King Hrolf Kraki (God of War Ragnarök)
Ahogy Sigrun volt a 2018-as God of War harcrendszerének végső vizsgája, úgy King Hrolf Kraki, vagyis a berserker király tölti be ugyanezt a szerepet a Kratos és Atreus kalandjának folytatásaként szolgáló Ragnarökben. Miután mind a kilenc birodalomban legyőztük a 12 feltámasztott berserker lelket, megnyílik az út királyuk nyughelyéhez, ahol a játék legkeményebb összecsapása vár ránk.
Hrolf - Sigrunhoz hasonlóan - az összes többi berserker támadását és képességét megörökölte, amely a Ragnarök némileg dinamikusabb és kibővített harcrendszerével karöltve még könyörtelebbé teszi az összecsapást. A király szinte megállás nélkül váltogat a különböző birodalmak energiái között: egyszerre használja a Bifröst átkot, a mérget, a tüzet és a fagyot, mindeközben pedig teleportál, hatalmas területi támadásokat indít, és egy pillanatra sem hagyja levegőhöz jutni az életére törő játékosokat. A mintázatok felismerésével és a támadások memorizálásával a kezdetben lehetetlennek tűnő harc is egyre viselhetőbbé válik, de könnyen azért még így sem fogja adni magát.
Spawn of Oggdo (Star Wars Jedi: Survivor)
A Respawn Entertainment fejlesztői pontosan tudták, hogy mekkora mém lett az első rész békaszörnyéből, ezért a Star Wars Jedi: Survivorben nemcsak visszahozták, hanem rá is pakoltak egy nagy lapáttal. Ennek eredményét a Koboh bolygón, egy eldugott barlangban vehetjük szemügyre, ahol egészen pontosan Oggdo Bogdo ivadéka, a Spawn of Oggdo vár ránk - minden tekintetben rálicitálva rettegett elődjére.
Az ivadék még agresszívebb, több életereje van és védhetetlen támadásait sokkal nehezebb hatékonyan kikerülni. Ráadásul a fejlesztők itt nem álltak meg: miután legyőztük a szörnyet, néhány követelmény teljesítésével feloldhatunk egy Force Tear kihívást, melynek keretében egyszerre kell megküzdenünk a Spawn of Oggdóval és az eredeti Oggdo Bogdóval. A kihívás nyilvánvalóan a csapat trollkodásának eredménye, egy humoros kikacsintás a közösség felé, ami pont annyira sikerült zseniálisra, mint borzasztóra. A harc tényleg iszonyatosan frusztráló, szóval csak a legtürelmesebb lelkek próbálkozzanak vele.
Demon of Hatred (Sekiro: Shadows Die Twice)
A Sekiro: Shadows Die Twice harcrendszere a precíz kardvívásra, a hárításra, valamint a testtartás (posture) megtörésére épül. A játék órákon és sorozatos bukásokon át tanítja a játékosokat erre a ritmusra, hogy aztán a legvégén egy teljesen opcionális útvonalon szembesítse őket a Demon of Hatreddel - és azzal a felismeréssel, hogy amit addig tanultak, azt kishíján mind kidobhatják az ablakon.
A gigantikus, lángokba borult szörny (aki a történet szerint a megkeseredett Szobrász átváltozott alakja) tulajdonképpen egy Dark Souls vagy Bloodborne boss, csak éppenséggel a Sekiro játékmenetébe és történetébe átültetve. Hatalmas, mindent felperzselő tűztámadásait nem lehet hárítani, így az egyetlen esély a túlélésre a folyamatos sprintelés és ugrálás - két olyan mechanika, amit a játék addig szinte alig követelt meg. A Demon of Hatred pontosan emiatt képes ekkora gyomrost bevinni, hiszen - a többi bossal ellenben - nem kardvívó tudásunkat, hanem alkalmazkodóképességünket teszi próbára.
Sans (Undertale)
Sans, az idén 10 éves Undertale laza, vicceket mesélő csontváza a játék nagy részében a barátunk. Ám ha a legkegyetlenebb, a játék alapvető üzenetével teljesen ellentétes népirtó végigjátszást (Genocide Route) választjuk, és minden egyes szörnyet lemészárolunk, az utolsó teremben ő maga vár bennünket, hogy ítéletet mondjon tetteink felett.
A Sans elleni harc szándékosan rúgja fel az Undertale szabályrendszerét. Kezdjük ott, hogy ő az egyetlen boss, aki először támad, ráadásul rögtön a legdurvább csapásával kezdi az ütközetet. Ezen felül a menüben is sebez minket, támadásai ignorálják a sérthetetlenségi időt, mi több, "karma" sebzést okoznak, ami méregként szívja el az életerőnket. A küzdelem egy, a legdurvább bullet hellekre is köröket verő megmérettetés, amit gyakorlatilag képkockáról képkockára kell bemagolnunk, ha szeretnénk teljesíteni. Brutális nehézsége mellett Sans valódi különlegessége egyébként a narratívában keresendő. A karakter ugyanis tisztában van korábbi szörnyű tetteinkkel, és pontosan ezt a tudást használja fel arra, hogy minden létező eszközzel megállítson minket. Legyőzése emiatt sokkal inkább nyomasztó és fojtogató, mintsem katartikus - a lehető legsötétebb befejezést tárva elénk.
Ez lett volna a mi gyűjtésünk, de számos boss felférne még a listánkra. Írjátok meg kommentben, nektek melyik opcionális főellenség okozta a legnagyobb fejfájást!
