A Marvel's Avengerst több körben is leírták a potenciális játékosok, vagy legalábbis erről adtak hangot a világszőttesen. Először az okozott sokaknak problémát, hogy a játékban nem a Bosszúállók mozi színészeinek arcai köszönnek vissza, noha a 2000-es évek Activision-féle adaptációit kivéve a képregényes játékok sosem vették át a filmek karaktereit, elvégre teljesem más univerzumban játszódtak, más történetet meséltek el. A csalódás következő stációját az első gameplay videók jelentették, amelyeket követően egyesek a grafikát, mások a laposnak tűnő játékmenetet ekézték. Végül eljött a három hétvégén át tartó bétateszt, amely során újabb panaszos hangok kértek maguknak szót, mi is számos kérdéssel a fejünkben raktuk le egyébként a kontrollert a béta után.
Mégis, a Marvel's Avengers próbaverziója lett a PlayStation valaha legtöbbször letöltött bétája.
Az összes platformon együttvéve pedig mintegy 6 millióan tettek vele egy próbát a Square Enix beszámolója szerint. Azóta a játék megjelent, és egyből az eladási toplisták csúcsára csücsült, de ez vajon csak azért van, mert a Bosszúállók névvel minden eladható, vagy saját jogon is igényt támaszthat az elismerésre az Avengers? Erre próbálunk meg most választ találni, noha nem feltétlenül lesz könnyű dolgunk.
A hősök sosem hibáznak?
Két nagy szeletre osztható a Marvel's Avengers, noha a single player kampány, és a kooperatív multiplayerre építő Avengers Initiative játékmód között van némi átfedés (ami egyeseknél ki is fogja verni a biztosítékot, ezzel később részletesebben is foglalkozunk). Történetünk San Francisco városában veszi kezdetét, ahol a Bosszúállók kemény magja (Amerika Kapitány, Vasember, Thor, Hulk és Fekete Özvegy) épp a csapat nyugati parti központját nyitja meg egy nagyszabású ünnepség keretein belül. A hacacáréra meghívást kapott a szuperhősök egyik legnagyobb rajongója, az ifjú Kamala Khan. Mi első körben felette vehetjük át az irányítást, és ugyan szépen sorban minden hőssel közelebbi ismeretséget kötünk majd a kampány folyamán, azért végig Kamala, azaz Ms. Marvel lesz az egyértelmű főszereplőnk.
Kamala Khan a magyar képregényrajongók számára egy kevésbé ismert szuperhős, az Egyesült Államokban viszont Miles Morales (a második Ultimate univerzumos Pókember) mellett ő az utóbbi 10 év egyik legkedveltebb és legszerethetőbb fiatal újonca, igazán jó történeteket kapott a kiadó füzeteiben. Szerencsére a Marvel's Avengeres írói is remek munkát végeztek vele. A szerethetően naiv, a rajongás egészséges mértékét épp, hogy csak át nem lépő tinilányt nagy élmény végigkísérni a hőssé válás útján: Kamalának először össze kell rántania a régi bandát, a Bosszúállók csapatát, majd a világ megmentése is őrá hárul.
Az említett megnyitóünnepségen ugyanis minden balul sül el. Taskmaster (a magyarra fordított képregények szerint Kiképző) megtámadja a várost, és bár a Föld legnagyszerűbb hősei őt még kifektetik, arra már nem marad idejük, hogy a Helicarrier nevezetű repülő bázist is megmentsék a pusztulástól.
A tragédiában Amerika Kapitány életét veszti, illetve az anyahajón található terrigen kristályokkal működtetett reaktor felrobban, a detonációt követően pedig a környéken tartozó emberek teljes átalakulásokon mennek át, változatos szuperképességeket kapnak.
Ők lesznek az Inhumans, vagyis Embertelenek nevezetű csoport tagjai. (A képregényekben ugyebár teljesen máshonnan indul az Embertelenek története, de az úgynevezett "terrigen köd" ott is fontos szerephez jut). Bukásukat követően a Bosszúállók szétszélednek, a világ biztonságáért pedig az ő helyüket átvéve immár az AIM nevezetű kétes szervezet felel, élükön George Tarletonnal, azaz MODOK-kal, valamint egy Monica Rappaccini nevű tudóssal.
Bosszúállók, gyülekező!
Nem kerüli el a terrigen sugárzás Kamalát sem, aki a Fantasztikus Négyesből ismert Reed Richards képességeihez hasonló erőkre tesz szert, szabadon változtathatja testrészei méreteit, megnyújthatja a végtagjait, sőt még akár óriássá is nőhet. Öt év telt el a San Franciscó-i tragédia óta, az ifjú Kamala viszont nem fogadja el azt, hogy az ott történtek kizárólag a hősök hibái lettek volna, nyomozni kezd, és hamar össze is akad korábbi példaképeivel. A kampány ugyan nem tartogat nagy fordulatokat, de egy abszolút szórakoztató történetet mesél el, amihez kiválóan megírt párbeszédek és átlagon felüli szinkronmunkák társulnak. Utóbbi nem is csoda, hiszen olyan nagy nevek kölcsönözték hangjukat a játékhoz, mint Nolan North, Troy Baker és Laura Bailey.
Hatalmas kihagyott ziccert jelent azonban az ellenfelek felhozatala. Már az is furcsa játéktervezési döntésnek bizonyult, hogy szinte kizárólag az AIM katonái és robotjai sorakoznak fel ellenünk (mellettük csak pár zsoldos tűnik fel), az pedig kifejezetten bosszantó, hogy a Marvel szupergonoszokkal benépesített univerzumából a főellenfél MODOK-on kívül mindössze az játék első órájában bemutatott Taskmatert és Abominationt (magyarul Förtelem néven fut ez az ellenfél) sikerült bossként bedobni - illetve akad még itt pár AIM robot boss is, de valljuk be, ők senkit sem érdekelnek.
Egészen egyszerűen nem lehet napirendre térni afelett, hogy beérték ennyi szupergonosszal az alkotók. Világos, hogy hosszú távra terveznek a játékkal, és később még temérdek újdonságot pakolnak majd bele, de amit eddig megkaptunk, az sajnos vészesen kevés, és ez nem csak a bossok számáról mondható el.
Az egyébként jól felépített és érdekes kampány másik nagy buktatója az, hogy már ebben is megvillantják a Marvel's Avengers kooperatív többjátékos módját, a multiplayer fókuszú küldetések pedig nem illenek bele a narratívára építő sztoriba. A szerkesztőségben is akadtak olyan pajtások, akik ennél a pontnál elengedték a játék kezét, viszont én azt mondom, hogy ha esetleg nem is tetszenek nektek ezek a missziók, és úgy általában magasról tesztek az egész multis vonalra, akkor is érdemes gyorsan letudni ezeket a feladatokat, és haladni tovább a kampánnyal, ellenkező esetben egy nagyon jó sztorimódtól fosztjátok meg magatokat.
Eljött a bunyó ideje
A Marvel's Avengers játékmenete, irányítása és harcrendszere semmiképp sem nevezhető forradalminak vagy újítónak, de ha elegendő időt engedünk a játéknak ahhoz, hogy kibontsa előttünk a teljes repertoárját, akkor hamar rájöhetünk, hogy akik "kétgombos harcrendszerről" beszélnek, azok nagyjából egy-két órát töltöttek csak el a Bosszúállók irányításával, és nem kúsztak mélyebbre a nyúl üregében.
A hat játszható karakter értelemszerűen hat teljesen különböző stílust képvisel, garantáltan mindenki megtalálja majd a számára leginkább szimpatikus hőst. Ms. Marvel nyúlánkságának hála automatikusan háríthatja a támadásokat, Hulk dühét felhasználva gyógyíthatja magát, Thor villámokat szór és pörölyével dobálózik, Amerika Kapitány a pajzsát hasznosítja, Fekete Özvegy az ellentámadások mestere, Vasember pedig a távolból a leghatékonyabb, sőt még a Hulkbuster páncélt is elő tudja hívni. Az 50-es szinthatárt elérve feloldhatjuk az egyes hősök összes képességét, így nem kell attól tartani, hogy rosszul döntünk, és esetleg kimarad valami. A megszerezhető képességmódosítók pedig az említett "kétgombos" rendszert nyújtják szét impozáns módon.
Teljesen más kunsztokat csalhatunk elő ugyanis velük, ha épp hosszan lenyomva tarjuk az egyik támadási gombot, vagy valamilyen kombó végén, netán egy blokkolás után sütjük el azt.
Egyes képességek simán passzív módosítóval látják el a támadásainkat, míg mások háromféle választható "opciót" kapnak, amik között bármikor válogathatunk (eldönthetjük például, hogy az adott támadás gyógyítson minket vagy nagyobbat sebezzen). Minden karakter rendelkezik továbbá két kisebb, és egy mindent elsöprő szuperképességgel. Ilyen Vasember számára a már említett Hulkbuster páncél előhívása, Fekete Özvegy láthatatlanná válhat, Thor pedig a Bifröszt erejét idézi meg egyetlen jól irányzott szivárványos fénysugárban. Mindezeket kombinálva abszolút személyre szabott karaktert kapunk, a kellően elmélyíthető harcrendszer mellé (amelyben nagyon fontos szerephez jut a blokkolás, hárítás és kitérés is) pedig könnyen tanulható, ügyesen kicsiszolt irányítás társul.
Hihetetlen élmény például Vasemberrel úgy repkedni, hogy a karakter mozdulatait kitanulva tényleg egy Bosszúállók mozifilm csatajeleneteivel felérő produkcióra vagyunk vele képesek. Mindez persze nem is annyira meglepő annak tükrében, hogy a harcrendszeren a 2018-as God of War combat directora, Vince Napoli dolgozott. Ha kitapasztaltuk a játék csínját-bínját, akkor ügyesen össze is lehet fűzni a képességeket, igazán mutatós például az, ha Thor a pörölyével falhoz szegez egy ellenfelet, Hulk pedig feltépi a padló betonját, és az egészet beleapplikálja szerencsétlen magatehetetlen ellenlábasunk képébe.
A karakterfejlesztés fontos része lesz a power levelünk növelése. Ezt a hasonszőrű játékokból már jól ismert módon a felszereléseink biztosítják - amik egyébként magukon a karaktereken nem jelennek meg, küllemünket kizárólag az egyes megszerezhető vagy megvásárolható skinek változtatják meg. Maximum 150-es power levelig tornázhatjuk fel magunkat, ezt pedig úgy érhetjük el, hogy a legmagasabb, 130-as szintű felszereléseket méregdrágán, különféle nyersanyagokat felhasználva 140-es szintre húzzuk, illetve a birtokunkban lévő artifact teljes kifejlesztésével is nyerünk még 10 extra szintet.
Alapvetően percenként fogjuk cserélgetni a tárgyainkat a játék során, és nem is figyelünk arra, milyen extra módosítókat biztosítanak, mivel csak a power level számít, viszont az utolsó 10-20 power level kifarmolása kifejezetten fájdalmas lesz, ezt a részt indokolatlanul elnyújtották.
És ne feledjük, ezt mind a hat karakterrel külön-külön el kell játszanunk, ha mindannyiukból ki akarjuk sajtolni a maximumot, és részt szeretnénk venni az endgame kalandokban is, a játékvégi küldetések ugyanis power levelben megszabott minimális szinthatárral bírnak.
Az is fura egyébként, hogy a küldetések aktuális szintjét mindig a legalacsonyabb power levelű játékoshoz igazítja a rendszer (kivéve, ha van minimális szinthatár, ez alá nem fog lemenni), a lootot és a tapasztalati pontokat viszont mindenki saját szintjének megfelelően kapja. 100-as power level felett is lemehetünk tehát 1-es szintű pajtásokkal kalandozni úgy, hogy közben dől számunkra az xp, és hullanak az arany legendary cuccok. Ez bizony nincs rendesen átgondolva.
Mindig van még egy misszió
Ideje rátérni az egyes küldetéstípusokra és magára a négyfős kooperatív Avengers Initiative módra, ami még éveken át hivatott minket a játékhoz láncolni. Ugyan már a Marvel's Avengers első elindítása után kezdhetnek ezzel azok, akik nem kíváncsiak a kampányra, de a játék azonnal figyelmeztet bennünket, hogy így komoly spoilerekbe fogunk belefutni. Legyen elég annyi, hogy MODOK legyőzésével messze nem tettünk még pontot az AIM ténykedésének végére, és a továbbiakban is ellenük kell harcolni.
Ezt pedig bár első ránézésre változatos módokon tehetjük meg, valójában azonban önismétlő és bántóan egysíkú az egész multiplayer részleg.
A War Zone küldetésekben ide-oda ugrálunk a Föld különböző pontjain, hogy hosszabb-rövidebb pályákon hajtsuk végre a végtelenül egyszerű feladatokat. Aki már a kampányba beágyazott kóstoló során megutálta az egészet, annak nem tudunk jó hírekkel szolgálni, ugyanis az Avengers Initiative ennél később sem ad sokkal többet. A HARM Room missziókban főbázisunk kvázi holofedélzetén gyakorlatozhatunk. A Drop Zone-okban egy adott ellenfelet kell lecsapni vagy szabotálni egy AIM központot (szétverni a berendezését, vagy egy végtelenül fura és stílusidegen területfoglalós feladat során feltörni a rendszert).
Az Iconic küldetések egy adott karakterre fókuszálnak, ezek mondjuk egészen jól sikerültek, nehéz beléjük kötni. A Faction missziók a SHIELD és az Inhuman frakciókhoz kapcsolódnak (tőlük napi kihívásokat is kapunk), míg a Hive nevű küldetések többszintes AIM bázisokra zavarnak el bennünket, de ez sem emeli meg jobban a pulzusunkat, mivel minden szinten a korábban ezerszer teljesített feladatokat pakolják elénk újra - léteznek még "Mega Hive"-ok is, ezek annyit csavarnak a dolgon, hogy halálunk után új hőst kell választanunk, ha pedig kifogyunk belőlük, akkor buktuk az egész missziót.
Az az Avengers Initiative hatalmas baja, hogy bármennyiségre is sok küldetést pakoltak bele, és elviekben küldetéstípusból is akad jó pár, igazából mégis 4-5 különböző feladatot ismételgetünk folyamatosan, nagyjából ennyiféle pályán. Nagyon illúzióromboló ezredszerre is végighaladni ugyanazokon a folyosókon az AIM bázisokban, amelyeket a gondos építészek egytől egyig ugyanúgy húztak fel. Az ellenféltípusokra ugyanez érvényes. A hivatalos kommunikáció szerint körülbelül húszféle van belőlük, de az igazság az, hogy ezek pár robot és katona különféle verziói, attól pedig nem válik izgalmasabbá a dolog, hogy az egyik mechanikus gazfickó jeget, a másik pedig tüzet lő a képünkbe. Az AIM's Secret Lab néven futó, nagyjából a raideknek megfelelő végső endgame kihívást egyelőre nem tudtuk kipróbálni, ez maximális, 150-es power levelt igényel, a korábban említetteknek megfelelően pedig az utolsó pár szint eléréséhez rengeteg grind szükséges.
A Villain Sector nevezetű küldetések még akár izgalmasak is lehetnének, itt mindig egy adott szupergonosz ellen kell csatasorba állunk, de jelenleg a felhozatal kimerül a korábban említett Taskmasterben és Abominationben, meg egy-két AIM gépezetben.
Márpedig ez pofátlanul kevés. A kiadó persze évekre tervez a játékkal, és idővel jön majd remélhetőleg rengeteg új szupergonosz és új feladattípus, de jelenlegi állapotában a Marvel's Avengers többjátékos módja csak és kizárólag azért nem fullad unalomba, mert maga a játékmenet élvezetes, a harcrendszer (a kellő ismeretek birtokában) parádés, és mindezekre még egy lapáttal rátesz az, ha barátokkal együtt tudunk játszani.
JARVIS-nak kéne egy alapos rendszerellenőrzés
Társakra pedig szükségünk is lesz, mert a Marvel's Avengers hosszasan sorolható hibalistáján ott éktelenkedik az egyelőre még szörnyű matchmaking is. Nem elég, hogy olykor 15-20 percet is várni kell egyetlen játékos felbukkanására, a rendszer olyan bakikra is képes, hogy egy 130-as power level körüli küldetésre behív egy a játékba épp csak most belekóstoló 4-es power levelű kalandort. Ilyenkor patthelyzet alakul ki, a küldetés nem fog elindulni, mivel emberünk nem rendelkezik a szükséges követelményekkel, szóval meg kell várni, míg szegény pára erre rájön, és továbbáll. Ha végképp nem találunk emberi játszótársakat, akkor egyébként az MI veszi át a többi karakter irányítását.
Ennél sokkal kellemetlenebb bugokba is sikerült belefutnunk. Akadt például olyan heti kiívás, amelyik teljesítése után sem frissült. Ez azért bosszantó, mert egyedül általuk tudunk fejlődni a nagyjából más játékok battle passeinek megfelelő Hero Challenge Cardokon - itt oldhatunk fel sok új skint, emote-ot, kivégzést, névtáblát és hasonló kozmetikai csecsebecsét. És ha már a skineknél tartunk: az egyik bugnak köszönhetően nekem például eltűnt az a Vasember páncélom, amit a sztori során automatikusan feloldottam. Jelenleg egy javításra várok, hogy visszaszerezhessem ezt a skint, amitől most tejesen elzárt a játék.
A technikai alapok sincsenek rendben, és nem jöhet elég korán a következő konzolgeneráció a beépített SSD-kkel, mivel PS4-en és Xbox One-on az ember a szakállát is befonhatja, mire végre lepörög a töltőképernyő.
Teljes összeomlások is megkeserítették az életünket a tesztelés közben, és ez az adott küldetés teljes elbukását jelenti, nincs drop-in drop-out multiplayer, ha kiestünk egy partiból, akkor sehogy sem mehetünk vissza a barátokhoz. Különösen bosszantó lehet ez egy hosszú Hive misszió esetében. Grafikai glitchekből is akad bőven, de ezek jelentik talán a legkisebb gondot.
A következő részek tartalmából
Kár lenne elvitatni a Marvel's Avengers érdemeit. A kampány már önmagában is okot adhat a vásárlásra, ha pedig elég teret és időt engedünk a harcrendszernek a kibontakozásra, akkor vészesen könnyen rá lehet kapni a darálásra, annak ellenére is újra és újra visszatér az ember az Avengers Initiative küldetéseihez, hogy pontosan tudja, századszorra fogja újra elkenni Taskmaster száját, ezredszerre szabadít ki pár túszt, tör darabokra egy számítógépet, vagy foglal el egy területet. Azt is el kell viszont ismerni, hogy ilyen formában nem lehet felhőtlen örömmel kézhez venni egy játékot, az Avengers rengeteg javításra és bővítésre szorul. Messze nem indul azonban olyan mélyről, mint anno az Anthem, mivel az alapok kifejezetten jók.
A fejlesztő első dolga nyilván a gyors technikai tűzoltás lesz, a bugok kigyomlálása után pedig elindulhat az a kreatív tatarozás, amelyet követően igazán jó játék is lehet mindebből.
Ehhez pedig nem csak új hősökre lesz szükség, hiszen azokból már most is van éppen elég, és nem kevés időbe telik majd az ő kimaxolásuk. Októberben érkezik Kate Bishop, novemberben Sólyomszem, 2021 elején pedig (igaz csak PS4-re/PS5-re) Pókember is. Náluk viszont sokkal nagyobb szükség lenne új bossokra, új feladattípusokra, ellenfelekre és helyszínekre, a Marvel képregényes univerzum ezekhez szinte korlátlan alapanyagot biztosít. Ennyire leredukálni az induláskor elérhető tartalmakat egyértelműen rossz döntés volt a fejlesztők (vagy inkább a kiadó) részéről, és félő, hogy így sokan nem fogják kivárni azt, amíg a Marvel's Avengers annyit javul és fejlődik, hogy igazi felsőpolcos címmé válhasson.
Pedig ez a lehetőség benne rejlik, orvosolhatatlan hibákat nem igazán vétettek az alkotók. Javíthatóból viszont annál többet.
