A Mario Kart a világ legnépszerűbb casual autóversenyzős játéka, nem véletlen, hogy a Nintendo is a Mario Kart: World című résszel startoltatta el a Switch 2-t. Mario a mozikat is leuralta, idén a Super Mario Galaxis: A film szépen teljesített a kasszáknál, de mindezeknél egy sokkal izgalmasabb dolog is érkezett a boltok polcaira: a Haribo és a Nintendo kollaborációjából megszületett gumicukor. Ideje volt hát elhagynom az üdítők világát, hogy ezúttal ezt a terméket szakértsem meg nektek.
Többféle verzióban is elérhető a boltok polcain, az egyiken Mario feszít, a másikon Luigi, de én a harmadikat, a savanyú cukrosat választottam, amin Bowser kiabál morcosan. Ez ráadásul szélesebb célközönséget is szólít meg, hiszen nem csupán vegetáriánus, hanem egyenesen vegán, tehát nem tartalmaz semmilyen állati eredetű összetevőt. Érdemes azonban az összeset kipróbálni, ugyanis mindegyik más és más kis szimbólumokat tartalmaz.
Miután megfeszülő bicepsszel ízekre téptem a csomagolást, és meglehetősen nagy önmérsékletet mutatva, elkészítettem a képeket ehhez a cikkhez, végre a számba vehettem az apró power-up formájú édességeket.
Ebben a csomagban hatféle nyalánkságról szopogathatjuk le a cukrot, hogy aztán jó alaposan elrágcsáljuk őket. Hogy ne csak a napot lopjam, egyenként, óvatosan a számba vettem mindegyiket, hogy külön-külön tapasztalhassam meg az ízélményt és fel tudjak állítani nektek… egy sorrendet. A villám alakú (Lightning), banános ízesítésűvel kezdtem, amelyet két ujjam közé csípve a szám elé tartottam, hogy először finoman megízlelhessem a nyelvem hegyével, aztán egyre hevesebb nyelvcsapásokkal eltávolítsam róla a cukorréteget.
A savanyúság szintje jól be van lőve: nem az a fajta erősség, amitől az ember segglyuka is összeszorul, hanem olyan kis szolid, savanyúcska.
Ideje volt, hogy az egészet a számba vegyem. Alaposan megforgattam a nyelvemmel a szájüregemben, majd, amikor elfáradtam, erőteljesen ráharaptam. A ruganyos kis cukor könnyedén megadta magát, néhány állkapocsmozdulattal később pedig döntenem kellett: kiköpöm az egészet, vagy lenyelem. Végül az utóbbit választottam és jöhetett a maradék öt fajta cukorka: a piros gomba (Mushroom) cseresznye, az arany gomba (Golden Mushroom) narancs, a golyó (Bullet Bill) kóla, a tintahal (Blooper) ananász, a bomba (Bob-omb) pedig áfonya ízzel próbálja meghódítani az ízlelőbimbóinkat.
Az első kör után nem bírtam magammal és annyit tömtem a pofazacskómba, amennyi csak elfért, hogy még éppen ne fulladjak meg a hatalmas adag gumicukortól. Az ízek kombinációja, ha ez egyáltalán lehetséges, még fenségesebbé tette ezt a mámorító cukorbombát. Egy újabb kóstolókört is beiktattam, hogy az ízeket sorrendbe tudjam nektek rendezni, a legfinomabbtól a legkevésbé maradandóig.
Miután az összes nyalánkság elfogyott, az orrom hegyére húztam a zacskót, hogy az utolsó utáni morzsányi kis cukrot is ügyesen kitornásszam a nyelvemmel a sarkokból. Egy mély levegővétellel alámerültem, és amikor már tisztára nyaltam az egész csomagolást, elégedetten harapdáltam az ajkaimat, hogy elfogyasszam az ott csillogó utolsó cukorkristályokat.
Az én toplistám a következőképp alakul:
- Lightning (banán)
- Blooper (ananász)
- Mushroom (cseresznye)
- Bob-omb (áfonya)
- Golden Mushroom (narancs)
- Bullet Bill (kóla)
Az ízekről elmondható, hogy akárcsak a banános popcorn esetében, itt is elég mű mindegyik. Inkább van Petri-csészében kitenyésztett vegyszerízük, az eredeti gyümölcsöktől távolabb nem is állhatnának. De édesek. Illetve egy kicsit savanyúak is, de tényleg csak egy kicsit. Ha szeretitek a gumicukrot, ezzel sem fogtok mellé lőni, és valljuk be:
kevés feelingesebb dolog van annál, mint amikor éppen az első helyen állsz egy online futamon a Mario Kartban, és az egyik kezeddel csak úgy a szádba pöckölsz egy power-up alakú gumicukit. Életérzés.
