezért már a trailerekben el kellett lőni a legnagyobb meglepetést, ami film - és a könyv - felénél teljesen más irányba viszi a történetet.
Ja igen, a történet. A történet szerint egy titokzatos elektromágneses jelenség lassan "megeszi" a Napot, és ha ezt nem sikerül megoldani, akkor 30 éven belül lakhatatlanná válhat a Föld. A film szokatlan főhőse egy Ryland Grace nevű általános iskolai természettudomány-tanár, aki molekuláris biológiával foglalkozott korábban. Rendkívül okos, végtelenül sármos (duh) és persze Matt Damonhoz hasonlóan szórakozott, de valahogy az emberekkel nem igazán tudja megértetni magát.
Ekkor lép színre Eva Stratt, akit a mindig csodálatos Sandra Hüller alakít. Ő vezeti a világ tudósainak és kormányainak közös projektjét, a Project Hail Maryt, amelynek célja kideríteni, mi okozza a jelenséget, és hogyan lehet megállítani. Grace-t bevonják a programba, és végül az egész űrmisszió részévé válik.
A film a könyvhöz hasonlóan visszaemlékezésekkel, folyamatosan magyarázza el a történéséket, ezért az űrhajón emlékezetkieséssel ébredő Goslinggal együtt derítjük ki, hogy mit keres egy általános iskolás tanár a messzi-messzi galaxisban. Ez írott formában is csodálatosan működött ezért szerencsére Lord és Miller sem nyúlt bele a történetvezetésbe, viszont remek érzékkel töltötték meg a cselekményt még annál is több lélekkel, mint amennyi a Hail Mary-küldetés lapjain elfért.
Most el fogom mondani nektek azt, ami a könyvben és a filmben is csak sokkal később derül ki, de a trailerek viszont elmondták, úgyhogy ha még szüzek a szemeid, akkor azt ajánlom, hogy inkább ne is olvass tovább.
Gosling ébredése után nem sokkal egy váratlan szövetségesre talál: egy sziklaszerű pókszerű lényre, akit Rockynak nevez el. Ő is ugyanazért van itt, mint dr. Grace, ezért a két űrhajós első feladata az, hogy megtanuljanak kommunikálni egymással, majd együtt dolgozva mentsék meg a bolygóikat.
Ha már a színészeket, írókat és rendezőket körbenyalogattam, mindenképpen érdemes megemlíteni a speciális effektekkel és díszletekkel foglalkozó csapatot is, mert nemcsak hihetően és gyönyörűen keltették életre a világunkat, hanem a Weir által kitalált dolgokat is befogadhatóan sikerült prezentálniuk. Ezzel együtt borzasztóan örültem neki, hogy Rockyt nem - csak - egyesekkel és nullákkal keltették életre, hanem egy valódi bábbal, ami még a kis kavicsot is meg tudta tölteni élettel.
Ryan Gosling és James Ortiz - aki a báb mozgatását is végzi - párosa a film egyik legerősebb része. A két karakter közti barátság fokozatos alakulása egyszerre megható és csodálatos, és bár néha talán kicsit már túl sok a bohóckodás, mégis meg tud tartani és egy pillanatra sem válik nevetségessé. Ami, ha belegondolsz, önmagában is varázslat, hiszen Gosling valójában a film nagy részét egy élő kaviccsal beszélgeti végig. Ez nyilván az alapanyagnak és az alkotók hozzáértésének is köszönhető, de az a helyzet, hogy Ryan Gosling élete egyik legjobb alakítását nyújtja, amin azért annyira nem lepődtem meg, mert mintha Weir rá írta volna a hóbortos tudós karakterét. Viszont a védekező mechanizmusnak is beillő humor ellenére Grace egy nagyon emberi, esendő és szerethető karakterré válik Gosling irányítása alatt, és ha az Akadémia nem utálná annyira a sci-fiket, akkor egészen biztosan nemcsak egy jelölésig jutna majd.
A Mentőexpedíciót is mindenki imádta és emlékeztek, hogy a hét fontos jelölésből egyetlen egyet sem kapott meg végül a 2016-os díjátadón.
A Hail Mary-küldés egy tanmese lehet Hollywoodnak, hogy hogyan is kell sikerkönyvet adaptálni a vászonra vagy éppen sci-fit készíteni egy - eléggé - specifikus közönségnek. Ha nem vagytok benne biztosak, hogy ez a ti filmetek lesz, akkor a legjobb kapaszkodótok talán a Mentőexpedíció lesz, mert valójában nagyon hasonló az alaptézis, csak A Hail Mary-küldetés egy kicsit csavarosabb és messzebbre ugrik a 'sci''-től, hogy azokat is lekösse a 'fi'-vel, aki az előbbire kevésbé fogékony.
A film 2026. március 19-én kerül a mozikba és én azt javaslom, hogy menjetek el megnézni.
