A verekedős játékok őszinte rajongójaként én mindig azt akarom, hogy a műfaj egyre népszerűbb legyen. Ezt a vágyamat a Bandai Namco és a Capcom nagyon szépen megtámogatta az elmúlt években olyan csodálatos megjelenésekkel, mint a Tekken 8 és a Street Fighter 6. Ezek nem csak kiváló verekedős címek, de teljesárú videójátékokként is megállják a helyüket a gyártási minőségnek, tartalom mennyiségnek és számtalan játék opciónak hála. Egy ilyen piacon látni azt, hogy az SNK három évvel a King of Fighter XV után mivel is állt elő, egyszerűen csak elszomorító.
Kicsibocsok városa
A FATAL FURY egy keményvonalas verekedős játék. Ha nem tudod, hogy mi az az "oki", nem tudod beütni a "fireball" gombsort, és fogalmad sincs, mi a különbség a pluszos és a minuszos frame-ek között, akkor a City of the Wolves meg fog rágni, és egy 100 vereséges meccselőzménnyel fog kiköpni. A Street Fighter 6 és a Tekken 8 rengeteg olyan funkciót és tartalmi elemet kínál, melyeknek köszönhetően azoknak is szórakoztató lehet, akik legutoljára sárga kazettás konzolon találkoztak verekedős játékkal, és az is a Mortal Kombat 2 volt. A Fatal Fury legújabb része semmilyen fronton nem fogja megsegíteni az életed, a tanulási folyamatot pedig a terítéken lévő tartalom sem fogja megkönnyíteni.
A City of the Wolves kétfajta egyszereplős játékopciót kínál, aminek egyike a szokásos Arcade mód: kapsz egy sornyi karaktert, akiket le kell verned, de néhány érdekes dialóguson felül semmi izgalmasat nem kapsz érte. A kihívás a helyén van (főleg magasabb szinteken), de aki gyönyörűen megrajzolt sztoripanelekre vagy magas minőségű átvezetőkre számít, az itt hoppon marad. Ezen a ponton feltételezhetnénk, hogy a fejlesztők biztosan az "Episodes of South Town" módba fektették minden erőforrásukat, és míg ez alapvetően nem egy téves elképzelés, azért az SF6 World Tourjától, de még a T8 Arcade Storyjától is messze vagyunk.
Kiválaszthatunk egy karaktert, akinek lesz egy saját kis epizodikus sztorija a City of the Wolves várostérképén. Itt leverünk majd sorra ismert karaktereket, vagy névtelen rosszfiúkat, miközben szinteződünk. Ahogy egyre több és több rosszarcot teszünk helyre, úgy halad a választott karakterünk története, amit a játék statikus dialógusokon és képregényszerű paneleken keresztül tálal. A gond itt az, hogy ez a játékmód a Mortal Kombat 1-ben egy opcionális extra volt a nagy, filmszerű kampány mellett, a Dragon Ball FighterZ-ben pedig valami hasonló helyettesítette az Arcade módot, ami egy 30 órás kampány kiegészítéseként érkezett. Még ha félre is tenném, hogy ez 2025-ben kevés, az EOST mód még akkor is irtó unalmas. A történetek fapadosak, és tényleg csak egy vontatott tutorial egy-egy karakter megszokásához.
Egy egyértelmű probléma kezdett kirajzolódni bennem, ahogy elkezdtem feltúrni a játék lehetőségeit: az SNK nem igazán figyelt oda arra, hogy mi történt a piacon az elmúlt öt évben.
Legalább az öklöm kemény
Nincs tehát World Tour-szerű RPG, filmszerű kampány vagy bármi érdekes sztori tartalom. Mi maradt hát hátra? A verekedés maga, amivel kapcsolatban szerencsére már jobb híreink vannak. Az tény és való, hogy a CotW nem a kezdőknek szól, de akiknél helyén vannak az alapok, azok rengeteg órát tölthetnek majd el az új Fatal Furyban.
Összesen 16 karaktert kapunk a kezdőcsapatban, és mindegyikük játékstílusa jelentősen eltérő. Preecha folyamatos rúgásokkal böködi az ellent, amíg fel nem küldheti azt a levegőbe, ahol további csapások várják a szerencsétlen prédát. Mai Shiranui kegyetlenül uralja az arénát a legyezőivel, lángjaival és egész képernyőket lefedő ugrásaival. Rock Howard addig fog ütlegelni, amíg meg nem unod és el nem engeded a védekezést, hogy a próbálkozásaidért cserébe aztán egy hatalmas lila energianyalábot kapj az arcodba. A felhozatal minden tagjának megvannak az erősségei és gyengeségei, de sajnos a megjelenéssel érkezett szereplőink relatíve visszafogottak. Mindenkinek megvannak a nagyon könnyen begyakorolható optimális kombói és céljai (Preechának például az a célja, hogy fel tudjon szedni téged a földről), ettől pedig hosszú távon mindenki hamar unalmassá válhat. A City of the Wolvesból nehéz lesz a training módban 200 óra gyakorlással összetákolt félórás kombósorokat levideózni: a játék egyszerűen nem ad elég teret a kreativitásának.
Ez persze lehet egyszerre áldás és átok is: a Street Fighter 6-ban részben azért lehet határtalanul egybefűzni különböző mozdulatokat, mert a Drive méter lehetővé teszi az egyes csapások felerősítését és meggyorsítását. Ugyanakkor a Drive rendszert rengetegen utálják, mert megfosztja az élményt a pozicionálási játék finomságától. Ez nem veszett el a City of the Wolvesban: ha meg akarsz nyerni egy meccset, akkor tudnod kell, hogy az ellenfeleid ütései és rúgásai milyen messzire érnek el, neked ezeket el kell kerülnöd, és úgy kell kijátszanod őket, hogy felnyithasd a másikat és elkezdhesd büntetni őt a saját kombóiddal. Ez egy sokkal "tisztább" játékélményt garantál, mint amit az SF6 vagy akár a Tekken 8, de cserébe minden kevésbé lobbanékony, minden kevésbé látványos, minden egy kicsit kevésbé izgalmas.
Nem turistának való vidék
Ugyan a Fatal Furyt a legkevésbé sem ajánlanám kezdőknek, de a keményvonalas FG kockáknak lesz mit élvezniük itt. Hasonlóan a Guilty Gear - STRIVE - megjelenéskori verziójához, minden kicsit száraz, minden kicsit egyszerű, és híján vagyunk izgalmasabb játékopcióknak. Ettől függetlenül egy nagyon szépen összerakott verekedős élményről van szó, amit azok, akik az ilyesmit értékelni tudják, minden bizonnyal élvezni fognak. A gond itt csak az, hogy az elmúlt években a műfaj kilépett az árkád termek árnyékából és szépen elkezdett a tényleges AAA produkciók felé kacsingatni. A City of the Wolves pedig nem tart még ott, hogy ebben a kategóriában esélye legyen.
Erre persze legyinthetnénk is egy nagyot és elfogadhatnánk, hogy "ez egy rétegjáték rétegjátékosoknak", de a City of the Wolves erősen támaszkodik a többjátékos verekedésre. Ha nincs elég casual tartalom és nincsenek pótkerekek, akkor pedig nem lesz elég résztvevő ahhoz, hogy találhass neked való ellenfelet. A verekedős műfaj még mindig nem a legnépszerűbb a világon, és amikor valamit ennyire csak a keményvonalas harcosokra szabsz, akkor sajnos limitálod azt, hogy hányan fognak harcostársakat keresni még csúcsidőben is. Ez mindenkinek megnehezíti az élményét, legyen szó keményvonalas vagy casual bunyósról.
Amit kérdés nélkül tudunk értékelni az a netkód, ami még 200 feletti ping mellett is tükörsima meccseket hozott nekünk, és a színszerkesztőt, amivel szinte korlátlanul testreszabhatjuk kedvenc harcosaink öltözékét. Ha beéritek egy árkád 1v1 bunyós címmel, akkor a FATAL FURY lesz a következő hónapokban a kedvenc játékotok, ha viszont ennél többre vágytok, akkor az SNK továbbra sem lesz a barátotok.