Az elmúlt nyolc évben a Nintendo Switch minden idők egyik legjobban fogyó konzolja lett, ami elhozta a handheld gépek reneszánszát, aminek a SteamOS gépek most aratják a babérjait. Ezen túl platformot adott annak a japán zsenialitásnak, aminek a gamingben nincs párja.
Pedig könnyű volt legyinteni a Switchre, a nyikorgó műanyag házban lakó szomorú héthúszpés kijelző, a fikafütty JoyConok, amikből jópárat elfogyasztottam, vagy éppen a benne ciripelő chipset, amit már a megjelenés délutánján beszántott egy középkategóriás telefon. Értem én. De közben ezen a konzolon jelent meg a Breath of the Wild vagy a Super Mario Odyssey és olyan játékok független fejlesztőinek hozta meg a kiugrási lehetőséget, mint a Shovel Knight, a Spiritfall, a Dave the Diver vagy épp az Ori sorozat. A Nintendo mindig kevésből akarta kihozni a maximumot, végtelen kreativitással pótolni a hiányzó pixeleket és szórakozással betömködni a hardveren tátongó lyukakat.
Olyannyira sikerült ez nekik, hogy ameddig a kezembe nem vettem a Switch 2-t Párizsban, észre sem vettem, hogy mennyire vállalhatatlanul néz már ki minden az öreg kis konzolomon. Ez valójában a Nintendo csodája. A végtelen kreativitás és odaadás szüli a Ring Fit Adventure edzős kalandjátékának furcsa kontrollerét, a Mario Party undorítóan szórakoztató minijátékait és valljuk be, ezért kaptunk nagyon drága kartondobozokat is. Ők sem győzhetnek mindig.
Őszintén szólva nem szeretek nagy konzolt tesztelni, főleg olyat nem, amiben nincs semmi kiemelkedően jó vagy egyértelműen borzalmas dolog. A játékkonzolok valódi tesztje általában egy évvel a megjelenés után történik, amikor visszatekintünk azokra a tartalmakra amikkel megtöltötték, hiszen minden hardvert a rajta futó szoftverek adnak el. Ebből a szempontból a Switch 2 pontosan az, aminek lennie kell: egy biztos alap, amire a Nintendo körülbelül 3 évvel tovább csinál majd csodálatos játékokat, mint az indokolt lenne.
Nagyobb, hosszabb, vágatlan
Ahogy az elvárható - és szinte felesleges is leírni -, a Switch 2 minden szempontból előrelépés a 8 éves elődjéhez képest és csak egy OLED kijelzőnyivel marad le a négyéves frissítés mögött. Érthetetlen, hogy miért maradt a Nintendo az LCD-nél, egészen addig, amíg bele nem gondolsz, hogy a konzol egyik legkönnyebben cserélhető alkatrészének upgrade-jével pár év múlva egy újabb nagy lökést lehet adni a konzolnak. Az viszont biztos, hogy bár nem olyan szép mélyek a feketék a Switch 2-ben, ez az LCD panel gyönyörű, fényesebb és - ami még fontosabb - nagyobb. Viszont a Nintendo valamiért nagyon ragaszkodik ehhez a műanyag kijelzőborítás dologhoz, ami miatt azonnal venni is kell rá egy üveg védőfóliát, mert szinte bármi meg tudja karcolni.
Nem értek a műanyagokhoz, de a Switch 2 a jófajtából készült, egyáltalán nem érződik olcsónak, ami azért is szerencsés mert nem is az. Jó érzés kézben tartani, masszívnak hat és bár nagyobb, mint a Switch, nem annyival nehezebb, hogy kényelmetlen legyen kézben tartani. Nekem aránylag nagy kezeim vannak, úgyhogy az eredetihez is vettem egy olyan tokot, ami javít a fogásán, de ez egyéni preferencia volt a részemről. A konzol külsején az egyetlen fém alkatrész a konzol teljes hátulján végigfutó támasztóláb, amire a Nintendo szerencsére lecserélte azt a fáradt kolbászt, ami az előző generáción erre a célra teljesen alkalmatlan volt.
A Switch 2 most már bizonyos címeknél 4K/60fps-t - vagy dokkolva akár 1080p120fps - is képes kiizzadni magából. És izzad is a kis masina, nem véletlenül raktak kis ventillátorokat a dokkba, mert párórás Zeldázás után már-már kényelmetlenül meleg volt a konzol hátulja. Ez rossz hír annak az utángyártott dokkolónak, amit mondjuk én használtam a Switch-hez, mert úgy látszik, hogy ventillátorok nem dísznek vannak. A chipset szempontjából a Switch 2 maradt az NVIDIA-nál, újra egy egyedileg gyártott verzió került a konzolba és a 32GB helyett 256GB belső memóriát pakoltak bele, úgyhogy nem kell azonnal szaladni a microSD-ért.
A 4310mAh aksi helyett egy 5220mAh-es került a konzolba, aminek egy erősebb chipet és egy nagyobb és magasabb fényerővel dolgozó kijelzőt kell meghajtania, úgyhogy a hasamra ütve azt mondanám, hogy hasonló ideig bírja majd, mint az elődje. A végtelenül tudományos tesztelésem alapján a Mario Kart Worldből 3 órát lehozott úgy, hogy maximumra húztam a fényerőt és még 8% maradt az aksin. A Nintendo 2-6,5 órás üzemidőt ígér, játéktól és millió egyéb körülménytől függően, de én megvárnám, amíg a Digital Foundry ráteszi a kezét a konzolra és alaposan meghajtja.
Minden mással kapcsolatban viszont szeretnék még tőletek egy kis időt kérni. Alaposabban megnyomkodnám még a JoyConokat, kipróbálnám a kamerát és a kezébe adnám a pajtásoknak is a Switch 2-t, hogy egy sokkal teljesebb képet tudjak nektek adni róla. Az én véleményem csak egy a sok közül, ami legjobb szándékom ellenére is szubjektív marad, ezért fontosnak érzem, hogy olyanok is véleményt mondjanak majd ebben a tesztben, akik más szemszögből nézik a Switch 2-t, más játékokkal játszanak és más prioritások mentén értékelnek.
Szóval a teljes teszt és a Mario Kart World tesztje is egy kicsit később érkezik, köszönöm a türelmet.
