Húsz év után a Yakuza, vagy ahogy ma már egyre többen emlegetik, a Like a Dragon-univerzum már nem egyszerűen egy hosszúra nyúló játékfranchise, hanem túlzás nélkül egy sajátos popkulturális jelenség - igen, akkor is, ha te eddig bottal sem piszkáltad meg egyik részét sem. A Ryu Ga Gotoku Studio sorozata mára szinte külön műfajt képvisel: ez tulajdonképpen egy kemény alvilági dráma, amiben helye van a groteszk humornak, a százfelé ágazó melléktevékenységeknek és olyan karaktereknek, akikhez a játékosok évek, sőt évtizedek alatt kötődtek egyre jobban és jobban. A Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties, vagyis a legújabb remake, most egyszerre akar tisztelegni a múlt előtt és új alapokra helyezni a sorozat egyik legvitatottabb fejezetét, a 2009-es Yakuza 3-at (az eredeti játék egyébként egészen pontosan csak Japánban jelent meg akkor, a világ többi részén 2010-ben debütált), amely annak idején ugyan sikeres volt, de a későbbi epizódok mellett mára sokak szemében eléggé megöregedett. Ez a remake viszont nem csupán látványbeli felújítás, hanem egy radikális újraértelmezés is, amely egyszerre hoz merész fejlesztéseket és olyan döntéseket, amelyek megosztják a rajongótábort.
A történet alapjai ismerősek: Kiryu Kazuma, az egykori legenda, Dojima Sárkánya megpróbál hátat fordítani a bűnözők világának, és Okinawában, a Morning Glory árvaház vezetőjeként új életet akar kezdeni. A gyermekek között eltöltött mindennapok békéje azonban nem tart sokáig, hiszen a Tojo klán intrikái és egy kormányzati szintű összeesküvés újra magával rántja a múlt árnyai közé. A Kiwami 3 egyik legnagyobb erénye, hogy a dráma itt nem pusztán valamiféle kartonpapírból hajtogatott díszlet: az erkölcs, a család és a bizalom kérdései sokkal hangsúlyosabbak, és a konfliktusok személyesebbnek érződnek. A két fő helyszín, Okinawa napfényes, szinte idilli hangulata és Kamurocho neonfényes, koszos alvilága továbbra is erős kontrasztot alkot, még ha a modern motor miatt a vizuális különbségek valamelyest homogenizálódtak is.
Minden változik
A remake azonban már az első percektől jelzi, hogy nem egyszerű, klasszikus értelemben vett nosztalgiautazásról van szó. Az emlékezés jelenete a temetőben, ahol Kiryu visszatekint a korábbi eseményekre, már nem az eredeti részeket, hanem a Kiwami-változatokat idézi fel, mintha a stúdió egyértelműen kijelentené: mostantól ez az "igazi" történet. Ez a döntés különösen azoknak lehet nehéz, akik az eredeti epizódok hangulatát és stílusát értékelték, mert a Kiwami 3 nem egyszerűen feljavítja, hanem át is formálja a múltat. A modern engine tisztább, fényesebb világa kétségtelenül látványos, de egyesek szerint elvesz valamennyit abból a nyers, koszos jellegből, ami a régi Yakuza 3-at különlegessé tette.
A történet szerkezete is változott. Az eredeti játékban a Morning Glory árvaház körüli lassabb, hétköznapi szakaszok szerves részei voltak a fő cselekménynek, most viszont ezek inkább egy önálló mellékrendszerré váltak. A Daddy Mode egy teljes mini-kampánnyá nőtte ki magát: házi feladatok, főzés, varrás, kertészkedés, mindez játékos formában kerül terítékre. Az ötlet papíron kiváló, hiszen Kiryu karakterének gondoskodó oldalát erősíti, és a gyerekekkel ápolt kapcsolatoknak valódi súlyt adhatna. A gyakorlat azonban inkább vegyesnek mondható. A minijátékok kellemesek és sokszor bájosak, de nem mindig érződik, hogy igazán fontosak lennének a történet egészéhez képest, és sok játékos könnyedén figyelmen kívül is hagyhatja őket.
A harcrendszer viszont az a terület, ahol a Kiwami 3 egyértelműen látványosan előrelépett. Az eredeti Yakuza 3 egyik legtöbbet kritizált eleme a lassú, blokkolásra építő ellenfél AI volt, ami sokszor frusztrálóvá tette az összecsapásokat. A remake ezt szinte teljesen újragondolja. Kiryu klasszikus Dragon of Dojima stílusa gyorsabb és erőteljesebb lett, új kombókkal, látványosabb kivégzőmozdulatokkal és fluidabb mozgással. A tökéletes kitérés mechanikája különösen fontossá vált, hiszen egy jól időzített dodge azonnal ellentámadási lehetőséget teremt. A nagy újítás a Ryukyu stílus, amely Okinawa harcművészeti hagyományaiból merít. Pajzs, tonfa, nuncsaku, sai, rövid lándzsa, sarló, bokszerkesztyű, sőt még egy evező is előkerülhet a repertoárból. A rendszer intuitív, gyorsan tanulható, és sokak szerint túl erős is: ha egyszer ráérzel, alig van ok visszaváltani a klasszikus stílusra, ami bizonyos bossfightok esetében erősen redukálja a kihívásfaktort. Mégis nehéz vitatni, hogy a harc sosem volt ennyire élvezetes ebben a részben, és a dinamika egyértelműen modern szintre emeli az élményt.
A melléktevékenységek száma továbbra is szinte abszurd méreteket ölt, és pontosan ez az, ami a sorozat báját adja. Bowling, karaoke, darts, SEGA-klasszikusok, cabaret-klubos mókák, baseball - a Kiwami 3 nem fogja vissza magát. A Bad Boy Dragon mellékszál például egy motoros banda élére állítja Kiryut, ahol musou-szerű tömegharcokban kell megmérkőznünk rivális bandákkal. Bár az ötlet szórakoztató, és a nagyobb arénákban zajló harcok látványosak, a mód ismétlődése miatt hamar kifulladhat, és nem tud felérni a korábbi spin-offok hasonló rendszereihez. A remake egyik legvitatottabb döntése, hogy bizonyos melléktevékenységek és minijátékok már nem opcionálisak, hanem a fő történet előrehaladásához kötöttek. Ez szokatlan a sorozatban, ahol eddig a játékos dönthette el, mennyire merül el a mellékes tartalmakban. Itt viszont a tempó időnként megtörik, és a történet lendületét kényszerített kitérők szakítják meg.
A karakterek és a casting változásai szintén komoly vitákat váltottak ki. Több fontos szereplő új arcot és hangot kapott. Rikiya például teljesen más energiát sugároz, Hamazaki pedig a korábbinál agyafúrtabb figurává válik. Egyesek szerint ezek a döntések frissebbé teszik a karaktereket, mások viszont úgy érzik, elveszett az eredeti varázs. Én nehezen tudok itt szekértábort választani, de a pici szívem talán inkább a klasszikus vonal irányába húz. A szereplőgárda egy részével kapcsolatos casting-ellentmondás szintén árnyékot vet a játékra, és különösen a Dark Ties egyes jeleneteiben kelthet kényelmetlen érzéseket.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Sötét kötelékek
A Dark Ties kiegészítő papíron óriási húzás. Yoshitaka Mine, a sorozat egyik legkarizmatikusabb, mégis némiképp a reflektorfényt mellőző antagonista végre saját történetet kap. A három fejezetes mini-kampány betekintést enged abba, hogyan került a jakuza világába, és megmutatja belső konfliktusait is. Mine harcstílusa gyors, agresszív és látványos, szinte táncos könnyedséggel kapcsolja össze a kombókat, és a Dark Awakening technikák is brutálisak. A probléma inkább a tartalomban rejlik: a kampány rövid, sokszor mesterségesen nyújtott feladatokkal operál, és bár hangulatos, nem mindig mer igazán mélyre menni a karakterrel. A roguelite jellegű Survival Hell viszont meglepően addiktív, és talán a csomag legerősebb extra tartalma.
A narratív változtatások összességében a Kiwami 3 legmegosztóbb elemei. Egyes döntések frissebbé teszik a történetet és ezáltal jobban illeszkedik a modern Like a Dragon-univerzumhoz, mások azonban túl direktnek vagy indokolatlannak hatnak - különösen a finálé körüli módosítások. Az a benyomás kezd kialakulni, hogy a Ryu Ga Gotoku Studio nemcsak újrameséli a régi történeteket, hanem aktívan át is írja a sorozat kánonját, ami hosszú távon komoly hatással lehet arra, hogyan emlékszünk ezekre a játékokra.
Technikailag a Kiwami 3 kétségtelenül látványosabb, de nem hibátlan. A modern grafikának köszönhetően a karaktermodellek részletesebbek, az animációk simábbak, a fények pedig mutatósabbak, mégis előfordul, hogy a világ túlságosan sterilnek érződik, elveszítve a korábbi epizódok egyedi hangulatát. A zene sem mindenhol találja el a megfelelő tónust, bár a klasszikus Yakuza-energia továbbra is jelen van. A teljes csomag így egyszerre izgalmas és ellentmondásos. A harc sosem volt jobb, a melléktevékenységek mennyisége elképesztő, a Dark Ties pedig érdekes kiegészítés, ami legalább részben kibontja Mine karakterét. Ugyanakkor a történeti átalakítások, a vitatott casting és az egyenetlen mellékrendszerek miatt a Kiwami 3 nem egyértelmű diadal, hanem inkább egy bátor, néha túl merész újraértelmezés.
