Az utóbbi években nagy divatja lett annak, hogy különböző tartalomgyártók valamilyen üdítőt vagy sört dobnak piacra (de előfordult már parizer is.) A TheVR, vagyis Pisti és Jani mindeddig kimaradt a buliból, de most az Nber Energyvel és Üccsivel évek óta a piacon lévő Zsozéatyával karöltve megalkottak valami újat.
Ez lett a Grapy, ami már megtalálható a boltok polcain. Vagy a raktárukban. És ha elég szépen kéred a magyarul nem beszélő kasszásnénit, akkor szólni is fog valakinek, aki felhoz neked három darabot, miközben te megsemmisülve álldogálsz ott, mint egy óvodás, akitől elvették a cumiját. Aztán jó negyedórával később, mikor a kolléga visszatér Mória bányáinak mélyéről, hálálkodva kifizeted, a táskád mélyére rejted, és elindulsz haza, hogy a banános popcorn után ezt is letesztelhesd.
Based on a true story.
A 330 ml-es aludoboz felszisszentése után azonnal odadugtam az orromat, hogy beleszimatoljak az aprócska nyílásba. Meg fogtok lepődni: a kék szőlő illata csapta meg a szaglószervemet, a nyáltermelésem pedig abban a szent pillanatban beindult. Két dobozzal bevágtam a fagyasztóba, mert a srácok is azt javasolták, hogy hűtve fogyasszuk,
szakértőként azonban húgymelegen is meg kellett kóstolnom, hogy a teljesség igényével tudjam elkészíteni nektek ezt a hiánypótló tesztet.
A 10%-os gyümölcstartalommal készült ital meglepően ízlett, még ilyen állapotában is. Alaposan meglögyböltem a számban az enyhén szénsavas folyadékot, akár egy szájvizet, hogy maximálisan kiélvezzem az ízlelőbimbóimat elárasztó intenzív ízeket. Már éppen nekikezdtem volna egy rövid, de annál határozottabb gargalizálásnak, amikor ráeszméltem, hogy tulajdonképpen meg kellene innom.
Az ízélmény valóban jó: tényleg kék szőlő íze van, a gyümölcstartalom érződik rajta, nincs annyira mű íze, mint a piacon lévő legtöbb üdítőnek.
Negatív példaként az Nber egyik ízesítését, a Zsangó Mangót tudnám felhozni, ami pontosan olyan volt, mintha egy pezsgőtablettát és egy csomag Bolero-italpor másolatot összeöntöttek volna, hogy aztán egy adag jó klóros csapvízben elkeverjék. Pedig elvileg abban 15% a gyümölcstartalom, bár azt évekkel ezelőtt kóstoltam, azóta változhatott a receptúra.
A termék egészen magas cukor és kalóriatartalommal rendelkezik, a "zero" feliratot ne is keressétek rajta. Nem is lett volna túl hű a TheVR-os srácokhoz, ha édesítőszerekkel kísérleteznek, mert köztudottan nem kedvelik ezeket.
Az biztos, hogy nem ez lesz a diétázók kedvenc welcome drinkje.
A doboz egyébként meglehetősen pofásra sikerült: jó a színvilág, jó a név, igazán vásárlócsalogató, ami azonnal odavonzza az ember szemét. Még akkor is, ha fogalma sincs róla, mi fán terem az a TheVR vagy az Nber, ezek a feliratok egészen apró betűvel vannak csak elbújtatva a dobozon. Okos gondolatnak tartom, hogy nem csak a saját közönségüket célozva hoztak létre egy terméket, hanem kvázi új brandet teremtettek.
Eleget pihentem, a fagyasztóban pedig behűlt az újabb adag üdítő. Fogtam pár jégkockát is, teleraktam a poharat, és felhörpintettem a következő adagot, rendesen a pohár aljára nézve. Azért azt meg kell hagyni, hogy hidegen tényleg minden jobb.
A Grapy így teljesedik ki csak igazán, én pedig boldogan lefetyeltem fel minden cseppjét, akár egy anyatejre szomjazó kölyökmacska.
Összességében tehát sikerült egy finom üdítőitalt piacra dobni a srácoknak, amely hozzájuk méltó módon termékminőségben és ízélményben is hozza a top szintet. Ha sikeres lesz (van rá esély egyáltalán, hogy nem?), kíváncsi leszek, mi lesz a következő íz, és hogy annak vajon mi lesz a neve.
