A Mafia: The Old Country egy rendkívül kellemes kiegészítése a Mafia franchise-nak, amely ahelyett, hogy tovább haladt volna az időben, hogy bemutassa az olasz maffiacsaládok sorsának alakulását egészen az 1990-as évekig és az utolsó nagy nevek bukásáig, inkább a gengszterek aranykorát, az 1900-as évek elejét célozta meg, visszatérve a kezdetekhez. Nem is szeretnék hosszan időzni az Old Country játékmeneténél és történeténél, ugyanis arra ott van RG minden részletre kitérő tesztje, amelyet itt olvashattok. A DLC cselekményére, az azt körbeölelő kontextusra, valamint a Free Ride módba érkező tartalmakra viszont kifogok térni, szóval aki eddig bizonytalan volt a vásárlást illetően, annak érdemes lesz elolvasnia az alábbi sorokat.
A történet 1905 telén játszódik, miután Enzo már teljes értékű tagjává vált a Torrisi családnak. A beavatást követően a fiú célt ért és elismerték tehetségét, de ennek árát és következményeit még csak most kezdte el igazán felfogni. Innentől még jobban kell vigyáznia arra, hogy ne mutassa ki érzéseit a többiek előtt, lojális maradjon a Don elveihez, valamint ne menjen szembe semmivel, amit a család képvisel. Don Torrisi lánya, a főhős iránt gyengéd érzelmeket tápláló Isabella viszont egyre jobban aggódik Enzoért, aki úgy látja jobbnak, ha kivívja magának a család tiszteletét, mielőtt nyilvánosan fel merné vállalni viszonyukat. A feszült helyzet miatt lobbanékonnyá vált Enzo a Don leghűségesebb katonájaként bármire képes, egészen addig, amíg a gazdagság csábítása el nem téríti kitűzött céljától.
Itt jön a képbe ugyanis a frissen szabadult Salieri, aki a Don közbenjárásával engedélyt kap arra, hogy két volt cinkosát, Dantét és Alfiót, Enzo és Cesare segítségével levadászhassa, miután azok meglopták őt, amíg a börtönbüntetését töltötte. A DLC két fejezete értelemszerűen Dante és Alfio elfogása körül forog, ami amennyire egyszerűnek hangzik, pontosan annyira válik bonyolulttá.
Régi lemez, új dalokkal
Narratív szempontból teljesen meg voltam elégedve azzal, amit a Man of Honor nyújtott. A DLC ugyanis remekül mutatja be Enzo átalakulását, aki egy ártatlan senkiből, egy hideg, számító és meglepően intelligens maffiózóvá válik. Bár még mindig hajlamos őrült mutatványokra, Enzo karakterfejlődése sokkal izgalmasabbá vált azáltal, hogy a télen játszódó rövid történet alatt megismerhetjük belső vívódásait, valamint egy jelenet erejéig Isabellához fűződő kapcsolatát. A fő attrakció természetesen Salieri, az első játék híres Donja, akinek mélyen lappangó, impulzív és kegyetlen természetéről már hallottunk korábban is, de csak mendemondákat. Az a Salieri, akit a Hangar 13 Mafia: Definitive Editionjében ismerhettünk meg, egy sokkal nyugodtabb, ereje teljében lévő ember látszatát próbálja kelteni, míg a Man of Honor esetében egy abszolút számító, hidegvérű szemétládával találkozhatunk, aki sajnos túlságosan meggyőző ahhoz, hogy ne álljunk le vele üzletelni.
A Man of Honor legnagyobb erőssége tehát továbbra is a történet, ami nagyszerű párbeszédekkel és színészi alakításokkal válik egy igazi gengszter-eposz kicsiny szeletévé a DLC rövidke, közel két órás időtartama alatt.
Igen, sajnos nem ez a leghosszabb kiegészítő a piacon. A legnagyobb újdonságnak számító két fejezet viszont integrálásra került az alapjáték történetébe, ami azt jelenti, hogy az ötödik fejezet után automatikusan elindul annak cselekménye, ha engedélyt adunk rá kezdéskor. Ellenkező esetben az ötödik fejezet elvégzése után a főmenüből érhetjük el azt, azonban az integrált megoldás nyújtja a lehető legjobb élményt, így azt javaslom, hogy ebben a formában éljétek át ti is az új fejezeteket.
A szabadság ára
Ami ellenben a tartalmat és a változatosságot illeti, nincs ok panaszra. A játék első szakaszának legizgalmasabb lövöldözései ugyanis most már egyértelműen ehhez a DLC-hez köthetők, ami kissé sajnálatos is, mert akik már korábban végigjátszották a történetet, azok csonkább élményt kaptak, szemben azokkal, akik most először vágnak bele. A Man of Honor viszont nemcsak látványos akciókat, de gyönyörű tájakat is tartogat, ugyanis a zord, rideg környezet és a ködlepte helyszínek mind-mind csodálatosan néznek ki. Külön kiemelném a DLC fináléját, ami nem csak vizuálisan, de játékmenet szempontjából is izgalmasra sikerült, ráadásul sikerült egy rendkívül érdekes narratív szálat is beemelni a végére, amit korábbi Mafia-játékokban nem igazán láthattunk.
Az Old Country ráadásul újabb fegyverekkel is bővült, de érkeztek még járművek, ruhák és charmok is. Sajnos a tartalom jelentős részét azonban a Free Ride mód kapta, ami számomra továbbra is csalódás. Hiába az újonnan felbukkanó küldetések és a Salieri által ajánlott exkluzív melók, egyszerűen nem áll jól a játéknak a nyitott világ. Ez egy nagyon erősen a narratívára támaszkodó élmény, amit a fejlesztők is jól érzékeltek, amikor elhelyezték a játékba a "Skip Ride" opciót. Már az alapjáték esetében is az A-ból, B-be való eljutás teljesen felesleges bonyodalmakkal járt, maximum az immerziót segítette, de nem többet.
Ha mindez nem lenne elég, a Free Ride küldetései szerintem meglehetősen laposra sikerültek. A történet nélkül az akciók csak üres konfrontációk, amik mögött nincs ott a kellő narratív súly, ami eladja őket. Ezen tevékenységek elvégzéséért amúgy sem kapunk különösebben érdekes jutalmakat, tehát lényegében a Free Ride csak a játék élettartamát próbálná növelni, sikertelenül. Ezt ellensúlyozva viszont a lövöldözés továbbra is jó, így aki csak harcolni akar nonstop az Old Country világában, annak bátran tudom ajánlani a kipróbálást.
Összességében tehát elmondható, hogy a Man of Honor narratív szempontból egy kötelező élmény, ami nemcsak nagyon jól mélyíti Enzo karakterét, de tökéletesen csatolja az Old Countryt a Mafia első részéhez is, egy remek ívet alkotva. A 10 eurós ár a tartalom mennyiségéhez képest nem rossz, de az még lentebb is tornázható, ha az Omertà Collectiont választjuk a vásárláskor.
Akik tehát a Free Ride mód újdonságai miatt választanák a kiegészítőt, ne tegyék, mert csalódottan fognak távozni. Azok számára viszont, akik imádják a gengszter sztorikat, a Hangar 13 csapata által fejlesztett Mafia-játékokat, valamint szeretik a minőségi, tényleg jól megírt dialógusokat és színészi alakításokat, konkrétan ez egy kötelező vétel.
